Érzelmi alapon

Nincs is annál szánalmasabb, mint amikor egy telefonteszt azzal indul, hogy a szerző leírja, milyen érzések járták át, amikor kicsomagolta a mobilt a dobozból. Ugyanígy nevetséges a dobozban található hasznavehetetlen kiegészítőket sorra venni, de mégis: amellett nem lehet szó nélkül elmenni, hogy ehhez csavarhúzót meg csavarokat pakoltak.

Kényelmes

A Panasonic VS3 előlapja ugyanis kedvünkre átalakítható, az előlapot négy csavar rögzíti, amit a célszerszámmal eltávolíthatunk, és pillanatok alatt felszerelhetjük a másik két előlap bármelyikét. A Panasonic ugyanakkor szem előtt tartotta a felhasználók kényelmét, a mellékelt két előlap lényegesen rondább, mint ami gyárilag a telefonon van, így kímélve meg minket a szerelés kényelmetlenségeitől.

A VS3-as egyébként kimondottan jól néz ki, lapos, mintha egy normális telefont sodrófával kigyúrtunk volna. Semmi móka, semmi díszítés, erre mondják hozzáértő stíluselemzők, hogy letisztult. Nincs kívül kijelző, csak egy led, ami kéken, zölden és pirosan tud villogni, attól függően, hogy melyik funkcióhoz mit állítottunk be. Így megoldhatjuk, hogy másmilyen fényjelet küldjön, ha üzenet érkezik és mást, ha hívnak minket. Lenyűgöző.

Persze nem annyira, mint azt vártuk, a korai sajtóközlemények még arról szóltak, hogy ha az üzenetben szmájli van, pirosan világít majd a led, ha meg szomorú arc, kéken mondjuk, de a tesztelésre érkezett készülék nem olvas az üzenetekben. Magánélet-Innováció 1-0.

Színes egyéniség

Ha kinyitjuk a telefont (mert ez már csak ilyen kinyitható) a 16,7 millió színű kijelző égeti ki szemünket. Erős kontrasztok, óriási színmélység, telefonon ilyen szép kijelzővel még nem nagyon találkozhattunk. Eddig a Samsung D500-as volt az etalon, a Panasonic azonban a bitek közé csapott: ennyi színt csak a VS3 képes megjeleníteni.

Ilyen kijelzőn már lehetne rendesen játszani, de a feltételes mód marad: összesen két programot kapunk, de egyrészt egyik sem igazán látványos, másrészt szemét módon hatvan másodperc után beint a rendszer, és közli, hogy ha szórakozni akarunk, töltsük le a teljes verziót.

A gombok elsőre teljesen használhatatlannak tűnnek, aztán hat percnyi szenvedés után rájövünk, hogy a mi készülékünkben van a hiba: ujjaink már annyira elkorcsosultak, hogy képtelenek vagyunk rendesen használni őket, pár évnyi gsm-kiképzés után következetesen a körmeinkkel próbálkozunk. Aztán kézfejünk szépes lassan felvette eredeti formáját, és már élvezettel nyomtuk telibe a gombokat.

Nyom nélkül

Üzenetet írni így aztán elég egyszerű, az viszont már zavaró, hogy a telefon nem hajlandó kijelezni, hány karakter van hátra. Pontosabban azt mutatja, hogy összesen 1530 karaktert írhatunk, tehát közel tíz sms-t, de arra semmi sem utal, hogy mikor érjük el az első üzenet határát.

A VS3-as fényképezőgépe 1,3 megapixeles, ez alapján már jó képeket is készíthetne akár, de nem: bár a felbontás megfelelő, a képminőség gyenge. Viszont legalább van hol tárolni a képeket: 32 megabájt memóriát pakoltak a telefonba. Mp3-akat is tölthetünk rá, igaz, csak 1,1 megásakat, tehát vagy túl rövidek, vagy túl rossz minőségűek lesznek, mindenesetre csengőhangnak elég ez a méret. Persze a Panasonic is ad egy csomó dallamot, melyek közül kiemelkedik a Carmina Burana polifonikus változata: leírhatatlan a hatás, de leginkább a kínoshoz és a röhejeshez közelít.

Lazázni

Ha be akarunk vágódni ismerőseinknél, mindenképpen válasszuk a VS3-at. Nem elég, hogy mindenféle színben villog a led, hogy gyönyörű a kijelzője, ha hívásunk van, és a megfelelő gombbal felpattintjuk a fedlapot, percekre lenyűgözünk mindenkit: egyszerre leszünk rendkívül népszerűek, de kiismerhetetlenül veszélyesek is. A rovat tagjai mindenesetre a felpattintó gomb felfedezése után vagy negyed órán keresztül azzal kísérleteztek, hogy megleljék a hívás fogadásának legtökösebb mozdulatsorát. Ha pedig megtaláltuk, irány az éjszaka, lehet villogni!

A készülék negyvenezer forintba kerül a Vodafone-nál.