Nyitva áll a nagyközönség előtt a legendás Launch Pad 39A névre keresztelt indítóállás, amiről az Apollo–11 is indult 1969-ben. Az óriási állványzatról 1967 óta összesen 92 rakétaindítást hajtottak végre, az utolsót 2011 júliusában (az volt az űrrepülőgép utolsó startja, amit az Index is végigkövetett). Azóta az állványzat kihasználatlanul áll.
A tervek szerint az indítóállványhoz buszos kirándulásokat fognak szervezni, naponta kettőt, amiért 19-25 dollárt kell majd fizetni a látogatóknak. Cserébe bejárhatják az indítóállás legfontosabb helyszíneit, akár az űrhajósok útvonalát is.
Bill Moore, a Kennedy Űrközpont látogatóközpontjának illetékese szerint ezzel nagyon ritka lehetőséget kapnak az emberek. A körutak részeként a látogatók az Atlantis űrsiklót is megtekinthetik majd, amit szintén a Kennedy Űrközpontban állítanak majd ki – írja a Fox News.
Az LP 39A az egyike volt annak két indítókomplexumnak, amit a NASA a hatvanas években építtetett, hogy legyen honnan elindítani a Holdra készülő Apollo program rakétáit, a Saturn–V-ösöket. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején összesen 12 Saturn–V rakétát indítottak az állásból, majd innen stratolt a Skylab űrállomás is.
Később a komplexumot űrrepülőgépek indítására használták, ebből összesen nyolcvan startolt a 39A padról. Az eredeti tervek szerint az új generációs űrsiklók is innen indultak volna, azonban az ezek megvalósítását megcélzó Constellation programot időközben az elnök törölte. A kilövőállás testvére, az LP 39B utoljára 2009 októberében indított rakétát az űrbe, azóta azt sem használják, felépítményeit el is bontották.
A Kennedy Űrközpont legtöbbet használt indítóasztalához, az 52 emeletes állványzathoz hozzátartozott a kilövést irányító központ, valamint a rakéták összeállítására szolgáló gigantikus épület, a VAB is. A 160 méter magas csarnokban összeszerelt rakéták egy mobil indítóállványra kerültek, amit aztán egy lánctalpas szállítójármű vitt el az onnan öt és fél kilométerre lévő kilövőálláshoz.