Szilárda
0 °C
6 °C

Trópusi vihar tombolt a Titanon

2009.08.13. 17:02 Módosítva: 2009-08-13 17:02:35
A Szaturnusz legkülönlegesebb holdja a Titan, amelynek sűrű légköre teljesen elfedi a felszínt. Noha az egyenlítői vidékeinek száraz sivatagai semmiben nem hasonlítanak a földi trópusokra, friss megfigyelések arra utalnak, hogy ezeken a területeken hatalmas viharok alakulnak ki, meglepően rövid idő alatt.

A Nature augusztus 13-i számában megjelenő tanulmányban a hawaii egyetemen dolgozó Emily Schaller és munkatársai egy hatalmas, körülbelül hárommillió négyzetkilométernyi területre kiterjedő viharos felhőképződés megfigyeléseiről számolnak be. A 2008 áprilisában észlelt jelenség megörökítéséhez a nyolcméteres északi Gemini teleszkópot és annak lézeres, adaptív optikás kameráját használták.

A Szaturnusz és a Titan 2009. május 7-én, az északi Gemini teleszkóp adaptív optikás közeli infravörös kamerájával.
A Szaturnusz és a Titan 2009. május 7-én, az északi Gemini teleszkóp adaptív optikás közeli infravörös kamerájával.

A földi légkör torzításaitól mentes képek olyan részletesek, mint amilyeneket a Szaturnusz rendszerében működő Cassini-szonda küld vissza. A szonda azonban olyan pályán jár, hogy alig hathetente egyszer jár a Titan közelében, így az ottani légkörről nagyon kevés információt szolgáltat.

Schaller és munkatársai rendszeresen észlelik a Titant a NASA infravörös teleszkópjával (Infrared Telescope Facility, IRTF), amely a Hawaii-szigeteken található. Az IRTF által felvett adatok jelzik a felhők megjelenését, és ekkor a kutatócsoport a következő éjszakán átvált a szintén a hawaii-szigeteki lézeres adaptív optikás Gemini teleszkópra. A most bejelentett vizsgálatok előtt azonban nyolc éven keresztül soha nem sikerült ténylegesen lefotózni a spektroszkópiai adatok által sugallt felhőket.

A Titan időjárása és általában a légköri folyamatai akkor kerültek előtérbe, amikor 2005 januárjában a Cassini-szonda Huygens egysége leszállt a Titan felszínére. Az ereszkedés közben a Huygens kamerája az egyenlítő vidékén olyan csatornaszerű felszínformákat fotózott, melyekre a legvalószínűbb magyarázat az erős szelek által sodort folyékony metán eróziós hatása. Ez a megfigyelés azonban ellentmondott a száraz, sivatagi körülményeket jósló elméleti modelleknek.

A 2008. áprilisi megfigyelések során alig három hét alatt a Szaturnusz-hold több pontján is hirtelen felhőképződést észleltek. A megelőző 2,2 év alatt összesen 138 éjszakán próbáltak felhőket fotózni a Geminivel, ám a felhőborítottság egy százalék alatt maradt.

Hatalmas felhő a Titanon. A szaturnuszhold korongjának látszó átmérője mindössze 0,8 ívmásodperc, ami indokolja az adaptív optikás megfigyeléseket. A 2008. április 14-i kép 2,12 mikronos hullámhosszon készült
Hatalmas felhő a Titanon. A szaturnuszhold korongjának látszó átmérője mindössze 0,8 ívmásodperc, ami indokolja az adaptív optikás megfigyeléseket. A 2008. április 14-i kép 2,12 mikronos hullámhosszon készült

Ezzel szemben a helyzet drámai módon megváltozott tavaly tavasszal, amikor összesen hárommillió négyzetkilométernyi területet lefedő felhők jelentek meg, majd tűntek el, elsősorban az egyenlítői zónában. A kutatócsoport szerint a jelenség során folyékony metáneső záporozhatott a hold felszínére, ami erős széllel párosulva magyarázatat adhat a Huygens képein látszó eróziós felszínformákra. A megfigyelések azt is jelzik, hogy jelenlegi tudásunk a Titan légköréről meglehetősen hiányos, és további részletes elméletek kidolgozására van szükség.