Nyomorult hazárdjátékosok! Pulykatolvajok!

Széchenyi István március 15. előtt meg akarta akadályozni a forradalom kitörését, és teljhatalmú királyi biztossá akarta kineveztetni magát. Ezt az ötletét már március első napjaiban elmondta Metternich kancellárnak, hivatalosan viszont csak március 9-én, egy bécsi értekezleten adta elő terveit.

Nem engedte Bécs

Ezzel sem a kancellár, sem az országbíró, sem a tárnokmester, sem a kincstartó, sem a nádor nem értett egyet Csorba László történész Széchenyiről szóló könyve szerint. Széchenyiben a bécsi udvar ugyanis nem bízott, így szerencsére nem kergethette szét szuronnyal az éppen ülésező országgyűlést, pedig már ezt tervezgette.

Széchenyit ezután hol az önvád gyötri, hogy az ő harmincas évekbeli kezdeményezései végül forradalomhoz vezettek, máskor viszont arra gondol: az udvar támogatása nélkül csak Batthyányhoz és az általa utált Kossuthhoz csatlakozhat. Az önvád és a gyűlölet hullámzik benne, elméje egyre nehezebben bírja elviselni a feszültséget. Tudjuk, hogy szeptemberre teljesen összeomlik idegileg. Minden bizonnyal mániás depresszióban szenvedett ekkor már régóta.

Utálja Batthyányt

Széchenyi naplójából tisztán követhető, mit gondol a reformer gróf a forradalmárokról, és hogyan vélekedik Batthyányról és Kossuthról, illetve az őket támogató ellenzéki körről. Február 27-én így írt Batthyányról: "Nem szenvedhetem B(atthyány) Lajost. Az ellenzéki kört csak karhatalommal, ha minden tagja bezáratik."

Széchenyi még durvábban fogalmaz Fényes Elekről, a híres statisztikusról (1848. február 27.): "Fényessel nem boldogulhatni! Őt ágyúba kell tölteni és kilőni."

Gyalázatos a mája

Március 15-én Széchenyi így kezdi naplóját: "Májam... gyalázatos. Ma látom, Magyarország tökéletes felbomlása felé halad. Hamarosan végem lesz... Mit lehet tenni? Batthyány Lajost és Kossuthot - kell támogatni! Hallgatnia kell minden gyűlölségnek, ellenszenvnek, minden becsvágynak. Nem fogom tévútra vinni őket."

Másnap ez olvasható a naplóban: "Terhel-e valaminő felelősség ezekért a mozgalmakért? - Azt tanítottam: hozzátok rendbe a vén házat; tisztítsátok meg a szennytől, amely körülveszi etc. Az érintettek nem végezték el ezt. Kos(suth) és társai pedig jobbnak látták felgyújtani."

A halál bizonyosnak látszik

"Minden elsötétült körülöttem, és süllyedni érzem a bárkát" - írja március 18-án.

Március 19-ei bejegyzés: "Magyarország vagy inkább a magyar faj most van fordulóponton. Vagy ragyogva élni fog, vagy bukik örökre. A halál bizonyosnak látszik, mert 1. szalmaviszonyok között élünk minden tekintetben; 2. az erkölcsiség a legalacsonyabb fokon áll; 3. a jelenlegi vezetők sokkal inkább az ördöggel állnak szövetségben, mint Istennel; 4. Európa lángol; miért ne perzselődhetne fel Magyarország is?"

Széchenyi március 22-án ezt írja: "Sem bosszú, sem becsvágy nem vezérelte cselekedeteimet. Tiszta reformer voltam - soha nem lázítottam! Isten bocsássa meg bűneimet!"

Akasztani vagy akasztatni?

Részben franciául emlékezik meg Széchenyi arról, hogy híd- és útügyi miniszternek kéri fel Batthyány (március 23.): "Batthyány Lajos odajön hozzám: Ne hagyjam cserben etc és pont et chaussée-t vállaljam el. Azt mondom: "Sie vous avez besoin de moi: oui." (Ha szükségetek van rám: igen!) "Most aláírtam a halálos ítéletemet! Bizonyos, hogy kés alá kerülök!"

