Száz forintért Ferrarit

Régóta fáj a fogam egy Tefal márkájú, CB 552034 típusú raklettgrillre, úgyhogy megyek is a fruli.hu-ra, a május végén indított aukciós szájtra, ahol állítólag jóval a bolti ár alatt meg lehet kapni egy csomó mindent. Újonnan, garanciával. És mit ad isten, a fruli.hu-n épp egy Tefal márkájú, CB 552034 típusú rakklettgrillre lehet licitálni. A boltban 17-18 ezerbe kerül, itt meg 64 forintnál tart a licit, és már csak 7 másodperc van hátra a leütésig. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Túl.

A lengyel fruli.pl mintájára létrehozott, annak tulajdonában lévő fruli.hu első ránézésre átlagos aukciós szájtnak tűnik, mégsem az. Először is a licit csak látszólag zajlik forintban, valójában frulintban zajlik, ami egy előre megvásárlandó kupon, virtuális pénz, vagy ahogy a fruli.hu nevezi, belső valuta. Egy frulint 100 forintba kerül, bár ha többet vesz az ember, megkapja kicsit olcsóbban. Licitálni egyféleképpen lehet: kattint az ember a Licitálok gombra, és ekkor három dolog történik: a leütési ár feljebb megy, automatikusan 8 forinttal; a számlámról lekerül egy kb. 100 forint értékű frulint, és az árverés lejártának ideje kitolódik 10 másodperccel.

Így tehát minden egyes tétemelés száz, vagy egy kicsit kevesebb forintjába kerül a licitálónak – az a 64 forint, ahol most a raklettsütő tart, valójában 864 forintnyi bevételt jelent a szájtnak, hiszen nyolc licit érkezett rá eddig. A terméket viszont csak akkor viheti el az ember, ha megnyeri az árverést. A Tefal CB 552034 raklettsütő végül 968 forintért kelt el, ami azt jelenti, hogy 121-szer licitáltak rá. Licitenkénti 100 forintos árral számolva a Fruli 13 068 forintot kapott a sütőért, ami a nyertesnek annyi forintjába került, ahányszor licitált, plusz a végső eladási ár, ideális esetben tehát 1068 forintért is elvihette a 17 000 forintos bolti ár helyett.

Egy másik példa: a Benjamin Button különös élete című dvd a fruli.hu-n hétfőn 304 forintért kelt el. Az árverésből a cégnek (304/8)x100, másképp kifejezve 304x12,5, vagyis pontosan 3800 forint bevétele származott, ehhez jön a nyertes által kifizetendő 304 forint, tehát a 2600 forintos bolti árú dvd összesen 4104 forintot hozott a fruli.hu-nak. A nyertes, bizonyos Zoltán persze ennél jóval kevesebbet fizetett, attól függően, hogy hányszor emelte a tétet. Azok viszont, akik licitáltak, de nem maradtak versenyben, az összes árverésre felhasznált frulintjukat elbukták.

„Van egy nyertes és 99 vesztes"

A fruli.hu kezdőknek szóló leírása meglehetősen homályosan fogalmaz a licitálási folyamatról: mindössze annyit tudni meg belőle, hogy „Minden licitünk 0 ft-ról indul, és ahhoz hogy részt vegyen benne, frulintokra van szüksége, valamint legalább egyszer a licitálok gombra kell kattintania". Aki nekigyürkőzik a Felhasználási feltételeknek, és eljut a IV/30§-ig, megtudhatja, hogy „annak a regisztrált felhasználónak, aki részt vett a licitálásban és nem nyerte meg azt, nem jár vissza a licitálásra felhasznált összeg (frulint), a 41.§ szerint."

Így történhetett meg, hogy egy elkeseredett licitáló nemrég több mint 500 frulintot költött el egy Nintendo Wii Sports Packért folytatott küzdelemben, ami végül nem az övé lett. A licit legalább 40 000 forintjába került, és nem kapott érte semmit, pedig annyiért mát vehetett volna egy használt Wii-t.

