Elfogytak az ajándékok
Az Összekötő (azaz én) úgy érzi magát, mint az apáca, akit hajnalban kilöknek a nightclub ajtaján: kiraboltan, szomorúan, hiányérzettől vérző lélekkel hunyorgok a napba. Vége, elfogyott minden ajándék, az utolsó három vadász egy egész zacskó könyvvel távozik. Ők is telefonos segítséggel portyáztak, amikor kérdezem, hogy mégis ki ül a számítógép előtt ilyen szép napsütésben egy sötét irodában, akkor az egyik halkan, szégyenlősen azt rebegi, hogy "apu".
Ha mindenképpen tanulságot kéne levonni, akkor a Kossuth téri mondatot idéznek, miszerint a "Hazug embert hamarabb utolérik, mint a gyáva kutyát, de tök mindegy, mert végül mindenkit utolérnek".
Érdekes, hogy a vadászok egy része valamiért azt hitte, hogy a Célpont narancssárga pólót visel, ez ugyebár az Index márkaértékét dicséri, nemhiába színeztük át az egész netet. A tudatalatti színtévesztés mellett meglepően sokan hitték azt, hogy a Célpont hatalmas hátizsákkal mászkál, talán a tavalyi szigetes élő közvetítés emlékei kavartak be, vagy a technikailag élen járó felhasználók sem merik elhinni: erre már egy zsebben meglapuló mobiltelefon is képes.