Március 24.: "Úgy állanak a dolgok, hogy az embernek vagy önmagáról, vagy másokról kell lemondania. Akasztani vagy akasztatni! Kínos alternatíva!

Löwensteintől kap tízezret

"Nyugodtan és édesen alszom! Nem remélek immár semmit; Magyarország haldoklik! Isten akarta így! Lehet, hogy a magyar faj javíthatatlan, nem nemesíthető?! Löwensteintől 10 000 érkezett! 4 lovat eladtam! Ha most lemond a nádor és Batthyány, én mit csináljak? Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Hol várjam és érdemeljem ki!" - írja 25-én.

Március 27.: "Nyugodtabban érzem magam. Az emberek azt mondják majd, kártyáimat finoman, á la Talleyrand játszottam ki! Mivelhogy most miniszter vagyok, s ha győzött volna Apponyi, akkor is az maradtam volna. Én azonban egyáltalán nem játszottam. Bennem ügyszeretet volt a vis motrix (mozgatóerő). Ez vezetett. Azért estem és esem lábaimra, és nem seggemre."

Pulykatolvajok és hazárdjátékosok

Ezt írja 28-án: "Batthyány Lajos jön Bécsből. Miniszteri értekezlet nála. Azonkívül Pázmándy és Szentkirályi is ott voltak. Ó, Istenem, micsoda testület! Nyomorult hazárdjátékosok, pulykatolvajok! Kalandor szájhősök!"

Széchenyi március 29-én: "Főherceg hívatja a minisztériumot. Batthyány lemond - mi is. A főherceg kérlel. Engedünk. Vesződünk az ifjúság lecsillapításával."

Tovább nem idézzük Széchenyi naplóját. Csorba László könyvéből viszont kiderül, hogy közlekedési miniszterként a Batthyány-kormány pár hónapja alatt nem sok mindent tud tenni Széchenyi. Kidolgozza a 12,5 milliós költségvetést a minisztérium számára, de pénzhiány folytán nem valósulnak meg tervei. Közmunkaügyekben annyit tud tenni, hogy körsáncot ásat Pest körül. Próbálta a Duna-rakpart szabályozási munkálatait is felgyorsítani.

Patkányoknak nevezi a szerbeket

A nemzetiségek iránti toleranciát korábban annyiszor ismételgető Széchenyi a forradalom alatt egyre radikálisabb hangot üt meg: a szerbeket patkányoknak nevezi. Egy angol megbízottnak, például ezt mondja róluk: "Ha nem ügyelünk, azok az átkozott patkányok tönkretesznek minket. Ha köztük jár és nem kötik föl, bár félek, ez fog történni, de sose bánja, ha Önt felkötik, mi húszat kötünk fel közülük büntetésképpen."

Széchenyi az angol rats kifejezést (patkányok) a mi rác szavunkkal hozta össze, az angol Blackwellt megdöbbentve.

Ekkoriban akadályozza meg Széchenyi azt a demokratikus, általános választójogon alapuló megyei reformtervet, amelyet Kossuth javasolt. Így a nemzetiségi kérdés rendezését megakadályozta a gróf, éppen azzal a Kossuthtal szemben, akit előzőleg éveken át a nemzetiségi ügyek elhanyagolásával vádolt.

Én jó gyerek vagyok

Amikor Bécs katonai beavatkozásra készül, és Jellasics elkezdi horvátokból álló seregének szervezését, Széchenyi teljesen összeomlik.

Csorba így ír erről: "Szeptember 4-én már a minisztertanács ülésén is feltűnik a szerencsétlen férfi rendkívüli állapota. Barátaim! Tudjátok én jó gyerek vagyok, tegyetek, amit jónak láttok; én mindenbe beleegyezem, de most kérlek, engedjetek, hogy hazamenjek; nagyon beteg vagyok, lázam van."

Kossuth persze hagyja, hogy Széchenyi elmenjen, de családjához már sosem ér el a gróf. Útközben többször öngyilkosságot kísérel meg, és így orvosa és segítői a döblingi szanatóriumba vitetik.