Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Indokold meg, miért van igaza Orbán Viktornak!

DEBRE20150513009
2016.09.06. 10:38
Nem csak Orbán 2015-ös bevándorlásügyi beszédét vicces (ez más jelzővel szabadon cserélhető) olvasni a nyolcadikos törikönyvben, a baloldalt is érdekesen jellemzi az idén átdolgozott állami tankönyv: kiderül, hogy a baloldaliság mindenekelőtt a radikalizmussal azonos. Az ideológiai neveléstől fellelkesülve megnéztük az idén először kiadott kísérleti tankönyvet is, és erre jött az igazi meglepetés: első blikkre kifejezetten szakszerűnek látszik, és közben még olvasmányos is. Mindkettőt ugyanaz az állami intézmény adta ki – mintha csak a kísérleti tankönyv ázsióját szeretnék emelni.

A Kiskunhír cikke után pörgött át a fél magyar sajtón, hogy Orbán már a történelemtankönyvben is benne van, egyrészt a párkányi híd avatásán készült fényképen, másrészt a 2015-ös strasbourgi beszédéből szerepel egy hosszabb idézet, amelyben Orbán azzal utasítja el a bevándorlást, hogy szerinte Magyarország kulturálisan homogén, és ezen nem is akar változtatni.

Balos áfium ellen

Nem ez az egyetlen, politikai elfogultságról tanúskodó rész a nyolcadikos tankönyvben. Nem is a további Orbán-mutogatások érdekesek elsősorban. Bár a magyar miniszterelnök valójában még legalább két helyen megjelenik: egy képen Mádl Ferenc társaságában II. János Pál pápa audienciáján, és van egy szintén hosszabb idézet Orbán Nagy Imre ‘89-es újratemetésén elmondott beszédéből is – de van kép Hornról, Medgyessyről (Kovács László társaságában), Gyurcsányról is. Más kérdés, hogy az államférfiként ábrázolt Orbánnal szemben Gyurcsány arcképe mögött a pártosságára utaló MSZP-feliratok láthatók, a képaláírás pedig „a privatizáció egyik nyerteseként” mutatja be őt. Ami azonban igazán meghökkentő, az a bal- és jobboldal jellemzése a tankönyvben. Eszerint:

A politikai jobboldal legfontosabb jellemzője a konzervativizmus, a baloldalé pedig a radikalizmus.

A baloldal egészét lazán leradikálisozó, a jobboldali radikalizmusról hallgató meghatározás így folytatódik: „Napjainkban a baloldal általában liberálisnak vagy szocialistának vallja magát, de a szociális érzékenység a jobboldal jellemzője is lehet. Ami biztos: a konzervatív politikusok a legfontosabb reformokat a nemzeti eszmények, a múltban elért eredmények, felhalmozott értékek (pl. család, vallás, nemzeti identitás) figyelembe vételével tervezik. A radikális politikai csoportok hajlamosak a múlt értékeinek a lebecsülésére.”

Nehezen állítható, hogy ez a politikai oldalak értéksemleges jellemzése lenne; elég egyértelmű, hogy itt a jobboldal önképe és a baloldalról való felfogása jelenik meg. Megkérdeztük az állami tankönyveket kiadó Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatóját, hogy jól van-e ez így.

Lehet ezen kicsit cizellálni, de a bal- és jobboldal fogalmai úgysem igazán értelmezhetők ma, ezek XIX. századi fogalmak, különben is, ne felejtsük el, hogy ezek 14 éves gyerekeknek szóló szövegek

– kommentálta kérésünkre Kaposi József az idézetet, némileg éreztetve, hogy azért ez szerinte sem túl szerencsés rész.

Véleménypluralizmus Orbántól Stoiberig

6uGTs7qFX1WdAsJMs

Arról is megkérdeztük az OFI főigazgatóját, hogy szerinte helyénvaló volt-e beszerkeszteni a tankönyvbe egy 2015-ös Orbán-idézetet, és milyen történettudományi és tanításmódszertani megfontolások álltak emögött. Elöljáróban: önmagában nyilván nem azzal van probléma, hogy Orbán bekerül egy mai történelemkönyvbe, főleg, hogy a nyolcadikos anyag fókuszában egyébként is a közelmúlt (1945-től) és a jelenkor van. A 2015-ös Orbán-beszéd a történelmi fejezetek után jövő társadalmi ismeretek részben olvasható, a szövegkörnyezet a multikulturalizmus és „a globalizáció árnyoldalai”. Na de miért?

„A koncepció, hogy a társadalom- és állampolgári részben olyan kérdések is megjelenjenek, amelyekkel a diákok ma találkoznak. Nem kész válaszok vannak, végképp nem kötelező válaszok, hanem kérdéslehetőségek, forrásszemelvények, amelyekhez többféleképpen lehet viszonyulni” – válaszolt Kaposi József, aki egyébként eredetileg maga is történelemtanár, sőt, szerzőként is jegyez egy másik történelemtankönyvet. „Az volt a pedagógiai szándék, hogy ugyanarról a kérdésről több forrás is megjelenjen” – mondta most nekünk az OFI főigazgatója, a kiegyensúlyozottságot azzal szemléltetve, hogy az Orbán-idézet felett a bevándorlással kapcsolatban éppen Merkel gondolatai olvashatók.

