Idióták az internet ellen

Ahogy terjed az internet, úgy hisznek egyre többen abban, hogy a világ mindeddig legszabadabb médiuma elmossa a létező hatalmi viszonyokat, lehetőséget ad az elnyomottaknak arra, hogy hallassák a hangjukat, megszünteti a nemi, faji és egyéb társadalmi különbségeket, és megteremti a digitális paradicsomot, valahogy úgy, ahogy azt legutóbbi szakminiszterünk elképzelte.

Ahogy terjed az internet, úgy derül ki szép lassan, hogy az elektronikus demokrácia csak lázas utópia. Ahogy terjed az internet, úgy fedezik fel jól bevált politikusaink, hogy a netet szabályozni kell, különben felborul a világ rendje, anarchia váltja fel az államot, ők meg az infotársadalom számkivetettjeivé válnak, és mehetnek call centeresnek valamelyik tajvani kistigrishez napi marék rizsért. Az elmúlt néhány évben rengeteg idióta vette fejébe, hogy neki márpedig ráncba kell szednie a világhálót, és ők az utóbbi hónapokban különös dühvel támadnak: most a legelvetemültebb ötleteket gyűjtöttük össze.

Adó, adó, adó

Minden politikus az anyatejjel szívja magába, hogy ha valami létezik, azt meg kell adóztatni, különben jön az anarchia, a call center meg a marék rizs. Az Egyesült Államok Szenátusának gazdasági bizottsága tavaly októberben figyelt fel először a virtuális világokra, a World of Warcraftra meg a Second Life-ra, és kezdte vizsgálni, vajon nem lenne-e érdemes megadóztatni az ott felgyűlt javakat, rozsdás kardokat, csodakaftánokat és játékpénzt. A bizottság vezető közgazdásza, Dan Miller egy hónappal később kijelentette, hogy az adótörvények a virtuális valóság mögött kullognak, de szerencsére azt is hozzátette, hogy nem lát lehetőséget a játékvagyonok megadóztatására. Egyelőre.

Jóval életrevalóbbnak tűnik a francia Alain Lamassoure, az Európai Parlament néppárti képviselőjének tavalyi ötlete: ő egész egyszerűen az emailekre és az sms-ekre vetne ki darabonként szerény, összességében mégis jelentős bevételt hozó adót. Lamassoure sms-enként 1,5 eurocentnyi adóra gondolt, de az emailek esetében megelégedne 0,00001 eurocenttel. Hogy mégis hogyan képzeli az egészet, nem árulta el, de egy bonyolult számlázási rendszerrel és néhány ezer jól képzett EU-bürokratával nyilván megoldható lenne a dolog.

Internetsarc

Az adó olyan rosszul hangzik, nevezzük inkább havidíjnak, gondolták a németek, amikor tavaly októberben az ország 16 szövetségi tartománya megállapodott abban, hogy 2007 januárjától havi 5,52 eurót szed be a díjbeszedő hivatal, a GEZ mindazoktól, akik nem fizetnek ugyan televízió- vagy rádió-előfizetési díjat, viszont van nekik internetjük, esetleg netezésre alkalmas mobiltelefonjuk. Ez az 5,52 euró megegyezik azzal az összeggel, amit a németek rádió-előfizetés címén fizetnek, de még mindig elmarad a tévé-előfizetés havi 17 eurós díjától, tehát aki a neten nézi a tévét, elvben még jól is jár. Kérdés, mi lesz azokkal, akiknek véletlenül került tv-tuner a videokártyájukba, és eszük ágában sincs monitoron nézni a Tatortot - ők majd úgy járnak, mint akik most az Artisjus révén minden egyes alakalommal Presser Gábort gazdagítják, ha vesznek egy SD-kártyát a mobiljukba.

