Csak erőből földhöz kell vágni

Aki használt már étel- vagy italautomatát, annak egészen biztosan volt olyan élménye, hogy a gép nem fogadott el elsőre egy pénzérmét. Vagy akár másodszorra, tizedszerre sem. Esetleg az is feltűnhetett, hogy általában a százassal és kétszázassal, tehát a kétféle ötvözetből készült érmékkel van gond. És olyan ember is akad, akit a kényes automaták okozta frusztráció egészen a Facebook-csoport létrehozásáig hajszolt.

Persze jó oka van annak, hogy az automaták válogatnak, és lehet segíteni azon is, ha nem fogadja el az érmét az automata – csak erőből földhöz kell vágni a pénzt, tartja a városi legenda. Mások szerint az érmék dörzsölése, melegítése vagy karcolása a biztos segítség. Utánajártunk ezek hátterének, megkérdeztünk három nagy automataüzemeltető céget és teszteltük az érmeelfogadtató trükköket.

Mutasd az anyagod, megmondom ki vagy

Az egyes cégek automatáinál eltérhet, hogy melyik mit vizsgál, amikor eldönti, hogy a bedobott pénz elfogadható-e. Az egyik legnagyobb automataüzemeltető, a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. üzemeltetési irányítója, Tamaskovics Csaba szerint régen az érmék tömegét is figyelték a gépek, de mára ez a mechanikus technológia már elavultnak és könnyen kijátszhatónak számít. Körülbelül két évtizede nincsenek is már forgalomban ilyen automaták.

„A pénzelfogadó modulok ma már fejlett elektronikával figyelik az érme tulajdonságait, mindenekelőtt méretét és anyagát” – mondja Tamaskovics. „Ezek alapján döntik el, hogy az érme megfelel vagy sem.” Egy másik automatás cég, a Kávématik Kft. ügyvezető igazgatója, Hieber Zoltán szerint az automaták elsősorban anyagot vizsgálnak, olyan is van, ami csak kizárólag azt, ugyanis ez a legpontosabb módszer. „Az érmevizsgáló mágneses indukciós elven működik, a fémpénz mágneses téren megy keresztül, és az automata ennek változását nézi” – fogalmaz Hieber.

A pénzérmékhez használt ötvözetek ferromágneses anyagok, anyagszerkezetük és mágneses tulajdonságaik között jól vizsgálható összefüggések vannak – ezeket figyeli a modul, amikor a pénz mágneses térbe kerül. „A modulban két, műanyagba ágyazott fazék vasmag, illetve tekercs található, ezek között haladnak át az érmék. Az anyagjellemzőket olyan jól lehet vizsgálni, hogy a fejlettebb automaták akár a pénzérme évjáratát is meg tudnák mondani” – magyarázza Mester Károly, a több száz automatát működtető MM Matik Kft. ügyvezető igazgatója. „Persze csak akkor, ha lezajlott már a megismertetési program.”

A megismertetési program a pénzelfogadó modul „betanítása”: az üzemeltető cégnél többször átküldik a modulon az elfogadott érméket. Az automata megjegyez minden jellemzőt, amit kell, és a kapott adatokat eltárolja mint etalont – ezekkel hasonlítja majd össze a bedobott pénzérmék tulajdonságait éles helyzetben. „Az érmevizsgálónak teljesen mindegy, hogy mit fogad el etalonnak, akár egy zsetonnak is tud értéket adni. Persze akkor az automata is zsetont fog várni” – mondja Mester.

A megismertetés után beprogramoznak egy kis szórást is a modulba, hogy ne csak pontosan olyan érméket fogadjon el, mint az etalon. Nagyon fontos, hogy ezt a szórást jól lőjék be, ha ugyanis túl kicsi, az automata túl szigorú lesz, és sok jó pénzt vissza fog dobni. Ha viszont a szórás túl nagy, az automata olyan érméket is elfogad, amiket nem szabadna neki. E szórás rossz beállítása lehet az egyik oka annak, ha az automata nem fogadja el a pénzt, de ez csak egy ok a sok közül.

Metál of horror

„Egy másik ok lehet, ha nincs rendesen karbantartva a gép, és bekoszolódnak az érzékelők. De az is lehet, hogy valamilyen kívülről nem látható fatális hibája van az automatának, például pillanatragasztó került a pénzbedobó nyílásba” – idézi fel Tamaskovics az italautomatákat sújtó vandalizmus egy gyakori formáját. De nem kell az eltömítődéshez pillanatragasztó, elég, ha valaki szörpös kézzel dob be egy kétszázast, az megakad valahol, és beleragad az automatába.

