Trópusi vihar tombolt a Titanon
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
A Nature augusztus 13-i számában megjelenő tanulmányban a hawaii egyetemen dolgozó Emily Schaller és munkatársai egy hatalmas, körülbelül hárommillió négyzetkilométernyi területre kiterjedő viharos felhőképződés megfigyeléseiről számolnak be. A 2008 áprilisában észlelt jelenség megörökítéséhez a nyolcméteres északi Gemini teleszkópot és annak lézeres, adaptív optikás kameráját használták.
A földi légkör torzításaitól mentes képek olyan részletesek, mint amilyeneket a Szaturnusz rendszerében működő Cassini-szonda küld vissza. A szonda azonban olyan pályán jár, hogy alig hathetente egyszer jár a Titan közelében, így az ottani légkörről nagyon kevés információt szolgáltat.
Schaller és munkatársai rendszeresen észlelik a Titant a NASA infravörös teleszkópjával (Infrared Telescope Facility, IRTF), amely a Hawaii-szigeteken található. Az IRTF által felvett adatok jelzik a felhők megjelenését, és ekkor a kutatócsoport a következő éjszakán átvált a szintén a hawaii-szigeteki lézeres adaptív optikás Gemini teleszkópra. A most bejelentett vizsgálatok előtt azonban nyolc éven keresztül soha nem sikerült ténylegesen lefotózni a spektroszkópiai adatok által sugallt felhőket.
A Titan időjárása és általában a légköri folyamatai akkor kerültek előtérbe, amikor 2005 januárjában a Cassini-szonda Huygens egysége leszállt a Titan felszínére. Az ereszkedés közben a Huygens kamerája az egyenlítő vidékén olyan csatornaszerű felszínformákat fotózott, melyekre a legvalószínűbb magyarázat az erős szelek által sodort folyékony metán eróziós hatása. Ez a megfigyelés azonban ellentmondott a száraz, sivatagi körülményeket jósló elméleti modelleknek.
A 2008. áprilisi megfigyelések során alig három hét alatt a Szaturnusz-hold több pontján is hirtelen felhőképződést észleltek. A megelőző 2,2 év alatt összesen 138 éjszakán próbáltak felhőket fotózni a Geminivel, ám a felhőborítottság egy százalék alatt maradt.
Ezzel szemben a helyzet drámai módon megváltozott tavaly tavasszal, amikor összesen hárommillió négyzetkilométernyi területet lefedő felhők jelentek meg, majd tűntek el, elsősorban az egyenlítői zónában. A kutatócsoport szerint a jelenség során folyékony metáneső záporozhatott a hold felszínére, ami erős széllel párosulva magyarázatat adhat a Huygens képein látszó eróziós felszínformákra. A megfigyelések azt is jelzik, hogy jelenlegi tudásunk a Titan légköréről meglehetősen hiányos, és további részletes elméletek kidolgozására van szükség.