Ambrus
-7 °C
3 °C

Ütött a meszkalin a Millenárison

2005.01.14. 17:10
Elegáns körülmények között, emelkedett hangulatban kezdődött az eMagyarország Szakmai Nap 2005 a Millenárison. Aztán a nap közepére kínzó pszichedelikus látomássá torzult. Az Index fotósa és riportere túlélte a kalandot. Elmenekültek.

Zsúfolásig megtelt, illetve a rendezvényen számos. Így indult az eMagyarország Szakmai Nap 2005, amelyet valamilyen sejtelmes okból a külügyminiszter nyitott meg a Millenárison péntek reggel tízkor, egy V alakba állított uniós és magyar zászlórúd-kompozícióba ékelődve. Megnyitójában Somogyi Ferenc nem szólt bele a nagyok dolgába, inkább saját háza tája előtt söprögetett, de azt elismerte, hogy az internet igenis fontos, a külügynél például ez abban mutatkozik meg, hogy modernizálták a minisztériumot a külképviseletekkel összekötő hálózatot, és sikeresen megújult a tárca "belső és külső honlapja". Halk moraj a teremben, itt-ott hűházás, hogy már a külügy is milyen jól felismerte.

Lappföldről üzentek

#alt# A miniszter büszkén távozik, a moraj pedig csitul, mert következik a nap egyik fénypontja, Viviane Reding EU-biztos. Viviane Redingről azt kell tudni, hogy ő az első az informatikai biztosok között, aki a médiáért is felelősnek érzi magát, és ezt titulusában is kifejezésre juttatja - komplex személyiség kell hogy legyen tehát, akit jó lesz látni két zászlórúd közé ékelődve. Viviane Reding azonban sajnos nem tudott eljönni. Ez akkor derül ki, amikor kivilágosodik a futballpályányi vetítővászon, és megjelenik rajta egy harminc méter átmérőjű fej. Maga Viviane Reding üzen nekünk a távoli Lappföldről, és egy pillanatra jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy a rendezőknek sikerült egy rendes élő linket összehozni a tiszteletünkre, de nem. Reding felvételről üzenget. Azt üzeni egyébként nekünk, magyaroknak, hogy az információs technológiát meg a médiát össze kell házasítani - mint azt neki már a titulusában sikerült is -, és mily borzalom, hogy nem tudni, hány filmet forgattak le összesen a világon, pedig az jó lenne. És hogy nézzen mindenki filmet, a szerzői jogok meg le vannak szarva. Ezt Reding ugyan csak burkoltan üzeni, de a hallgatóság olyan hálás érte, hogy hatalmas tapssal jutalmazza az elsötétülő vetítővásznat, mint régen a moziban.

Kellek kellenek

A zászlórudak között a sokszoros magyar szakminiszter: Kovács "Kokó" Kálmán. Kovács nem kertel, hanem megmondja, hogy kétmillió új internetezőt szeretne magának 2006 végéig. Hogy miért pont kétmilliót, és hogy mire kell neki az a kétmillió, azt nem árulja el, de ha elhisszük, hogy az adatok biztatóak, márpedig az adatok biztatóak, akkor meglesz a kétmillió, ha beleszakadunk is. Kell még nethozzáférés minden negyedik otthonba, kellenek lényegesen olcsóbb, évente 15 százalékkal csökkenő szélessávú tarifák, kellenek számszerileg megduplázódó szélessávú előfizetők, és kellenek aktív szolgáltatások az eMagyarország-pontokra. Mi kell még? Kell "digitális forradalom az oktatásban". Kell digitális írástudás, mert "akik ebben elöl járnak, versenyképesebb polgárok kialakulásához fognak hozzájárulni". Olyan ez, mondja a miniszter, mint annak idején a vízvezeték: kellett mindenhova, de amíg nem volt, addig is kellettek közkutak. A hallgatóság egyes tagjai nyilván vakarják a fejüket, hogy a franc egye meg, ennyi minden kell, hát honnan lesz itt ennyi minden, és a hallgatóság egyes tagjainak talán eszébe jut, hogy hát igen, erre van az informatikai minisztérium, hogy ami kell, az legyen. De ezt nyilván a miniszter is tudja.

eLérés kEll

A következő nagy kellés az elektronikus ügyintézés. Ez Kovács szerint azért fontos, mert míg korábban a magyarok fele azért nem internetezett, mert nem érdekelte, ma ugyanaz a fele azért nem internetezik, mert nem tudja mire használni. És mi másra lehetne használni az internetet, mint elektronikus ügyintézésre? Ehhez aztán kell minden. Kellenek eÖnkormányzatok, kell eAláírás, kell eBiztonság, kell eLérés - csak a közérdekű adatok közlése lóg ki a rengeteg eKell közül. A miniszter szerint egyébként az eBiztonság "a szolgáltatás alfája és omegája", sőt meggyőződése, hogy idővel "regionális eBiztonsági központtá tudunk válni". Ha kell. A 3G-n hamar túlteszi magát Kovács, aztán nekiáll a Jövő házának, mint utolsó kellnek. A Jövő házáról egyébként a miniszternek valami fura szabad asszociációs kísérlet eredményeképp a szabadság jut az eszébe. Ki is fejti, hogy a 19. század a sajtószabadságról szólt, a 20. század meg a médiaszabadságról. Ez már eddig sem egészen világos, de aztán a 21. századba véglegesen belebonyolódik. Lehet, hogy soha nem tudjuk meg, miről szól a 21. század.

