Közös ügy az éghajlatváltozás
A felhívás aláírói a kormányok felelősségére hivatkozva követelik azoknak a feltételeknek megteremtését, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Föld éghajlatváltozása ellen érdemben fel lehessen lépni az ENSZ keretegyezménye és a Kiotóban a klímaváltozásról aláírt jegyzőkönyv alapján.
A felhívást aláíró monopóliumok között olyan nemzetközi nagyvállalatok vannak, mint a BP, a ChevronTexaco illetve a Conoco kőolajipari, a DuPont vegyipari, és az Alcoa alumíniumipari óriásvállalat, a Honda és a DaimlerChrysler autógyár, a Michelin gumiabroncsgyár, továbbá távközlési, atomenergia-ipari és szállodaipari vállalatok.
Csökkentenék a kibocsátást
A kiotói dokumentum lényege az, hogy az iparilag fejlett államok 2012-re az úgynevezett üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátásuk mértékét az 1990. évihez mérve átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik. Az EU az 1990-es kibocsátási szinthez képest 8 százalékos, Nagy-Britannia 20 százalékos mérséklést vállalt.
A globális felmelegedés megakadályozása érdekében aláírt egyezményt 2002 nyaráig összesen 70 ország iktatta törvényei közé, közöttük az Európai Unió összes tagállama. Az egyezményt George Bush amerikai elnök elődje, Bill Clinton 1998-ban aláírta ugyan, de a tervezet soha nem került a szenátus elé ratifikálásra (törvénybe iktatásra), 2001-ben pedig Bush egyértelműen kijelentette, hogy nem fogadja el a szerződést, mert az, álláspontja szerint, károkat okoz az amerikai gazdaságnak.
Most kell cselekedni
Már a johannesburgi csúcsértekezletet megelőző hónapokban is több tekintélyes politikus megfogalmazta: a globális felmelegedés immár nem egy távoli tudományos előrejelzés, hanem a jelen idő szörnyű valósága. Az Ázsiát és Európát sújtó, hatalmas károkat okozó árvizek nyomán rá kell ébredniük a valóságra az amerikai kormányzat azon köreinek is, amelyek igyekeznek megállítani a Kiotóban megkezdett folyamatot, illetve jelentéktelenként beállítani azt.