Netezzen nálam ingyen!

Budapest belvárosában bolyong, és hirtelen megnézné az emailjeit? Sehol egy netkávézó? Telepedjen le a házam előtt, izzítsa be laptopját, és hangolódjon rám! A hét hét napján, a nap huszonnégy órájában biztosítok nethozzáférést – regisztráltaknak ingyen, idegeneknek szerény térítés ellenében. Csak le ne csukjanak miatta.

Átlagos, konszolidált netezőből röpke két hét alatt váltam a törvényesség és az illegalitás közti keskeny határmezsgyén sunnyogó, sötét underground figurává: ennyi ideig tartott, míg megérkezett Spanyolországból a fon.com-on teljesen legálisan megrendelt routerem, amivel ingyen osztom az internetet bárkinek, aki a környékre téved. Az egész akció 4500 forintomba került: a router most alig 5 euró, vagyis 1300 forint, a többi a postaköltség.

A Madridban székelő, az év elején nyilvánosság elé lépő Fon azt találta ki, hogy olcsón, egyes esetekben teljesen ingyen ad bárkinek egy wifi-routert, amellyel a már létező netes előfizetés egyszerűen, két zsinór bedugásával meg néhány kattintással megosztható. Aki a routert telepíti, két mókás nevű konstrukció közül választhat: lehet Linus (Linus Torvalds, az ingyenes Linux atyja után), aki ingyen adja a netet a rászorulóknak; és lehet Bill (mindenki tudja, ki után), aki pénzt kér érte az úgynevezett Alienektől – vagyis azoktól, akik nem csatlakoztak a Fonerókhoz, viszont használnák a hálózatot. Aki Bill, megkapja a felét annak a pénznek, amit a hotspotját használó idegenek fizetnek a cégnek.

Linus leszek, fát nevelek

Megjött Madridból a csomag. A „social router” tenyérnyi, aranyos darab, rajta spanyolosan bohókás sárga-fekete matricával, miszerint „MOVIMIENTO FON” – már a külalak miatt megéri az 5 eurót. A csomagból sajnos hiányzik a beígért két matrica, amiket a bejárati ajtóra vagy egy közeli kukára kellene ragasztanom, hogy tájékoztassam szolgáltatásomról a nagyközönséget.

A telepítés tovább tart, mint illene: mivel a szolgáltatóm egyetlen gépet enged a netre csatlakozni (a gépem hálókártyájának egyedi Mac address-e alapján azonosít), kénytelen vagyok beruházni egy másik, olcsó drótos routerbe, amivel klónozom a Mac addresst, és kész vagyok. Ötezer forintos pluszköltség, de még mindig megéri.

Rövid gondolkodás után úgy döntök, Linus leszek, nem is annyira altruizmusból, hanem mert ha Bill lennék, én is csak pénzért használhatnám mások Fonját. Arra pedig kicsi az esély, hogy meggazdagodjak az Alienekből, akik Amerikában napi 3 dollárért, Európában 3 euróért használhatják a szolgáltatást. A biztonság kedvéért kiszámolom: ha naponta csak tízen beesnének hozzám, az havi 116 946 forintos bevételt jelentene, amiből aztán olyan antennát vehetnék, amivel az egész kerületet besugárzom. De lehet ezt?

A szolgáltatóm szerint nem. A szerződés, amit aláírtam, azt mondja: jogsértést követek el, ha a jelet harmadik személynek megosztom, és ezért nemcsak a havi előfizetési díjnál is magasabb „kötbért” kell fizetnem, hanem egyéb jogi szankciókkal is szembe kell néznem. Arról már nem is beszélve, hogy mi lenne, ha még pénzt is kérnék: ezt a magyar szolgáltatók nyilvánvaló üzleti érdekből kifejezetten tiltják.

A viszonylag új, 2003-ban elfogadott elektronikus hírközlési törvény szerint a szolgáltató „korlátozhatja” – magyarul megszüntetheti – a szolgáltatást, ha „az előfizető az előfizetői szolgáltatást a szolgáltató hozzájárulása nélkül harmadik személy részére továbbértékesíti, vagy azt hálózati szolgáltatás céljára használja”.

És nem csak nálunk: a Wikipedia listája szerint Európában és az Egyesült Államokban 34 olyan szolgáltató van, amely engedélyezi a Foneróknak a netelőfizetés továbbosztását, de ezek közül 9 csak a Linus konstrukciót fogadja el, a Billt, vagyis a fizetőset nem; 15 szolgáltató, köztük a British Telecom és az amerikai AT&T kifejezetten tiltja a fonozást.

Ingyen lehet, pénzért nem?

„Mi abból indultunk ki, hogy ezt senki sem fogja ellenőrizni. Azt el lehet nézni, hogy valaki ingyenesen csinálja. Ha pénzt kér érte, az már necces lehet” – mondja Türk István, a magyarországi wifi terjesztésére szakosodott Huwico non-profit szervezet alapító tagja, mondhatni a Fon egyik hazai konkurense.

