Úri passzió az arcfelismerés

Ugye milyen jó lenne, ha rábökhetnénk egy neten talált ismeretlen arcképére, és egy tévedhetetlen algoritmus azonnal megmondaná, hogy ez bizony a fiatal Zámbó Árpy, amaz meg az idősödő Madonna? Sajnos még nem tart itt a számítógépes arcfelismerés, vagy ha tart is, a folyamat bonyolult, idő- és számításigényes, a nagyközönség számára elérhetetlen. Az eredmények pedig nem mindig megnyugtatóak, sőt túl gyakran nem azok.

Arc vagy mell?

A nagy keresők, a Google és az MSN nemrég jutottak el oda, hogy megpróbálják megtippelni, egyáltalán arckép van-e egy adott fotón, vagy valami más. A Google nagyjából egy éve, szinte titokban rukkolt ki a képkeresőbe ágyazott arckeresőfilterrel, amit most az image search-ön belül egy rádiógomb bekattintásával lehet előcsalogatni. Ez persze nem igazi arcfelismerés, a Google a képek környezetéből, a képaláírásokból, a mellettük lévő szövegből és persze a kattintások számából következtet arra, hogy a fotó Madonnát ábrázolja. Az arcfelismeréshez külön algoritmust használ ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy bárkit is felismerne, csak azt igyekszik megállapítani, hogy a fotón arckép látható, vagy mell. Aztán ez nem mindig jön össze: a tudomány jelenlegi állása szerint Madonna arcához úgy hozzátartozik a fedetlen kebel, mint Robert De Niróéhoz a szemölcs.

Kizárólag a Google arckeresőjére épül a nemrég elindított Facesaerch is (így, direkt elírva), ami látványosnak látványos, de semmit nem csinál azon kívül, hogy fekete alapon jeleníti meg azt, amit a Google arckereső filtere fehéren, és a képeket Apple-módra lehet lapozni.

Hasonlóan működik a Microsoft Live Search, bár ennél a programnál még azt is meg lehet mondani, hogy csak arckép legyen a találatok között, fejtől vállig terjedő portré vagy a nagy érdeklődésre számot tartó "egyéb" kategóriába tartozó képek. Ezen kívül megtaláljuk még a kép- és videokeresésre hagyományosan nagy hangsúlyt fektető francia Exaleadet, szintén beépített arckeresővel, de hogyan higgyen az ember egy olyan algoritmusnak, amely a Madonna kifejezésre egy reneszánsz jelmezbe bújtatott észt szörnyet hoz elő?

Rendőrkézen

Az arcfelismerés persze jóval előbbre jár annál, mint azt a nagy keresők szolgáltatásai sejteni engedik, de a valóban kifinomult, modern technikát jellemzően kormányok, bevándorlási hivatalok és rendőri szervek használják, elsősorban személyazonosításra és bűnözők kiszűrésére. Ami aztán vagy működik, vagy nem. A világ legnagyobb, 75 millió képet tartalmazó arcképadatbázisa az Egyesült Államok külügyminisztériumának birtokában van – a képeket más biometrikus azonosítókhoz, így az ujjlenyomathoz hasonlóan a vízumkérelmezők azonosítására használják. Ha valaki magyar állampolgárként az elmúlt néhány évben járt Amerikában, biztosan szerepel a rendszerben. Arcképfelismerőt használ a német rendőrség is a frankfurti repülőtéren, ahol az arra vállalkozók fényképpel azonosíthatják magukat, így csökkentve a beszálláshoz szükséges időt.

A számítógépes arcfelismerés számos bonyolult matematikai módszert használ arra, hogy azonosságot keressen egy az adatbázisban már szereplő és egy friss felvétel között. Az első működő, 1987-ben feltalált szisztéma például a sajátvektorokra (eigenvectors) épül, amelyekből "sajátarcokat" (eigenfaces) generál. Ezeket egyébként használják írásképelemzésre, szájról olvasásra és hangfelismerésre is, akárcsak a másik, statisztikai módszert, a rejtett Markov-modellt, amely a megfigyelhető paraméterekből próbál az ismeretlenekre következtetni. Észre sem vettük, és már el is jutottunk a Bayes-hálók kauzális értelmezéséig – akit mélyebben érdekel a téma, konzultáljon matematikaprofesszorával.

Visszaélnek vele

A személyiségi jogok védői, köztük az elektronikus privátszféra felett őrködő amerikai EPIC és az ACLU szabadságjogi szervezet folyamatosan tiltakoznak az arcfelismerő rendszerek ellen. Egyrészt nem lehet tudni, ki mikor él vissza a személyes adatoknak minősülő fényképekkel, másrészt lassan boldog-boldogtalan használná az arcfelismerést: 2001-ben a floridai Tampa városa úgy döntött, hogy a Super Bowl közönségén próbálja ki a technikát, és a mit sem sejtő nézőkről készített képeket összeveti saját adatbázisával; az ACLU most éppen egy arizonai középiskolával veszekszik, mert az kamerákkal szeretné azonosítani az épületbe belépőket.

Az adatvédők harmadik fontos érve, hogy a technika még mindig megbízhatatlan. London egyik elővárosában, Newhamben, amely az utcai gyilkosságok számát tekintve vezető helyen szerepel az elővárosok között, a köztereket figyelő CCTV adását arcfelismerő szoftverrel elemzik. A hírek szerint a rendszer üzembe állításától, 1998-tól számított hat év alatt, 2004-ig egyetlen egy bűnözőt sem sikerült ezzel a módszerrel kézre keríteni.

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!