Az ökoszisztéma oly sokáig volt elszigetelve a külvilágtól extrém körülmények között, hogy a vizsgálata rávilágíthat a Földön kívül lehetséges életre, és hogy miként élhetnek túl az élő rendszerek jég alatt, mondta John Priscu, a Montánai Egyetem kutatója, a Science tudományos lapban megjelent tanulmány társszerzője. Az antarktiszi ökoszisztémában élő baktériumok hideg, sós vízben szaporodnak, kén- és vasvegyületeken élnek. Az elzárt sóstó a Taylor gleccser alatt, a Bonney tó végében van, az Antarktisz nyugati részén. Hőmérséklete mínusz 10 Celsius fok körüli, és azért nem fagyott be, mert vize háromszor-négyszer sósabb, mint az óceán. A fotoszintézis nélkül túlélő ökoszisztéma "modern analógiája lehet a több millió évvel ezelőtti geokémiának és biogeokémiának" - mondta Jill Mikucki, a tanulmány vezetőszerzője. A baktériumokra akkor bukkantak rá, amikor a Taylor gleccserből kiömlő, nagy vastartalmú, vérvörös vizet vizsgálták. A sós víz leggyakoribb baktériuma a Thiomicrospira arctica. Az öt kilométer széles medence a legalább másfél millió éve elzáródott ősi óceán maradványa lehet a tudósok szerint. A mintákat azért nem a medencéből vették, mert túl mélyen van, legalább négy kilométerrel a jégfelszín alatt.