Almapiac Cupertinóban

A világszerte több mint tizenháromezer alkalmazottat foglalkoztató Apple nélkül az ötvenezres Cupertino ugyanolyan félálmos amerikai kisváros lenne, mint Mountain View a Google nélkül vagy Palo Alto a Sun nélkül. Egyetlen nagy lepény az egész: kétszer hatsávos főutca, kétszer hatméteres személygépkocsik és penetráns barbecue-szag. Ha nem bukkanna elő minden második bokorból egy Apple-logó, lehetnék akár Idahóban is. De ez nem Idaho, ez itt az Apple felségterülete. A város kevés köztéri szobrának egyike, a stratégiai ponton elhelyezett fémremek például a Perspectives (Perspektívák) címet kapta ugyan, de nem farmert ábrázol traktoron, hanem egy végtelenített szalagot. Egy infinite loopot.

Kris Wang, a cupertinói önkormányzat ötfős képviselőtestületének tagja elismeri, hogy a világnak az Apple jut Cupertinóról az eszébe, és nem is bánja. A város sokat tesz az Apple-ért (adókedvezményekkel támogatja), mint ahogy az Apple is sokat tesz a városért (adományokkal támogatja). Wang arra a legbüszkébb, hogy Cupertino a szomszédaihoz képest is jó ütemben fejlődik - most kétszer annyian laknak itt, mint huszonöt éve, és akkor Wang még be sem számította az illegális bevándorlókat.

Kisázsia Cupertinóban

Klikk a képre!

A legutóbbi, 2000-es népszámlálási adatok szerint a cupertinóiak csaknem fele ázsiai származású, mint ahogy Wang is az - ő a nyolcvanas években érkezett Tajvanból 300 dollárral a zsebében, és olyan szegény volt, hogy naponta csak egyszer tudott enni. "Gondoltam, próbát teszek, és ha két év alatt nem jön össze semmi, hazamegyek" - mondja Wang, aki annak idején egy szót sem beszélt angolul. "Azt értettem, hogy mi az a 'How are you', de azt nem, hogy mi az a 'How are you doing". Wangnak az volt a szerencséje, hogy a számok nyelvét legalább beszélte, és ez a Szilícium-völgyben elég. Mivel otthon statisztikát tanult az egyetemen, könnyen kapott állást, és amikor néhány éve kiszállt a mókuskerékből, már megjárta a Szilícium-völgy legnagyobbjait: dolgozott a Hewlett-Packardnál, a 3COM-nál és a Sunnál is. A Portal Software rangidős menedzsereként ment nyugdíjba. Szerényen közli, hogy a sztorijával megjárta a New York Times és "a legnagyobb európai újság" címlapját is - hogy melyikét, arra nem emlékszik.

"A jó oktatás, az éghajlat és az alacsony bűnözési arány" - összegzi Wang, mi vonzza a high-tech cégeket a kisvárosba, és majdnem kifelejti az infrastruktúrát. San Francisco, ami most készül dróttalanítani magát, tanulhat Cupertinótól, mert itt széles a sáv mindenütt, és egy a MetroFivel kötött egyezség értelmében a lakosok 90-95 százaléka ingyen wifizik. A számlát a város állja.

Bár a helyben megtelepült cégekkel jórészt felhőtlen, sőt gyümölcsöző kapcsolatot ápol az önkormányzat, összefonódásról nemigen lehet beszélni. Kérdezem Wanget, ismeri-e Steve Jobsot, az Apple atyaúristenét. "Én ismerem. De ő lehet, hogy nem ismer engem" - kacag a szemüvege mögül. Annyi biztosan közös bennük, hogy mind a ketten az átlag alatt keresnek. Wang képviselőként pontosan 618,85 dollárt (kb. 120 000 forint) kap havonta, Steve Jobs pedig mindössze 1 dollárt (kétszáz forintot). A különbség, hogy Jobsnak van privát jetje, Wangnek meg nincs.

Imához!

Miután kényelmesen elterpeszkedem bérmalibumban, az első dolgom, hogy a nanót kiszedem a dobozából - remélem, mire hazaérek, a felhasználói tapasztalatoknak megfelelően összekarcolódik a kijelzője, és akkor simán beadom a vámosnak, hogy használt, és hogy itthon vettem Geszti Pétertől.

Ha nincs szerencsém, a vámos Apple-fanatikus, és tudja majd, hogy itthon még nem is árulják a nanót. Csempészettel gyanúsít, és el akarja majd kobozni. De ha a vámos igazi Apple-fanatikus, csak a vállára teszem a kezemet, annyit mondok neki: I've been to the Mothership, és együtt elmorzsolunk egy imát Kupertinói Szent Józsefhez.

Ha viszont a vámos igazi, hardcore Apple-fanatikus, akkor kiröhög a nanómmal együtt, mert gyanítja, hogy egy hét múlva, október 12-én az Apple új kütyüt dob piacra. Állítólag videózni lehet majd vele; ennél többet még Cupertinóban sem sikerült kiderítenem.