Bence
10 °C
25 °C

Belterjesség okozta a Habsburgok vesztét

2009.04.15. 15:30
Nem volt jó ötlet a Habsburgoktól, hogy belterjes házasságokkal védték a családi vagyont, a dinasztia spanyol ága kihalt.

Európa meghatározó királyi családja volt a Habsburg-ház, ami több mint ötszáz éven át adott uralkodókat Magyarországnak, Ausztriának, Belgiumnak, Hollandiának és a Német-Római Birodalomnak. A család spanyol ága azonban 1700-ban hirtelen hanyatlásnak indult, a tudósok most megtalálták az okát. A kiterjedt családfa tanulmányozása során kiderült, hogy az utolsó spanyol Habsburg uralkodó, II. Károly már annyira belterjes házasságban született, mintha két édestestvér gyermeke lett volna.

Köztudott, hogy a Habsburgok előszeretettel vették el a rokonaikat, hogy az évszázados dinasztia vagyona érintetlen maradjon. Ennek azonban súlyos következménye volt, például az, hogy a II. Károly beteges és impotens volt. Súlyos betegségei ellenére Károly kétszer házasodott, de nem tudott gyermeket nemzeni és 39 évesen utód nélkül hunyt el, amivel kihalt a Habsburg-dinasztia spanyol ága.

Genetikai kutatások kiderítették, hogy a belterjes házasságok következményeként a spanyol uralkodó legalább két örökletes betegségtől szenvedett. A tudósok a Habsburg-család 16 generációját és több mint 3000 tagját megvizsgálták abból a szempontból, hogy házasságukkal mennyire növelték a belterjességet.

Gonzalo Alvarez professzor a Santiago Egyetemről kiderítette, hogy a Habsburgok körében sokkal gyakoribb volt a gyermekhalandóság, mint a teljes népesség körében, noha a gazdag uralkodók egészen biztosan nem szenvedtek a szegénységgel összefüggésbe hozható egészségügyi és higiéniai problémáktól. Viszont gyakrabban megjelentek náluk fizikai deformitások, amire a legjobb példa a híres Habsburg-ajak, amit az előreugró állkapocs okoz.

II. Károly nemcsak a Habsburg-ajak szélsőséges megnyilvánolásától szenvedett, de még a nyelve is akkora volt, hogy alig tudott tőle beszélni. Emellett túl nagy volt a feje, sokszor rángatózott, és felesége bevallása szerint a korai ejakuláció is gond volt nála.

II. Károly
II. Károly

Négyéves koráig nem beszélt, nyolcéves koráig nem tudott járni, alacsony, gyenge és vézna volt, mondta Alvarez professzor. Nem igazán érdeklődött a környezete iránt, már 30 évesen öregnek látszott, és élete utolsó éveiben (40 éves kora előtt) nem tudott lábra állni, ödémáktól és hallucinációktól szenvedett.

II. Károly apja IV. Fülöp spanyol király volt, aki nemcsak férje volt anyjának, Habsburg Mária Annának, hanem egyben a nagybátyja is. Dédapja, II. Fülöp, szintén a nagybátyja volt a dédanyjának, Annának. Károly nagymamája – Mária Anna – egyben a nagynénikéje is volt.

A tudósok számításai szerint I. Fülöpnél, a spanyol dinasztia alapítójánál még csupán 0,025 volt a belterjességi együttható, tehát génjeinek legfeljebb a 2,5 százaléka származott azonos ősöktől. Kétszáz évvel és hét generációval később, II. Károlynál már 0,25 volt az együttható, tehát valószínűleg minden negyedik génje származott azonos ősöktől.

Alvarez szerint II. Károlynál az agyalapi mirigy kevés hormont termelt, ami befolyásolta a növekedését és a fejlődését, míg egy vesebetegség miatt emésztési gondjai voltak, ami impotenciát és a terméketlenséget okozott.