További Hardver cikkek
Ha a Lenovo egy átlagos sajtótájékoztatóra hívott volna a hatodik kerületbe, aligha mentem volna el. Pedig a vállalat rendezvényei általában az izgalmasabbak közé szoktak tartozni, van hozzáadott érték, meg lehet valamit tudni a netről is letölthető negyedéves eredményeken és laptopspecifikációkon túl, viszont ma forróság van, az aszfalt szinte gőzölög, bizonyára lemondtam volna a részvételt valami rosszullétre hivatkozva. De továbbmegyek: bizonyára ön sem kattintott volna, ha a címlapon sajtótájékoztatóval csalogatunk, viszont az ajánlóban benne volt a Forma-1, ezért klikkelt.
Már zümmögnek
Szóval a cikk apropóját természetesen a hétvégi hungaroringes futam adja. A versenyautók már péntek délben is vég nélkül rótták a köröket Mogyoródon. Nem az F1-esek – azok már darabokra szedve pihentek a boxutcában –, a valamivel gyengébb motorral szerelt Renault -k viszont elég meggyőző zajt csaptak a pálya körül. Aki még nem volt Formula versenyautó közelében, az elképzelni sem tudja, milyen lehet, amikor motoronként több száz bögöly zúg egyszerre, amikor a zümmögés bebújik a hallójáratba, megtámadja az agyat és elkezdi felfalni. Elmondom, milyen: csodás. Nem sokáig hallgathattuk azonban az égő benzin zenéjét, mert a McLaren egyik embere, James behívott minket a boxutcába, és elkezdte mutogatni az informatikai berendezéseket.
A monitorokat, laptopokat, számítógépeket a Lenovo szállítja a csapatnak. Kiválóan elkülöníthetők egymástól a részlegek a laptopmárkákon keresztül: a hardcore dolgozók T400-ast vagy W500-ast használnak. Előbbieket főleg a mérnökök nyomogatják, és a versenyen dolgozó csapat, míg a brutális erejű, ám annál drágább W500-asokkal a különböző formatervezők, technikai munkatársak és fejlesztők rohangálnak: nekik már szükségük van az akár négymagos, 3 gigahertzes processzor és az Nvidia Quadro grafikus gyorsító erejére.
Vannak persze X sorozatú gépek is, amiket már inkább az alibimunkákhoz használnak: a Lenovo egyik legjobb gépét, az X301-est nyomkodják például a pilóták, valószínűleg ezen játsszák végig szabadidejükben a flashjátékokat. Ugyanezt a típust használják a marketingcsapat tagjai is, a vezetők, menedzserek viszont már csak X200-ast kapnak.
Rendezett káosz
Papíron jól elkülöníthetők egymástól a részlegek, a valóságban viszont már kevésbé. James int a fejével, és átvezet minket a Forma-1-es pályák legszentebb helyére, a boxba. Ahogy elhagyjuk a két nap alatt felépített, három emelet magas irodaépületet, és elhaladunk a két emelet magasra pumpált kamionok mellett, csatlakozik hozzánk Richard, aki szívesen elmesél mindent a technikai részletekről, de arra is megkér minket, hogy ne fotózzunk.
Ahogy belépünk a Hungaroring betonépületébe, egyből egy birodalmi irányítópultot látunk. Két sorban vannak egymás mellett a monitorok, a sorok közt egy fémlemez fut végig. Igazi retró jószággal van dolgunk, mert a lemezbe potmétereket meg vörösen izzó digitális kijelzőket szereltek, mintha csak a nyolcvanas évek előtt akartak volna tisztelegni.
Az lcd-kijelzők viszont már a jelent idézik, elképesztő mennyiségben sorakoznak rajtuk az adatok, nem értek egy szót sem az egészből. Nyilván azért is jöhettem be, mert tudták, hogy nem mondanak majd semmit a grafikonok és a számok. Azért próbálok koncentrálni, Ham, ez nyilván Hamilton, 1428 kilométer, gondolom ennyit futott egy közelebbről meg nem nevezett időpont óta a versenyző autója. Hopp, még egy szám, 15251 RPM, az autóm motorja akkor pörög ennyit, ha kétszeresen túlhajtom, egy Formula 1-es főtengelye viszont simán megtesz 15 ezer fordulatot percenként.
A kijelzők alatt kis billentyűzetek és egerek várják, hogy valaki megragadja őket, az egyik 24-es lcd előtt egy T400-as Lenovót szorongatva ül valaki, aki a laptopjából ítélve a versenycsapat vagy az adatelemző team egyik tagja. Mivel hosszasan nézi a dögunalmas számokat, gondolom, ez utóbbiakhoz tartozik. Richard a zölddel jelzett grafikonokra mutat. „Ha ezek vörösen kezdenek izzani, akkor baj van" – mondja, de nem árulja el, hogy pontosan miféle veszéllyel kellene számolnom. Aztán James megint int a fejével, kilépünk a teremből, majd váratlanul ott találjuk magunkat a szerelőszobában, balra tőlem Hamilton, jobbra Kovalainen autója.
Darabokban van mindkettő, folyik a munka, a szerelők finom, döbbenetesen alapos mozdulatokkal viszik fel a kenőanyagokat, takarítják le az alkatrészeket. Ha a NASA hasonló lelkesedéssel dolgozna, a Columbia még mindig egyben lenne, és éppen szolgálatot teljesítene a Mars és a Föld között.
Csak papíron
Az autók tökéletesítésével rendkívül sok a munka. Idén már nem lehet szezon közben tesztelni, úgyhogy egy év közben kitalált átalakítást csak a verseny előtti pénteken lehet kipróbálni.
A munka a tervezéssel kezdődik, ehhez a Lenovo D10-es és S10-es ThinkStationjeit használják. Ha kész az alkatrész, legyártják, aztán mehet a szélcsatornába. Faragnak rajta egy kicsit, majd az összes mérés befejezése után feltöltik az adatokat a szimulátorba, és megnézik, hogy az adott pályán miként befolyásolja a kocsi menetdinamikáját a változtatás.
Ha szerencséjük van, a valóságban is hasonló eredményre számíthatnak. Ha a pálya aerodinamikája valamiért eltér a szélcsatornáétól, pénteken derül ki, hogy az új hátsó szárny miatt mondjuk csak tolatva tud közlekedni az autó. Akkor minden kezdődhet elölről, és az öt mercedeses valamint a tizenöt mclarenes mérnöknek nem sok ideje marad arra, hogy kitaláljon valami mentő ötletet.
Mindenesetre az informatika nagy segítség, az autók elképesztő mennyiségű adatot küldenek magukról a titkosított csatornán. Jelentik a motor legapróbb rezdülését, a szerelők mindent tudnak a fékekről, a váltóról, a felfüggesztésekről, versenyenként és autónként körülbelül egy gigabájt adatot halmoznak fel a csapatok. Aztán ha leintették a futamot, és a pillanatok alatt felhúzott légkondicionált irodaházakban az utolsó olaszos ételt is elfogyasztották, kezdődhet minden elölről: pár hét, és megint nagydíj, addig meg lehet farigcsálni a számítógép előtt.