További Tudomány cikkek
A hivatásos kódfejtők ablakaiból is jól látható szobor iránt azt követően ugrott meg az érdeklődés, hogy szerepelt a Da Vinci-kód című bestseller borítóján, és a hírek szerint szerepet kap Dan Brown regényíró következő könyvében, a Salamon kulcsában.
Felfutott az érdeklődés
A témával foglalkozó Elonka Dunin arról számol be, hogy webszájtján az utóbbi időben egyre többen járnak. A weboldal korábban napi 5-600 látogatót fogadott, mostanában viszont előfordul, hogy 24 óra leforgása alatt harmincezren jönnek.
A hirtelen magszaladt érdeklődésen a Kryptos-szobor létrehozója, Jim Sanborn is csodálkozik. A művészt 1989-ben kérte fel a CIA akkori igazgatója, William Webster az alkotás elkészítésére. Sanborn az egyik kódfejtővel, Ed Scheidttal közösen tervezte meg a titkos szobrot.
A Da Vinci-kód című könyv borítóján csak nemrégiben fedezték fel a rajongók a Kryptosra utaló jeleket. Sanborn most amiatt aggódik, hogy Dan Brown könyvének vallási és spirituális felhangjai árthatnak szobrának, illetve magánéletének. A könyv miatti korábbi hisztériából okulva Jim Sanborn tett néhány óvintézkedést: például eltávolította lakásából és műterméből a Kryptosra vonatkozó anyagokat.
Az igazgató megkapta
A hatalmas, S alakban hajlott tekercs mellett a szobor részét képezi egy kőből faragott fa, egy medence és több olyan szikladarab, amelyekre Morsekód-részleteket és egy iránytű sziluettjét vésték. A CIA igazgatója a szobor elkészültekor egy lezárt borítékban megkapta a megfejtést, bár most Sanborn azt mondja, hogy nem adták át a teljes üzenetet, írta a Guardian.
A csinált rejtély Langleyben
Az első három szakasz feltörése nyolc évig tartott David Stein CIA-tisztnek, aki összesen 400 órát törte rajta a fejét papírral és ceruzával a kezében. Amikor rájött a megfejtésre, beszámolója szerint a "tisztán látás élménye" ragadta el egy pillanatra.
Civil megoldás
Mivel Stein a CIA kötelékébe tartozott, titokban tartotta a megoldást. Tőle függgetlenül fejtette meg a kódolt szöveget Jim Gillogly kaliforniai informatikus, aki 1999-ben publikálta az első három szakaszt.
Mindkét megfejtő ugyanazt az elvet használta, jelesül, hogy az angolban sok más nyelvhez hasonlóan ismert a betűk előfordulásának átlagos gyakorisága. Megfelelően hosszú szöveg esetén a statisztikákra támaszkodó kódfejtők utánaszámolhatnak, melyik jel melyik betűt rejtheti.
A negyedik szakaszt viszont ennek megakadályozására elmaszkolták. Az USA legjobb kódfejtője, Jim Gillogly saját bevallása szerint az eltelt hat évben több száz órát töltött a maradék 97 betű nyitjának keresésével. Egyesek szerint a betűkhöz használt fonttípusok további információt hordozhatnak.
Az eddig megismert szövegben több helyesírási hiba is van, amelyeket Jim Sanborn szerint szándékosan ejtettek. Ezek adják meg a koordinátáit egy bizonyos helynek, amely a jelek szerint a CIA területén található. Ezt követően a szöveg idézi Howard Carter régész, a Tutenkamon-sír felfedezőjének naplóbejegyzését.