Akkor is visszadobja a pénzt a gép, ha nem tud belőle visszaadni. Az automatákat általában félig feltöltik a kisebb címletű érmékkel (hogy az is beleférjen azért, amit beledobunk), de ezek kifogyhatnak. Ha egy ital 180 forintba kerül, de annyian fizetnek kétszázassal, hogy kifogynak a húszasok és tízesek, a gép a következő kétszázast már nem fogja elfogadni, és nem mindegyik automata írja ki, hogy pontos összeget vár el.

A nem megfelelő karbantartás azt is jelentheti, hogy az elfogadó modul nem ismer még egy újfajta pénzt. Ha ugyanis kijön egy új pénzérme vagy egyik évről a másikra kicsit változik valamelyik, már forgalomban levő érme, arra ugyanúgy meg kell tanítani az automatákat, mint a korábbi érmékre, vagyis frissíteni kell az elfogadómodul szoftverét. „Nagyon tudunk örülni, ha változtatnak egy érmén. Egy olyan cégnek, ami országszerte több száz automatát működtet, több százezer forintos költséggel jár az érmevizsgálók újrahangolása” – mondja Mester Károly.

Az említett mágneses jellemzőket is megváltoztathatja több dolog, például érme elektrosztatikus feltöltöttsége vagy az, hogy felmágneseződött-e korábban valahol. De még az is, hogy milyen érméről van szó – a két ötvözetből készült érmékkel ugyanis több a probléma. „A homogén pénzekkel semmi baj, azokat könnyű beprogramozni az érmeelfogadóba” – magyarázza Hieber. „A bimetál érmék viszont ebből a szempontból gyenge gyártási minőségűek. Mechanikusan préselt érmék, és minden egyes préselés picit más összetételt gyárt le anyagszerkezet-szinten. Ezt jóval nehezebb beprogramozni, néha olyan széles tűréshatárokat adunk meg, ami már nevetséges.”

Tamaskovics szerint is főleg a százasokkal és kétszázasokkal van gond. „Általában nincs pontosan összeillesztve a két fém, a felületek nem érintkeznek megfelelően, és a résekbe bele tud menni mindenféle kosz. Ezektől aztán a vizsgált anyagjellemzők is megváltoznak” – fogalmaz. „A kétszázassal különösen sok a probléma.”

A nem automatabarát kétszázas

Felmerül a kérdés, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért nem egyeztet az automatás cégekkel. A hivatalos válasz az, hogy egyeztet. Az MNB sajtóosztálya kérdésünkre elmondta, hogy minden új fizetőeszköz kibocsátásakor, akár több mint fél évvel a kibocsátás előtt megkezdődik az egyeztetés az automatásokkal, és ez a kétszázasok esetében is így történt. „Ezzel összefüggésben a jegybank minden ilyen vállalkozás számára biztosít próbaérméket, amelyekkel a beállítások a valós kibocsátás előtt hónapokkal megtörténhetnek” – fogalmaztak válaszukban.

Hieber kicsit másképpen emlékszik erre. „A Magyar Ital- és Áruautomata Szövetség még a kétszázas megjelenése előtt felhívta az MNB figyelmét arra, hogy milyen problémát jelent a bimetál érme” – mondja. „Kaptunk tőlük négy tesztérmét, ezek közül javasoltunk egy kicsi, egy anyagból készült érmét. Erre kihoztak egy, a tesztérmék között nem szereplő ötödiket, ami bimetál, ráadásul nagyon nagy. Nemcsak az anyaga okozott nekünk gondot, hanem az is, hogy alig fér el a pénzelfogadó csatornában.”

Az MNB sajtóosztály szerint viszont az automaták érme- és bankjegyvizsgálóinak az életkora és a beállítások pontossága dönti el, hogy az mit képes vizsgálni, ennek függvénye a megbízhatóság is. A bank szerint elvben a bimetál érmék nem okozhatnak gondot a korszerű automatákban, mert alapanyaguk mindkét komponens tekintetében az egyik legáltalánosabb érmealapanyag. A kétszázas egyik összetevője például megegyezik a tíz- és ötvenforintoséval, a másik pedig az öt- és húszforintoséval.