Nagy ember nagyon siet

Kovácsot frissiben kinevezett román kollégája, Nagy Zsolt váltja a zászlórudak között. Nagy, aki harminchárom évével Románia legfiatalabb minisztere, megrendítően beszél az ország egyes térségeinek elmaradottságáról, és arról hihetetlen erőfeszítésről, amellyel olyan falvakba is sikerült szélessávú netelérést varázsolni, ahol addig telefon sem volt. A küzdelem Nagy irányítása alatt folytatódik, a miniszter pedig, hogy élénkítse a versenyt, arra készül, hogy privatizálja a Romtelecom mobilcéget, és a POSTelcom internetszolgáltatót, sőt a román postát is. Nagy és Kovács reggel írtak alá egy négyéves stratégiai megállapodást, amelynek részleteiről az égvilágon nem derül ki semmi. Az Index többek között erről is szeretne beszélgetni Naggyal azon az interjún, amelynek létrejöttéhez nemzetközi méretű konspiráció volt szükséges, és amelybe Nagy telefonon beleegyezett. Majd amikor az Index riportere, aki csak miatta üli végig a zászlórudat meg a lappföldi videoközvetítést, szembesíti ígéretével, Nagy sürgős dolgára hivatkozva megtagadja az interjút, és két embere kíséretében távozik. Az Index köszöni.

Üt a meszkalin

Herskó Ferenc Nobel-díjas biokémikustól várjuk a felüdülést, de Herskó Ferenc nem jött el. Sebaj, legyint ilyenkor az ember, már Viviane Redingtől megtanultuk, hogy a távjelenlét is lehet hasznos, jöjjön a vetítés. De a Reding-videót legalább lehetett látni. A Herskó-élményt azonban erősen lerontja, hogy az idős mester egy olyan felvételről szól hozzánk sokszoros életnagyságban, amilyet akkor készít az ember, amikor kipróbálja, működik-e a telefonján a kamera. Ettől az idős mester néha imbolyog, néha eléletlenedik, néha vészesen közelít, majd hirtelen bepixelál. Hunter S. Thompson érezhette így magát egy fél kiló meszkalinnal a gyomrában a drogellenes rendőrkonferencián.

#alt#

Figyelem: Ádámnál és Évánál kezdjük!

És a java még hátravan. A Herskó-videót ugyanis élőben követi egy bácsi. A bácsi beáll a helyére, a két zászló közé, bevallja, hogy ő tulajdonképpen fizikus, majd "A tudás hatalom?!" című értekezésében megpróbálja elmagyarázni, mi is az a tudás. A bácsi, mint minden jó szónok, aki szeretné a hallgatóság figyelmét már az első pillanatban felkelteni, Ádámnál és Évánál kezdi a fejtegetést. Szó szerint. Almástul, kígyóstul, mindenestül. Akkor már lehet tudni. De sebaj, szépek, emelkedettek a bibliai idézetek, néhányan el is érzékenyülnek. A kritikus ponthoz akkor érkezünk, amikor a bácsi bevallja, hogy a tudás mibenlétének megértéséért folytatott küzdelemben volt egy pont, amikor annyira elanyátlanodott, hogy kénytelen volt az Értelmező kéziszótárhoz folyamodni. Távozni pedig akkor távozunk az eMagyarország Szakmai Nap 2005-ről, amikor a bácsi azt is bevallja, hogy rájött: "A tudás olyan, mint a biciklizés. Nem lehet elmagyarázni."

Virtuális Bagoly és a Reális Holtvágány

Kár, hogy mennünk kell. A bácsiról végül is kiderült, hogy ő nem más, mint Boda Miklós Széchenyi-díjas fizikus, az NKTH elnöke, ráadásul szerettük volna meghallgatni még Benedek Dezső georgiai professzor "Virtuális Bagoly és a Reális Holtvágány" című előadását, utána meg kérni egy autogramot. Kifelé találkozunk Csepeli informatikai államtitkárral, aki jellegzetes színházi elkésős testtartásban, begörbített vállal, nyújtott léptekkel, tehát leginkább mint egy orángután, sunnyog vissza az első sor közepén üresen tátongó székére. Biztos le lesz teremtve szegény, hogy kint kvaterkázott a folyosón, miközben a főnök a zászlók között állta a sarat. De ez valószínűleg még neki is sok volt.