A klímaváltozás szítja az erdőtüzeket

Az összesen több mint 150 ezer hektáron tomboló, rekordgyanús kaliforniai erdőtüzek közvetlen kiváltó okaként szakértők az extrém szárazságot és a szokatlanul erős széljárást emlegetik. Kalifornia történetében példátlan, hogy félmillió embert kellett kitelepíteni egy természeti csapás miatt, a tüzek által okozott kárt több mint félmilliárd dollárra becsülik. Az elmúlt években az erdőtüzek egyre intenzívebbé és nagyobb kiterjedésűvé váltak ezen a vidéken, ahogyan a világ több más, erdőtüzekkel veszélyeztetett pontján is.

Idén sem ez volt az első szokatlanul heves erdőtűz: augusztusban Görögország területének közel 5 százaléka lángolt, legalább 67 ember halálát okozva. A magas hőmérséklet és az extrém szárazság miatt a nyáron az átlagosnál jóval több erdőtűz pusztított az összes dél-európai országban.

Az erdőtűz-veszély előrejelzésére és műholdas kárbecslésre szakosodott European Forest Fire Information System (EFFIS) adatai szerint augusztus 31-ig több mint 810 ezer hektár erdő, termőföld és lakott terület vált a lángok martalékává az Európai Unió területén. Az erdőtüzekben 7,3 millió tonna biomassza égett el, és ennek következtében mintegy 12,3 millió tonna széndioxid került a légkörbe. Már a görög, spanyol és kanári-szigeteki erdőtüzek előtt, július végén arra figyelmeztetett az EFFIS, hogy fél év alatt majdnem annyi erdő égett le Európában, mint tavaly az egész évben, és a tűzesetek száma is drámai emelkedést mutat.

Az erdőtüzek közvetlen kiváltó okaként szakértők általában az extrém szárazságot, a nem megfelelő erdőgazdálkodást, illetve az emberi felelőtlenséget emlegetik. Görögországban idén az is felmerült, hogy a tüzeket gyakran gyújtogatók idézik elő telekspekulánsok megbízásából.

A kaliforniai tűzvész ugyanakkor ismét igazolta azokat, akik összefüggést látnak a globális felmelegedés, és az erdőtüzek gyakoriságának, intenzitásának növekedése között. Tavaly nyáron egy a Science című tudományos szaklapban publikált tanulmány több mint harminc évre visszamenőleg szoros összefüggést mutatott ki az USA nyugati partvidékét sújtó erdőtüzek gyakorisága, hossza és intenzitása, valamint az időjárási viszonyok között.

Anthony Westerling és kollégái, a Scripps óceánkutató intézet munkatársai a 400 hektárnál nagyobb kiterjedésű, az USA nyugati partvidékén 1970 és 2003 között pusztító, összesen közel ezerkétszáz erdőtűz adatait tanulmányozták. Arra voltak kíváncsiak, hogyan alakultak a tüzek a hóolvadás időpontjának, illetve a tavasz és a nyár hőmérsékleti viszonyainak függvényében. Az eredmények szerintük egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a klímaváltozás az első számú oka a nagy kiterjedésű erdőtüzek megszaporodásának.

Az 1970-től 1987-ig terjedő időszakot az 1987-től 2003-ig terjedő időszakkal összehasonlítva azt tapasztalták, hogy az erdőtüzek száma megnégyszereződött, átlagos élettartamuk egy hétről öt hétre, az általuk elpusztított terület nagysága pedig hat és félszeresére növekedett. Az erdőtűz-szezon az 1987-et megelőző időszakban jellemzően márciustól augusztusig tartott, ezután viszont átlagosan 78 nappal hosszabb lett.

Az erdőtüzek tulajdonságaiban, éves gyakoriságukban, intenzitásukban tapasztalható változások nagyon szoros korrelációt mutatnak a tavaszi és nyári hőmérsékleti adatokkal: sokkal több erdőtűz volt a melegebb, mint a hidegebb években. Sokkal több erdőtűz pusztított akkor is, ha a hóolvadás az átlagnál hamarabb kezdődött, mert ez hosszabb és szárazabb nyarat eredményezett, ami kedvez az erdőtüzek kialakulásának. A hóolvadás időpontja az erdőtüzek kialakulásának szempontjából különösen kritikusnak bizonyult a magasabban fekvő, erdős területeken, például a Sierra Nevadában.

A kutatók a vizsgált adatokból azt a tanulságot vonták le, hogy ha az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése a számítógépes klímamodelleknek megfelelően alakul, vagyis a korai tavaszok és melegebb nyarak gyakorisága az elkövetkezendő évtizedekben is nőni fog, egyre kedvezőbb körülmények jönnek létre a nagy kiterjedésű erdőtüzek kialakulásához.

Egy másik tanulmány hasonló konklúzióra jutott Kanada esetében, ahol az 1970-es évekhez viszonyítva mára két és félszeresére nőtt az erdőtüzek által évente elpusztított terület. Kapcsolatot mutattak ki a felmelegedés és a több tűz között Szibériában is, ahol a téli átlaghőmérséklet 1980 és 2000 között 2-4 fokkal volt magasabb, mint 1960 előtt. Ausztráliában a bozóttűz-szezon hosszára gyakorol kimutatható hatást az ott is melegedő klíma.

Klímakutatók szerint egyre több adat mutat arra, hogy a hurrikánok és trópusi viharok gyakoriságának növekedése, a sarki jégtakaró olvadása és az emelkedő tengerszint mellett az erdőtüzek növekvő pusztításához is köze van a globális felmelegedésnek, amit nagy valószínűséggel az emberiség által a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok okoznak.

Az erdőtüzek ráadásul fokozhatják is a klímaváltozást, mert jelentős mennyiségű széndioxidot juttatnak a légkörbe, miközben az erdők pusztulása csökkenti a bioszféra széndioxid megkötő képességét. Azok a nyugati parti erdőségek, amelyek korábban az Egyesült Államok által kibocsátott széndioxid 20-40 százalékát kötötték meg, Westerling és szerzőtársai szerint az egyre több erdőtűz miatt akár maguk is nettó széndioxid-kibocsátóvá válhatnak.

Az erdőtüzek által a légkörbe juttatott széndioxid mennyiségét jelenleg a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó kibocsátás 40 százalékára becsülik. Ha tovább nő a tüzek gyakorisága, pozitív visszacsatolás jöhet létre: az eredmény gyorsuló felmelegedés, és emiatt még több erdőtűz lehet.