A bank szerint tehát a kétszázas elfogadásával nem lehet gond, inkább a százaséval: „A százforintosok esetében valóban voltak elfogadási problémák, amelyek vélhetően abból fakadtak, hogy ezen érmék acél alapanyagúak, nem klasszikusan kétkomponensűek, így az elfogadógépeken használatukhoz nagyon pontos beállítás szükséges. A szakirodalom a nagyobb címletű érmék esetében kifejezetten ajánlja a kétszázforintoshoz hasonló bimetál érmék forgalomba hozatalát. Ezek csak a nagyon régi, elavult elfogadógépek esetén jelenthetnek problémát” – írta az MNB sajtóosztálya.

Bár az egymásnak ellentmondó állítások között nem mi fogunk igazságot tenni, saját tapasztalatunk az automatás cégek panaszait támasztja alá. Az Index szerkesztőségében áll két automata, mindkettő a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. gépe, nem elavult gépek, vizsgálnak anyagszerkezetet és méretet is. Videós tesztünkhöz a szerkesztőségben gyűjtöttünk olyan érméket, amiket nem fogadtak el az automaták – csak kétszázasokat kaptunk.

A földhöz csapás működik

Az automaták nem tévedhetetlenek, de a korszerű érmevizsgáló egységeket nehéz átverni. Amikor az automaták még az érmék tömegét figyelték, csavaralátétekkel és fusiban esztergált fémkorongokkal be lehetett csapni őket, de ma már ez a módszer nem működik. Egy másik trükközés, hogy megfúrt pénzre damilt kötnek, majd amikor elfogadta az automata, visszahúzzák. „Manapság is próbálkoznak ezzel, de ezen már túl van a szakma. Az automatákban van visszahúzásgátló, ezen kívül egy damillal leeresztett pénznek nincs meg az a természetes gördülése, ami a bedobottnak, és ez is számít a vizsgálatnál. Egy jól programozott automatát nem lehet így kijátszani” – fogalmaz Mester Károly.

Egyetlen trükk van, amivel még nehezen birkóznak meg az automaták: más országok pénzei. Vannak ugyanis olyan érmék, amik méretben és anyagban is nagyon hasonlóak, és az egyes országok nemzeti bankjai sokszor nem egyeztetik megfelelően ezeket. Így szinte minden magyar érmének létezik nagyon hasonló alteregója, a nem pontosan behangolt automaták például simán elfogadják a tízforintos helyett a horvát egykunást. Persze ezzel a kuncsaft nem jár jól, de van olyan példa is, ahol igen: a londoni parkolóautomaták egy részét lehet etetni ötvenforintossal is.

De mi a teendő akkor, ha az automata akar kijátszani bennünket, és látszatra teljesen jó forintjainkat nem fogadja el? A szájhagyomány négy olyan módszert terjeszt, amivel az automatákat az ilyen érmék elfogadására lehet bírni: dörzsölés, karcolás, melegítés és földhöz vágás.

Hieber Zoltán szerint ezek közül csak az utóbbi működik, az első három nem. „Ha erős mechanikai hatás éri az érmét, mikroszinten megváltozhat úgy az anyagszerkezete, hogy már felismerje az automata. Ilyen tekintetben a bimetál érméknél is megváltozik a külső rész és belső mag közötti viszony, ha jól falhoz csapjuk a pénzt” – magyarázza. „Ez az egy működik, a melegítés, dörzsölés, karcolás nem.”

Tesztünk egy kivétellel igazolta a szakember véleményét. A dörzsölés és a karcolás valóban hatástalan volt, de a melegítés egy esetben segített – valószínűleg azzal, hogy az érméről elégtek bizonyos zavaró szennyező anyagok. A legbiztosabb módszernek azonban tényleg a földhöz vágás bizonyult, és a szerkesztőség automatát használó tagjai is erre esküdtek, állítólag tíz esetből nyolcszor bejön. Annyi rossz kétszázast azonban napok alatt sem tudtunk összegyűjteni, hogy ezt a statisztikát igazoljuk – az automaták azért ennyire nem kényesek, az üzemeltetőknek a kétszázas tavaly júniusi megjelenése óta volt elég idejük hangolni a gépeket. A szakmabeliek viszont azt pletykálják, hogy az MNB már tervezik a fém ötszázast – ha tényleg kijön, valószínűleg egy darabig újra finnyásabb automatákkal lesz dolgunk.