Vannak a kis laptopok, vannak az olcsó laptopok, de nincs közös halmaz. Miközben pénisznövelésnél a mérettel arányosan kell fizetni a kasszánál, a notebookoknál pont fordított a helyzet, és a valóban hordozható, 12 colos vagy kisebb gépekért többnyire 250-300 ezer forintot kérnek. Ezt az árkategóriát viszont sokan nem engedhetik meg maguknak, a belépőnek számító, 150 ezer forintos sávban viszont csak 15 colos gépek vannak, azok meg nagyok is, ráadásul nehezek. Ezért is örültünk meg, amikor egyik olvasónk felhívta a figyelmünket a QWERTY (magyarul ugye QWERTZ) és az Albacomp olcsó, apró gépeire, és bár a másodikat már nem forgalmazzák, egy filléres magyar törpe még van a piacon.

Méretarány

Az alkatrészeket külföldről beszerző, de az összeszerelést itthon szervező QWERTY laptopja 12 colos, és Windows nélkül 155 ezer forintba kerül: ennyiért legtöbbször csak három collal nagyobb gépet kap az ember.

Kicsomagolás után azt hittem, rossz gépet küldtek. A gép formája kimondottan pofás, pedig kétszázezer alatt olthatatlan vágyat éreznek a gyártók arra, hogy egyetlen jól irányzott tollvonással hazavágják az amúgy elfogadható dizájnt: furcsa formai elemek, gusztustalan vonalú touchpadek, malacfejet idéző kijelzőkeretek bukkannak fel az olcsó gépeken. Az iQ 720S viszont egész jól néz ki, szerencsére nem engedtek egyetlen másodéves iparművészetist sem a tervek közelébe, ezért a borítás megmaradt olyannak, amilyennek a fröccsöntő megteremtette: szép, egyenes vonalak, semmi extra, a szürke és a fekete színek váltakozását csak a kéken világító powergomb töri meg. Mellette még három gomb sorakozik, kettő ezek közül a netezést próbálja megkönnyíteni, egy viszont tényleg hasznos, ez a csendes üzemmódért felelős.

A gép kijelzője nem lesz etalon a kategóriában, viszont erős négyest mindenképp érdemel: jók a színek, az élesség, ráadásul a látószög is kellően nagy, főleg a legutoljára tesztelt, még szemből is csak alig látható pehelykönnyű, hatszázötvenezres Toshiba R500-aséhoz képest. A kijelző glossy, tehát csillogó, részben ez is felelős az erőteljes színekért, a bevonatnak viszont megvan az a hátránya, hogy minden visszatükröződik benne: aki egész életét úgy éli le, hogy egy reflektor követi hátulról, semmiképp se válasszon ilyen gépet, de neonfényes irodákban is zavaró lehet a jelenség. A mostanában megjelenő hordozható gépek többsége egyébként már ilyen panelt kap, szóval ez trend, sőt, evolúció.

Haldokló Szokol

A kijelző körül van a hangszóró, ami viszont elég gyászos teljesítményre képes. Persze ennyiért nem is nagy baj, de tényleg úgy szól az iQ 720S, mint egy maradék méltóságától is megfosztott Szokol. Csak akkor hallgassunk meg rajta valamit, ha az életünk múlhat rajta.

Legfelül van a webkamera, merthogy az is jutott a gépnek. Ennél is találkoztam már jobb minőségű szerkezettel, de jellemzően csak a 300 ezer forint fölötti kategóriában: a kis optika színei megfelelnek a valóságnak, míg a 720S-nél jóval drágább gépek is hajlamosak zöldnek mutatni az emberi bőrt.

A laptop alsó felét két részre lehet osztani, az egészen jó touchpadre és a közepesnél gyengébb billentyűzetre. Előbbi kellően nagy, jól érzékeli még a finom mozdulatokat is, a gördítősáv sem egy nanométer széles, igaz, meg kell tanulni kezelni, mert egy rossz mozdulat, és az oldal alján találjuk magunkat.

A billentyűzetről viszont már sokkal rosszabbak a benyomásaim. Az csak a probléma egyik fele, hogy furcsa a billentyűzetkiosztás, így a shift megnyomása helyett gyakran bökünk valamelyik kurzorgombra, mert ez csak szokás kérdése. A cikket is a 720-ason írom, és a harmadik bekezdés óta viszonylag ritkán lépek feljebb egy sort ahelyett, hogy nagybetűvel kezdeném a mondatot. Az is elfogadható, hogy a gombok kemények, hiszen a laptopoknál nincs hely a csillapításra, az viszont szokatlan, hogy bármelyik billentyű lenyomására meghajoljon az egész felület, a bal alsó ctrl-tól a jobb felső delig. Nem mondom, hogy az ár folyamatos ismételgetése nem segít a problémán, de ha lenne olyan pont, ahol javítanék a laptopon, az biztosan ez lenne.

All in

Mert amellett, hogy a gép funkcióiban teljes (ujjlenyomat-olvasó is van benne), kimondottan pofás és jól használható, még nem is különösebben lassú. Oké, biztos nem ez rendereli majd le a Shrek negyedik részét, de mindennapi feladatokra bőven elég az 1,86 gigahertzes Celeron processzor, a fél gigabájt memória, a 60 gigabájtos merevlemez meg a dvd-író. A gépben a szokásoktól eltérően nem Intel grafikus mag van, ami lehetne öröm is, viszont nem az. Mert okozhat az boldogságot az embernek, ha különbözik a túlnyomó többségtől, a SiS M671-es viszont nem éppen egy erőgép.

Cinebench tesztje 569 pontot adott grafikus mag OpenGL-teljesítményének, miközben a szabványosnak mondható, Intel 950-esnek 1115 pont jutott a 2,16 gigahertzes Core 2 Duóval szerelt MacBookban, de csak 400 a Toshiba R500-asban. Persze ebben a kategóriában majdnem mindegy, úgysem áll majd neki senki a Half Life következő epizódjának egy integrált grafikus kártyás laptoppal, ha meg mégis, akkor nagyon bátor.

A gép egyébként viszonylag szerény pluszköltséggel megerősíthető, 180 ezer forintért már kétmagos processzort, egy gigabájt memóriát és 80 gigabájtos merevlemezt kap az ember, bár ezt a befektetést nem ajánlanám. Már az egymagos Celeronnal is úgy melegszik a laptop, hogy az amúgy is elviselhetetlen klímájú szerkesztőségben további egy fokkal emelkedett az átlagos hőmérséklet, egy dual core rendszerrel csak tovább romlana a helyzet (bár a gyártó szerint a kétmagos csipek kevesebbet fogyasztanak, mint a Celeron).