„Vannak, akik azt mondják, hogy ez átverés, de ők azok, akik nem nyertek a liciten" – mondja Falus Tamás, a fruli.hu-t üzemeltető, négy főállású alkalmazottal működő kft. ügyvezetője. Falus más aukciós szájtokhoz, például az egyszámjátékon alapulókhoz képest a Fruliban nem lát szerencsejáték-elemet: „Bár van olyan, hogy valaki több száz licitet tett, másvalaki meg csak tizenkettőt, de a végén mégis ő gazdagodott egy Apple MacBookkal. Ha százan licitálnak, van egy nyertes és 99 vesztes"– mondja Falus.

„Ennek a matematikája nagyon egyszerű: addig ráfizetéses, amíg nincs elég licitáló. Sok terméken nyerünk, sokon veszítünk. Minél többen licitálnak, annál jobban működik a dolog" – mondja az ügyvezető, aki szerint Lengyelországban annyira bejött a Fruli, hogy már több százezer regisztrált látogatónál tart, és azt tervezi, hogy autókat is árverésre bocsát.

Ami az átlátható szabályzatot illeti, „nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy érvényesüljenek a felhasználói jogok – mondja az ügyvezető. – Azon vagyunk, hogy ez egy jópofa játék, jópofa szórakozás legyen."

A lengyel minta alapján készült leíráson folyamatosan változtatnak, több ügyvédi irodával, kamarával is konzultáltak, sőt a fogyasztóvédelemmel is felvették a kapcsolatot, bár tőlük nem érkezett válasz.

A Fruli nem az első all-pay aukciós szájt, hasonló elven működik a német tulajdonú Swoopo és a magyar LondonLicit is. Van, akik szerint az ilyen aukciók ijesztőek, van, akik az eBay gonosz ikertestvéreinek tartja őket; mások szerint a hasonló szájtokat a szerencsejátékra vonatkozó törvényeknek kellene szabályozniuk.

Még az állatok is okosabbak

A közgazdaságtanban és a játékelméletben jól ismert a „mindenki fizet" típusú aukció (all-pay auction), amelyben az összes résztvevő befizet valamennyi pénzt (általában licitjének összegét), de a nyereményt természetesen csak egyvalaki, a licit nyertese viszi el. Az ilyen típusú aukciókat szokták használni a politikai lobbik működésének modellezésére vagy az állatok viselkedésének leírására is. Az all-pay aukció egy formája a kitalálójáról, Gordon Tullock professzorról elnevezett Tullock-aukció, de talán legismertebb, kétszereplős változata a Mérő László által is több helyen leírt dollárárverés, ahol egy dollárra licitálnak a résztvevők (a kikiáltási ár egy cent). A Martin Shubik közgazdász által kitalált játék lényege, hogy nemcsak a győztes, hanem a vesztes is fizet az árverés végén, mégpedig legmagasabb licitjének értékét. Shubik kezdeti kísérletei, amelyeket később többször is reprodukáltak, azt mutatták, hogy a veszteségüket egy idő után kétségbeesetten csökkenteni próbáló játékosok átlagosan 3-4 dollárt is képesek kifizetni 1 dollárért, de feljegyeztek olyan esetet is, hogy valaki több mint 20 dollárt fizetett egyetlen dollárért.

A dollárárverés közben lezajló pszichológiai folyamatokat sokszor „irracionális, makacs elköteleződésként" (escalation of commitment) írja le a magatartástudomány. Ilyenkor az ember nem hajlandó elismerni, hogy rossz döntést hozott, inkább a végsőkig kitart mellette; félti korábbi befektetéseit, és a versenyhelyzet is a játszma folytatására sarkallja. A jelenségnek sok területen nyomára lehet bukkanni a pókerjátszmáktól a párkapcsolatokon át az egyre több emberáldozatot követelő háborúkig.

„A játékelméletnek talán legfontosabb hozadéka, hogy segített felismerni az ésszerűség olyan új kritériumait, amelyeket mihamarább bele kell építenünk gondolkodásunkba, ha el akarjuk kerülni fajunk kipusztulását" – írja Mérő egy cikkében. – A dollárárverés-játék vagy a fogolydilemma szomorú eredményei mutatták, hogy az emberi gondolkodás hajlamos olyan csapdákba is beleesni, amelyeket az állatok kiválóan ki tudnak kerülni."