Betiltotta Bush a „bosszantó” blogokat

Hüledezve próbálják értelmezni az amerikai jogászok, nyelvészek és technikusok azt a múlt héten hatályba lépett szövetségi törvényt, amelynek alapján bárki pénzbüntetéssel és kétéves börtönbüntetéssel sújtható, aki névtelenül "bosszant" másokat az interneten. A szenátus egyhangúlag fogadta el a Bush elnök által január 5-én aláírt, és ezzel automatikusan hatályba lépő rendelkezést, amely furcsa mód a nők elleni erőszakról szóló, átfogó szabályozás egyik szakaszaként jelent meg, és a "Kiberzaklatás megelőzése" (Preventing cyberstalking) címet viseli.

"Bárki... aki olyan eszközt vagy szoftvert használ, amely alkalmas arra, hogy telekommunikációt vagy másfajta, teljes egészében vagy részben az interneten zajló kommunikációt kezdeményezzen... anélkül, hogy felfedné személyazonosságát, azzal a szándékkal, hogy más személyt bosszantson (idegesítsen), sértegessen, fenyegessen vagy zaklasson ... a 18. szakasz értelmében pénzbírsággal vagy legfeljebb kétéves börtönbüntetéssel, vagy mindkettővel büntetendő" - áll a törvényben, amelyről elképzelhető, hogy a szólásszabadságról folytatott társadalmi vita középpontjába kerül az Egyesült Államokban.

Beszól a szemantika

Nem kizárt, hogy a törvény szándéka szerint a jó ideje tiltott telefonos zaklatás fogalmát igyekszik kiterjeszteni az internetes telefóniára, vagyis azt próbálja elérni, hogy ne csak hagyományos telefonvonalon, hanem Skype-on vagy más VoIP-rendszereken se lehessen valakit éjjelente büntetlenül hívogatni és fenyegetni, ami az Egyesült Államokban már jó ideje tilos.

De ha a törvényt szövegező kongresszusnak ez lett volna a célja, írja a Cnet kolumnistája, Declan McCullagh, egyszerűen nevesíti a VoIP-ot, mint azt megtette más esetekben, például a szélessávú befektetésekről és a szabad szolgáltatásválasztásról szóló törvényben.

Az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítésében garantált szólásszabadságot féltő civil szervezetek, így az ACLU (American Civil Liberties Union) szerint más szempontból is aggályos a megfogalmazás: nem világos ugyanis, ki mit ért a törvény szövegében szereplő annoy szón. (Az Országh-féle nagyszótár szerint az annoy magyarul azt jelenti: bosszant, bánt idegesít, bosszúságot okoz, illetve zavar, feszélyez, terhére van valakinek, esetleg zaklat, háborgat, alkalmatlankodik.)

A törvény betűje azonban nem hagy sok kiskaput: ha valaki szándékosan idegesít valakit a neten, és ezt névtelenül teszi, mehet a börtönbe az összes kormányt, politikusokat vagy más közéleti személyiségeket irritáló bűnözőtársával együtt.

Alkotmányos jogokat sért

Eugene Volokh, a UCLA jogi karának professzora, a The Volokh Conspiracy című, amerikai sztárjogászok posztjaival feltöltött jogblog alapítója szerint joggal aggódik, aki a szólásszabadságot félti a törvénytől, amely "potenciálisan minden olyan anonim webes megnyilvánulást kriminalizál, amely legalább néhány olvasó bosszantásának szándékával készült, még akkor is, ha szándékában áll más olvasók tájékoztatása." Volokh felhívja a figyelmet arra, hogy a törvény értelmében nem lehet a neten nyugodtan bírálni sportolókat, vallási személyiségeket, sőt vállalatokat sem. És mivel a feltételek vagylagosak, nem kell, hogy a delikvens egyszerre bosszantson, sértegessen, fenyegessen és zaklasson - elég, ha az egyiket elköveti.

Volokh szerint az újonnan hatályba lépett törvény bőven túllép a korábbi telefonos zaklatást tiltó rendelkezésen, amely a két személy között zajló kommunikációra vonatkozott. Az utóbbinak nincs meggyőző vagy felvilágosító ereje, így nem is köthetők hozzá az első kiegészítés által védett alkotmányos alapjogok. "Az a bosszantó szándékú véleménynyilvánítás, amely egy személytől többek felé irányul, potenciálisan sokkal értékesebb", mint két személy beszélgetése, érvel Volokh saját konspirációs blogján.

Kecskére káposztát, ügyészre Ulyssest

Más jogászok, mint az amerikai Igazságügyi Minisztérium volt munkatársa, most a George Washington Egyetem professzora, Orin Kerr, egyenesen azt állítják, hogy a törvény alkotmányos alapjogokat sért, ezért nincs miért aggódni. "Ha a véleménynyilvánítást védi az első kiegészítés, a törvény alkalmazása alkotmányellenes, és a vádat el kell ejteni. Az ügyészek tudják, hogy nem vádolhatnak valakit anélkül, hogy a vád összhangban lenne a Legfelsőbb Bíróság által már tárgyalt, első kiegészítéssel kapcsolatos ügyekkel."

Kerr szerint tehát elég az ügyész jóindulatára és hozzáértésére bízni, vádat emel-e valaki ellen egy nyilvánvalóan alkotmányellenes törvény alapján. Az érvelés kísértetiesen hasonlít arra, amellyel az amerikai Igazságügyi Minisztérium saját megbukott törvénye, a csúnyálkodást betiltani hivatott Communications Decency Act (CDA) létjogosultságát védte annak idején, mondván: a rendelkezés attól alkotmányos, hogy nem alkalmazzák majd alkotmányellenes módon.

Az ügyet tárgyaló bíró, Dolores Sloviter aggasztónak nevezte a hozzáállást. "Azt sugalmazza, hogy... gyakorlatilag az Igazságügyi Minisztériumra kellene bíznunk, hogy ésszerű módon korlátozza a CDA alkalmazását, és tartózkodjon a vádemeléstől azokban az esetekben, amelyekben valaki komoly irodalmi vagy művészeti értékű alkotást közöl az interneten. Ez valóban nagymértékű bizalmat kívánna meg a bírák azon generációjától, akik közelről látták a James Joyce-ot obszcenitással vádoló támadásokat."