'A blogok megváltoztatják íróik életét'

Mikor és miért kezdtél weblog-írásba?

1999 áprilisában kezdtem el írni a Rebecca's Pocketet, lelkes blogolvasóból váltam blogíróvá. Már korábban is folyton vicces linkeket küldözgettem emailben a barátaimnak, és úgy tűnt, erre remek felület a weblog. Úgyhogy próbából csináltam egyet, és rá kellett jönnöm, hogy írni éppolyan szórakoztató, mint olvasni.

Nem untál bele még sose?

Rebecca Blood

Dehogynem, miután befejeztem a könyvem (The Weblog Handbook). Akkor nagyon szerettem volna mondjuk egy vagy két hónap szabadságot, mivel már nagyon untam, hogy egész nap a blogokkal foglalkozom. Három hónapig írtam a könyv vázlatát, aztán megszerkesztettem, aztán meg átnéztem még egyszer, úgyhogy gyakorlatilag fél éven át a blogokkal keltem és feküdtem. De végülis nem hagytam abba a blogírást, és lassan ismét megkedveltem a dolgot.

Te találtad ki, hogy könyvet fogsz írni, vagy a kiadó keresett meg az ötlettel?

A kiadó ötlete volt, gondolom, akartak egy könyvet a blogokról, és kerestek hozzá egy szerzőt. A könyvem szerkesztője az egyik olvasóm volt, és úgy sejtem, a weblogok történetéről írott cikkem miatt talált rám, mint leendő szerzőre. Egy napon kaptam egy emailt tőle, amiben azt kérdezte, volna-e kedvem egy könyvet írni, én meg persze igent mondtam.

Úgy tudom, a férjeddel is a blogon keresztül ismerkedtél meg. Ő is olvasód volt?

Ő a legelső bloggerek egyike volt, az Infosift nevű blogot írta, de abbahagyta, amikor legutóbb munkahelyet változtatott. Azt hiszem, 1999 végén történt ez. Ő, Jesse James Garrett állította össze a weblogok legelső listáját, amit Cameron Barrett kitett az oldalára, és ez a lista hozta össze a közösséget. Sokat olvastam az Infosiftet, és amikor blogírásba kezdtem, tettem az oldalára egy linket, aztán rákattintottam. Ő meg megtalálta a statisztikáiban, hogy az én blogomról jött valaki, rátalált a blogomra, és ő is tett rám egy linket. Úgyhogy írtam neki egy emailt, ő meg válaszolt, így kezdődött. Akkoriban én Seattle-ben laktam, ő meg a kaliforniai Long Beachen. Végül személyesen is találkoztunk, amikor Seattle-be jött egy webes konferenciára, melyen én is részt vettem, és éppolyan jól kijöttünk egymással élőben, mint emailben.

Vakrandevú volt, vagy láttál már előtte képet róla?

Igen, és rém óvatosak voltunk a találkozó előtt. Egy kicsit flörtöltünk emailben, de mindketten nagyon óvatosak voltunk. Nagyon fájdalmas tud ugyanis lenni, ha az ember interneten át szeret bele valakibe. Ilyenkor az van, hogy nagyon hiányzik az illető, de nem találod vonzónak, vagy szereted, de nem úgy, ahogy kéne. Mindenképpen találkoznotok kell személyesen ahhoz, hogy kiderüljön, összepasszoltok-e. Szóval ugyancsak óvatosak voltunk a találkozóig, de utána már nagyon jóban voltunk, folyton hívogattuk egymást telefonon. Aztán 2000 elején ő San Franciscóban kapott állást, abbahagyta a weblogját, én meg odaköltöztem hozzá. Egy évvel később pedig összeházasodtunk.

A blogon nincsenek hirdetések, miből tartod fenn az oldalt?

Az oldal eltartja magát az Amazon viszonteladói pénzből. Ha valaki rákattint az oldalamon az Amazon bannerére és ott vásárol egy könyvet, százalékot kapok az eladások után, elég csekély összeget. Az oldal fenntartásának havidíja tíz dollár körül van, az Amazonról meg mostanában olyan harminc dollár jön havonta. A családban a férjem a kenyérkereső, én háziasszony vagyok.

Szerinted milyen hatással vannak a blogok az emberi kapcsolatokra?

Azt gondolom, hogy a blogok elősegítik a kapcsolatteremtést. A Jish.nu írója, Jish például sokat utazik munkaügyben. Indulás előtt mindig ír egy emailt a bloggereknek, akik abban a városban laknak, ahova megy, úgyhogy sosincs egyedül. Van úgy, hogy hatvanöt emberrel vacsorázik együtt. Az újságírók mindig azt kérdezik tőlem, miért üldögél valaki otthon és ír a blogjára, amikor kint is szórakozhatna a barátaival a való világban. Erre azt szoktam válaszolni, hogy a két dolog nem zárja ki egymást, sőt. Tapasztalataim szerint a blogok segítenek abban, hogy több embert ismerj meg.

A blogírás valamiképpen megváltoztatja az embereket. Nem tudom, hogy ez azért van, mert mindennap megírják a véleményüket, vagy mert megismerkednek másokkal, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak, de már rengetegszer láttam ezt. A blogok többnyire jó változásokat hoznak, bár volt már az ellenkezőre is példa. De abban biztos vagyok, hogy a blogok megváltoztatják az emberek életét.