Ilona
18 °C
34 °C

A nevetés még mindig jó gyógyszer

2009.04.17. 15:45 Módosítva: 2009-04-17 15:51:21
Harminc éve, hogy egy amerikai politikai újságírót arthiritis-szal diagnosztizáltak, ami egy gyógyíthatatlan autoimmun betegség. Az újságíró úgy gondolta, hogy ha a betegségét a stressz okozza, akkor ha ezt ellensúlyozva sokat nevet, meggyógyul. Saját magán kísérletezve ki a később kutatók által is tesztelt gyógymódot, sikeresen kikezelte magát, és 1990-ben Albert Schweitzer Díjat kapott forradalmi ötletéért. A hagyományos orvoslás eleinte nehezen fogadta el a tényt, hogy a páciensnek nem csak a testével kell foglalkozni, de mára már széles körben elismert az elmélet, és sok orvos beépíti a gyógymódjába a humorterápiát.

A hagyományos orvostudomány közel húsz éve ismeri el a lelkiállapot testre gyakorolt hatását. A feltételezés, miszerint a pszichológiai és társadalmi háttér komoly hatással van az egészségügyi állapotra, egy laikus személytől, Norman Cousinstól származik, akinél a hetvenes években autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Cousins úgy gondolta, hogy ha a stressz miatt alakulnak ki az ilyen zavarok a szervezetben, akkor a jó hangulat, pozitív érzelmek pont az ellenkező irányba fogják befolyásolniuk az állapotát. Orvosa jóváhagyásával humoros műsorokat, vidám filmeket nézett, és végül valóban kigyógyult a betegségből.

Cousins végül 1979-ben könyvet írt a betegségéről, ami részben a New England Journal of Medicine-ben is megjelent, Egy betegség anatómiája: A páciens szempontjából címmel. A könyvből best seller lett, és elérte, hogy az orvoslásban új szemléletként megjelenjen a beteg fizikai állapotán kívül a lelkiállapotára való odafigyelés is.

A laikus kezdeményezés, amelyet Cousins hívott életre, több kutatóorvost is meggyőzött, például Dr. Lee Berket. Berk és kollégái szerint a jó hangulatnak meglepő és jól leírható hatásai vannak. Két hormon, a béta-endorfin és az emberi növekedéshormon szintje 27 és 87 százalékkal emelkedett azoknál, akik humoros filmet néztek.

Dr. Lee Berk, aki egyébként a Loma Linda Egyetem pszichoneuro-immonológusa, Stanley Tan enokrinológussal és cukorbetegség-specialistával közösen vizsgálta a nevetés cukorbetegekre gyakorolt hatását, közölte az EurekAlert. Úgy találták, hogy a jókedv és a nevetés sikeres kiegészítő terápia lehet a diabéteszben szenvedők számára, mivel gyulladáscsökkentő hatású, illetve a koleszterin-szintet is képes pozitívan befolyásolni.

A tanulmányban húsz, a cukorbetegségre súlyosan veszélyeztetett egyént két csoportba soroltak: az egyik lett a kontroll csoport, a másik pedig a nevetők csoportja. A tudósok tizenkét hónapon keresztül kísérték figyelemmel mindkét csoportba sorolt páciensek egészségügyi állapotát, folyamatosan mérve különböző hormonok szintjét, illetve rendszeresen elvégezték a cukorbetegek számára szükséges vizsgálatokat is. A nevetők csoportja ezen kívül naponta harminc percig humoros filmeket nézett.

Az eredmények már a második hónaptól kiütköztek: a nevetők csoportjába tartozó pácienseknek már ekkor alacsonyabb volt az epinephrine- és norephineprine-szintje a kevesebb stressznek, illetve a nevetés stresszoldó erejének köszönhetően. Más hormonok szintje is megfelelőbb volt náluk, mint a kontrollcsoportban. Az év végére azt tapasztalták a kutatók, hogy a nevetők csoportjában szignifikáns eltérés érzékelhető. A HDL koleszterin, ami a "jó" koleszterin, huszonhat százalékkal emelkedett ebben a csoportban. A pusztán hagyományos orvoslással kezelt kontrollcsoportban ez az emelkedés csupán háromszázalékos volt. A káros C-reaktív protein hatvanhat százalékkal esett vissza a nevetők közt, a kontrollcsoportban pedig huszonhat százalékkal. A kutatók szerint a nevetés nagyban csökkenti a keringési zavarok kockázatát is a cukorbetegeknél.

A kísérlet ereményeit a Amerikai Fiziológiai Társaság 122. Éves Találkozóján fogják bemutatni, ami a 2009. évi Kísérleti Biológia elnevezésű tudományos konferenciasorozat része.

Részben Norman Cousins életéből készült egyébként az 1999-ben bemutatott Patch Adams című film, amelyet az elmélet kitalálója sajnos már nem élhetett meg: 1990-ben meghalt, de még így is hosszú évekkel túlélte azt a kort, amit az orvosok harminc évvel ezelőtt jósoltak számára.