Viszlát netes cenzúra, jön az outernet!

Bár a közismert rém-, illetve álhírportálokon, és onnan kiindulva a közösségi oldalakon már terjednek az információk az új internettel, az outernettel kapcsolatban, érdemes utánaolvasni, miről is van szó, mielőtt felmondjuk az előfizetésünket és nem mellesleg elküldjük a szolgáltatót az anyjába.

Nem a zsarnokság ellen

A Media Development Investment Fund (MDIF) nevű szervezet szakértői valóban dolgoznak egy olyan új eljáráson, ami a Masat–1-hez hasonló pikoműholdak százainak segítségéve biztosítana egy, az internethez (pontosabban az emberek által internetként emlegetett world wide webhez, de ez tulajdonképpen mindegy is) hasonló szolgáltatást a világ olyan részein, ahol ez hagyományos módszerekkel nem megy.

De nem feltétlenül az elnyomott észak-koreaiak vagy kínaiak a célcsoport, sőt úgy általában véve sem az elnyomás az, ami ellen az outernet segítene. A szervezet projektvezetője a Redditen feltett kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az elsődleges cél nem az, hogy alternatívát nyújtsanak az internet-hozzáféréssel bőven ellátott városi embernek. Ez már csak technikai szempontból is nehézkes lenne: a sugárzott jel ugyanis a hagyományos wifi-hálózatok jeléhez lesz hasonló, így elveszik a városokhoz hasonló, rádiójelben, vagyis az outernet számára zajban gazdag környezetben. Így főleg a wifi-sivatagként leírható helyeken lesz esélye, a városon kívüli, nehezen megközelíthető helyeken, például ott, ahol már a mobiltelefonos hálózatok sem működnek, és ahová a kis számú előfizető miatt a kábelt sem éri meg kihúzni.

Olyan, mint a tévé (csak pornó nélkül)

Ennek megfelelően nem úgy kell elképzelni az outernetet, mint ahogy ma böngészünk: nem lesz végtelen a meglátogatható oldalak száma. Az outernet inkább a tévéhez hasonló módon működik majd. A műholdak egy előre meghatározott tartalmat sugároznak, amit a hálózathoz csatlakozók letölthetnek és használhatnak. Wikipedia-oldalakat olvashatnak, internetes oktatásban vehetnek részt a Coursera-tananyag segítségével, zenéket, játékokat, filmeket adnának, és a hírek mellett olyan közérdekű információkat is közreadnának, mint a mezőgazdasági termények árának világpiaci alakulása. Természetesen természeti katasztrófák esetén (a rádiókhoz és tévékhez hasonlóan) is folyamatosan beszámolnának a legfontosabb tudnivalókról, sőt ez lenne az az alkalom, amikor a rendszer kétirányúvá válna.

Az outernet ugyanis alapállapotban nem kívánságműsor: csak letölteni lehet róla, ráadásul csak azt, amit a szerkesztők feltesznek rá. Ez már önmagában aláássa kicsit a forradalmi jelleget, hiszen elég valószínűtlen, hogy pont az MDIF lesz az első, akinek sikerül úgy összeválogatnia a tartalmat, hogy senki nem tudja majd cenzúrával vádolni. Ráadásul a kommunikáció egyirányúsága azt jelenti, hogy mindenféle interakció a tévé és a rádió szintjére csökken, vagyis ha nem tetszik, amit látunk, ordíthatunk vöröslő fejjel, esetleg kikapcsolhatjuk.

Csak a pénz meg a technológia hiányzik

Hiába hangzik tehát jól az (amúgy pénzügyileg is komoly kihívásokat tartogató) outernet-projekt, valójában nem ez lesz az, ami ellen tűzzel-vassal küzdenek majd az internet állítólagos urai. Az outernet egy érdekes ötlet, ami az űrhajózás és a műholdas technológia vívmányait keresztezi a tévés és rádiós információtovábbítási elvekkel, hogy olyan emberekhez és vidékekre is eljusson az internet emberiséget segítő része, ahol a folyó vizet a közeli patak, az információt pedig a repülőről ejtőernyővel ledobott posta jelenti.

Ráadásul a projekt még nagyon az elején tart, a pénzügyi háttér nem áll rendelkezésre, de a technológiai fejlettség sincs még készen arra, hogy egy esetleges, a Nemzetközi Űrállomás bevonásával végrehajtott teszten túl lehessen tervezni. Ezt például majd csak idén szeptemberre tervezik (hogy a tesztet magát, vagy az engedély megkérését a tesztre, az nem derül ki), és a tervek egyelőre olyan egyszerűnek hangzó lépésekből állnak, mint „a több száz műhold gyártási folyamatának beindítása”, 2015 áprilisában.