Először engedélyezték a mélytengeri bányászatot
További Tudomány cikkek
-
Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak - Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
Már régóta készülnek tervek a mélytengeri bányászatról, de most egy lépéssel közelebb került a megvalósulás: egy kanadai cég, a Nautilus Minerals megállapodást kötött Pápua Új-Guineával a tengerfenéken folytatott bányászatról. A cég azt tervezi, hogy rezet, aranyat és más értékes érceket fognak bányászni – 1500 méterrel a tenger felszíne alatt.
A mélytengeri bányászat ötlete már évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat, de a rettentő magas költségek és a bonyolult mérnöki feladatok miatt nem foglalkoztak vele komolyabban. A tengeri olaj- és gázvezetékek elterjedése viszont új lendületet adott a mélytengeritechnológia-kutatásoknak, és a nemesfémek világpiaci ára is növekedésnek indult.
A környezetvédelmi aktivistáknak viszont nem tetszik a dolog. Szerintük a bányászat teljesen tönkretenné az óceán élővilágát, és a beavatkozás maradandó károkat okozna.
Hogy lesz arany a forró vízből?
A Nautilus már a kilencvenes években szemet vetett az ország tengeri ásványkincseire, de hosszú vitákat folytattak a kormánnyal a műveletek feltételeiről. A mostani megállapodás szerint Pápua Új-Guinea kormánya 15 százalékos részesedést kapna a bányászat után; ezért cserébe 120 millió amerikai dollárral támogatják a projektet.
A bányászat elsődleges célpontjai a tengerfenék hidrotermikus lyukai. Itt túlhevült, erősen savas víz tör elő a tengerfenékről, ami a sokkal hidegebb és lúgosabb tengervízzel keveredve értékes ásványi anyagokat hoz létre. Ezeknek igen magas az ásványtartalma, így sokkal hatékonyabban lehetne réz- és aranyérceket bányászni, mint a szárazföldön.
Mike Johnston, a Nautilus vezérigazgatója – aki egyébként nagyon elégedett a tárgyalások eredményével – elmesélte, hogy egy hőérzékelőt helyeztek el a tengerfenéken, ami másfél évig volt ott. Amikor kiemelték, az eszközt kiváló minőségű réz borította.
A Solwara–1 nevű bányát a tervek szerint robotokkal tárnák föl, amiket egy, a felszínen horgonyozó hajóról irányítanának. A legnagyobb robot, a Bulk Cutter 310 tonnát nyom. Ezzel törnék föl a tengerfenék legfölső rétegét, majd az érceket úgy szivattyúznák ki, mint az iszapot. Most, hogy megszületett a végleges megállapodás, a bányászat öt éven belül megkezdődhet.
A Greenpeace tiltakozik
Az új bányászati módszer nem tetszik a környezetvédőknek. Szerintük a tengerfenéken folytatott feltárások pusztító hatásúak, és a pontos hatásuk továbbra is ismeretlen. Richard Page, a Greenpeace munkatársa szerint a tengeri bányászat felhívhatja a figyelmet arra, hogy mekkora szükség lenne az óceánok védelmére.
Az óceánok mélyét még nem ismerték meg és térképezték fel, így nem is érthetjük pontosan, hogy a bányászat milyen károkat okozna az élővilágban. Csak az óceánok 3 százaléka és a nemzetközi vizek 1 százaléka áll védelem alatt, ezért az óceánok a Föld legveszélyeztetettebb helyei. Kétségbeejtő szükségünk lenne a a védett óceáni területek globális hálózatára.
– mondta Page.
A Nautilus nem tartja ennyire aggasztónak a dolgot. Johnson szerint a feltárások egy 10 futballpályányi területet érintenének, és több tanulmány is igazolta, hogy az élet 5-10 éven belül teljesen regenerálódna. Mint elmondta, a bánya kijelölt területétől egy kilométerre ugyanazok a tengeri élőlények élnek, mint a bányánál, ezért valószínű, hogy hamar helyreállna a természet rendje, miután befejezték a bányászatot.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