A Huwico 15 elérési pontot üzemeltet Budapesten, legtöbbjüket szórakozóhelyeken, amelyeknek eleve üzleti előfizetésük van, így a netszolgáltatóval kötött szerződés szerint 1-3, vagy akár 5-6 gépet legálisan elláthatnak drótnélküli nettel. Olyan, hogy „korlátlan megosztás” viszont sehol nincs, mondja Türk.

Bár a szolgáltatóknak megvannak a technikai eszközeik ahhoz, hogy megállapítsák, melyik előfizető osztja tovább a szerintük oszthatatlan jelet, ők nem foglalkoznak az ellenőrzéssel. „Ha megtennék, akkor egyszerűen nem lehetne wifi, pontot lehetne tenni a történet végére. Viszont a 2,4 gigahertzes frekvencia nyilvános, azt mindenki használhatja, ezzel működnek a garázsnyitók is. Ebbe az olyan szervezeteknek, mint az NHH (Nemzeti Hírközlési Hatóság) nincs beleszólása.” – mondja a Huwico alapítója.

A wifi-berendezések által használt 2,4 gigahertzes frekvenciasáv „megtűrt” tartománynak számít, állítja Dr. Grad János, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) spektrumgazdálkodási osztályának munkatársa. Az Európai Unió távközlési szervezete, a CEPT kültéri, szolgáltatási célú használatra nem preferálja a sáv használatát, amely ingyenes ugyan, de kicsi és szűk: csak korlátozott mennyiségű információ áramolhat rajta, és gyakori az interferencia. A szervezet politikai ügyekkel foglalkozó frekvenciagazdálkodási bizottsága, ahol Grad is dolgozik, ugyanakkor azon az állásponton van, hogy ha a piac akarja, saját felelősségére használhatja a tartományt.

Azt, hogy ki milyen erőséggel sugározhat, egy utoljára 2004-ben átdolgozott, a már nem létező informatikai minisztérium által jegyzett rendelet szabályozza: egy wifi-antenna 100 mW teljesítményű lehet, bár ezt nagyon nehéz ellenőrizni, és az NHH nem járja az országot szabálysértők után kutatva.

Igaz, nincs is nagyon szükség rá: „Minden hónapban tucatjával kapjuk a bejelentéseket”, mondja Grad, aki szerint a piaci szereplők egymás jelentik be, ha úgy vélik, hogy a konkurencia erősebb jelet sugároz a megengedettnél.

Simán jön a Google

A Fon világszerte több mint százezer elérési pontot jegyez, de villámgyors elterjedésétől itthon egyelőre senkinek nem kell tartania: a Budapest-térképen összesen 15 elérési pont látható a nagykörúton belül - azon kívül se sokkal több -, és ritkán esik meg, hogy az AP-k közül egyszerre 5-6-nál több működik. (Az anyaországban más a helyzet: Barcelonában például alig lehet egy-két utcányit sétálni anélkül, hogy az ember Fonerókba ütközne.)

„Magyarországon még időbe telik, mire elterjed a Fon: az emberek többsége még csak most vesz magának routert” – mondja Kalóz Imre fejlesztő, aki Magyarországról vett részt a Fon-fejlesztésekben: ő írta az apró routeren futó szoftver magját, a kernelt.

Kalóz a drótnélküli szabadságot hirdető OpenWrt fejlesztői közösség tagjaként tevékenykedett, amikor idén tavasszal felfigyelt rá a Fon. Bár az ő kernellel végzett munkája véget ért, a Fon tovább fejleszt: nem kizárt például, hogy nemsokára két Fon-routert mesh-hálózatban is össze lehet kötni egymással, és az internet kikerülésével lehet rajtuk adatot cserélni.

A fejlesztő szerint a router 5 eurós ára még mindig magas ahhoz képest, hogy a Fon nemrég Németországban és Ausztriában 6000 routert osztott szét ingyen, bevallottan azért ennyit, hogy lenyomja a T-Mobile-t, amelynek összesen 4500 fizetős elérési pontja van Németországban. Október 27-én San Franciscóban rendeztek nagyszabású, forradalmi hangulatú osztogatást, de a fontastic.org szerint a szép napoknak mindjárt vége: november 10-től nem lesz osztogatás, sőt a router árát 5 euróról 30 euróra emeli a Fon.

És hogy mi ebben az üzlet? A cég fiatalos-bulizós-spanyolos imidzse mögött, ami a Viatel és a Jazztel alapítóját, Martin Varsavskyt dicséri, olyan befektetők állnak, mint a Google, a Skype, a Sequoia Capital és az Index Ventures (nincs köze az Index.hu-hoz). A Google például, amelynek alapvető érdeke, hogy minél többen férjenek hozzá a nethez, Európában és Ázsiában nem épít saját hálózatokat, ahogy azt az Egyesült Államokban teszi. A Fonon keresztül viszont a Google is és a Skype is bejelentkezés, tagság vagy fizetés nélkül elérhető. Van nekik tehát pontosan 113 000 előretolt bástyájuk. Plusz egy, amíg le nem bukom.