Szerzői jogi sarc

Ha már a szerzői jogoknál tartunk: a zenészek és filmesek jogászainak időről időre eszükbe jut, hogy ne csak az adathordozók – üres cd-k, dvd-k, flashkártyák, sőt merevlemezek – árába építsék be a szerzői jogi díjakat, hanem az internet-előfizetés árába is. Az úgynevezett globális licenc ügyében a legmesszebb a franciák jutottak, akik tavaly majdnem törvénybe iktatták, hogy havi 7 euróért bárki annyit kalózkodhat, amennyit akar – a Nemzetgyűlés ennyivel növelte volna meg az internet-előfizetés díját, szabad utat adva a kalózkodásnak, egyúttal fizetőssé téve azt. Végül a törvényhozók márciusban, 20 órás vita után leszavazták az ötletet, így a fájlcsere továbbra is ingyenes és illegális marad Franciaországban. Bien essayé.

Nyilván tartanak

Ha az internetben szerethető valami egyáltalán, az az, hogy bárki akár álnéven is megnyilvánulhat rajta – megannyi potenciális Mély Torok a sajtótörvény hatályán kívül, készen arra, hogy leleplezze az institucionalizált elnyomás sötét üzelmeit. Nem meglepő, hogy az olyan magukba fordult országok, mint Kína, Irán, Nepál vagy Líbia nem nézik jó szemmel a névtelen bloggerek tevékenységét, mégis felhördült a világ szabadabb fele, amikor Kína tavaly október végén bejelentette, hogy az ország blogiparának fejlődése érdekében feltétlenül szükség van a valódi neves rendszerre, vagyis arra, hogy minden a neten rendszeresen megnyilvánuló szerző saját nevével publikáljon, és így felelősségre vonható - vagy ha jót ír, kitüntethető – legyen.

Arra azonban senki nem számított, hogy ugyanez az ötlet Gabor Zsazsa és Arnold Schwarzenegger hazájában is eszébe jut valakinek. Alig néhány napja annak, hogy két amerikai szenátor, a republikánus David Vitter és Robert Bennett olyan törvényjavaslattal állt elő, amely szerint az 500 főnél több embert megszólító csoportokat (főleg a polgári mozgalmakat, de definíciószerűen ide tartozik az összes blogger is, akit nem csak a saját családja olvas) regisztrációra és negyedéves szenátus előtti beszámolóra kellene kötelezni. Bár az ötletet még a konzervatív tábor jó része is ostobaságnak tartja, rossz belegondolni, mi van, ha átmegy az amerikai törvényhozáson.

Börtön virtuális gyilkosságért

A számítógépes játékok a politikusok kedvenc célpontjai – a szülők nagy része nem érti, mit csinál a gyerek egész nap a monitor előtt, viszont a szülők nagy része a gyerekével ellentétben jogosult a szavazásra. Kifejezetten hálás politikusi szerepkör tehát kikelni a számítógépes játékok ellen, főleg ha azok erőszakosnak minősülnek. Bár a játékkészítők mószerolásában leginkább az amerikaiak jeleskednek – Hillary Clinton például, aki a First Ladység után most elnök akar lenni, hírhedt GTA-gyűlölő –, a legszebb javaslattal mégis egy német politikus állt elő tavaly decemberben. Günther Beckstein bajor belügyminiszter egyenesen börtönbe küldené azokat, akik egy számítógépes játékban megölnek egy-egy embernek látszó pixelhalmazt.

Beckstein ugyanazon akadt ki, amin amerikai kollégái szoktak: tavaly novemberben egy 18 éves fiatalember berontott volt iskolájába, és 37 embert megsebesített, majd öngyilkos lett – mindezt gyaníthatóan azért, mert korábban erőszakos játékokkal játszott. Beckstein törvényjavaslata szerint csak azok kerülnének börtönbe, akik a videojátékokban emberforma ellenségeket gyilkolnak, így a Super Mario-rajongóknak nincs mitől tartaniuk, a quakerek viszont kezdhetik bizonygatni, hogy Anarki inkább néz ki ufónak, mint nőnek. Soldiers of Fortune, Counterstrike, Call of Duty, Medal of Honor: életfogytiglan.