Ez valóban így van, de ez nem ellenpontozza a bevándorlást elutasító Orbán-szöveget. A német kancellártól a könyv ugyanis nem egy jobboldalon menekültsimogatónak gúnyolt szöveget választott ki: „Angela Merkel német kancellár a Németországba irányuló migrációval kapcsolatos kételyeit fejezte ki” – olvashatjuk, majd rögtön egy Orbán álláspontját osztó Stoiber-idézet jön, mely szerint, nahát,

nincs szükségünk idegen kultúrkörökből érkező újabb bevándorlókra.

Ez minden, csak nem kiegyensúlyozott, ütköző véleményeket bemutató helyzetkép; a szemelvények ugyanabba az irányba mutatnak, miközben nem esik szó arról, hogy a bevándorlás mögött súlyos menekültválság is van.

Nem lenne szabad a gyerekek kezébe adni

„Magát a migráció kérdését feltétlenül meg kell beszélni az órákon, a velejáró problémákról, kihívásokról is érdemes vitát folytatni, de szövegkörnyezetéből kiragadva egy elmúlt évi politikai beszédből ilyen módon idézni, ez szakmailag elfogadhatatlan” – ez már a Történelemtanárok Egylete (TTE) vezetőjének a véleménye. Miklósi László külön felhívta a figyelmet az Orbán-idézet alatti kérdésre (Mi a véleményed, miért kell a volt gyarmattartó országoknak máshogy viszonyulni a bevándorlás kérdéséhez?).

Ilyen nem volt a rendszerváltás óta, hogy a regnáló miniszterelnök szavai mellett kell érvelniük a diákoknak. Csak úgy viszonyulhat a kérdéshez a diák, ahogy a miniszterelnök, és még magyarázza is meg? Ez szinte a Rákosi-korszakra emlékeztet.”

A TTE elnöke szerint egy új tankönyvben ugyan lehetnek hibák, de nem ilyen súlyosak. „Egy ilyen tankönyvet nem lehetne a gyerekek kezébe adni” – mondja most Miklósi László, aki a nyolcadikos könyv torzításait az iskolában sem hagyná szó nélkül. „Ha a tankönyv hibás, a tanárnak kutya kötelessége azt korrigálnia az órán” – emelte ki az Indexnek.

Az Orbán-idézet Kaposi József elmondása szerint a szerzők kezdeményezésére, nem pedig a szerkesztők kérésére került be a nyolcadikos könyvbe. A könyv szerzői Horváth Péter és Ispánovity Márta, ők dolgozták át az új kerettantervi korszakhatároknak megfelelően a saját, korábban írt művüket. A tankönyv ugyanakkor átment a kötelező ellenőrzési körökön, a szakmai lektor és az Oktatási Hivatal is átnézte, és mint Kaposi József mondta, azt senki nem találta problematikusnak.

„A tankönyv új kerettantervnek megfelelő, átdolgozott kiadása idén kerül forgalomba, megvárjuk a pedagógusok, tanulók és a szülők észrevételeit, ha érkezik megjegyzés, mindenképpen figyelembe vesszük a következő kiadásnál“ – mondta nekünk az OFI főigazgatója. Kaposi József azt is jelezte, hogy közben várják az oktatási jogok biztosának az állásfoglalását is – az MSZP ugyanis amellett, hogy a tankönyv azonnali visszavonását követelte, hozzá fordult, hogy nem sérülnek-e a gyerekek jogai, ha egy állami tankönyvben egy hivatalban lévő politikus beszédéből idéznek „egy megosztó témában, egy aktuális kormányzati kampánnyal teljes összhangban, minden forráskritika és ellenvélemény megjelenítése nélkül”.

20160905 132908

Kaposi József a vitatható mondatokat annak tudja be, hogy ez a Horváth–Ispánovity-féle tankönyv, bár szintén állami kiadású, még egy korábbi sorozat terméke, akkor is, ha az inkriminált idézetek éppenséggel tök újak. „Talán ez is azt igazolja, hogy a kísérleti tankönyvek fejlesztése jobb módszer szerint történik. Ez még inkább egy szerzői könyv volt, a kísérleti tankönyvek azonban már csapatmunkában, több ellenőrzési körrel készülnek, és óhatatlanul több innovációs elemet tartalmaznak” – mondta nekünk.

Az állami bezzeggyerek

Kísérleti és hagyományos

Miután a kormány adminisztratív eszközökkel, a korábban használt könyvek nagy részének kivonásával, felvásárlással és EU-s pénzekkel dotált saját kiadványaival gyakorlatilag államosította a tankönyvpiacot, az összes állami tankönyv az OFI-hoz került. Jelenleg ők a kiadói mind a „hagyományos”, mind az új típusú, „kísérleti” (véglegesítésük után újgenerációsnak nevezett) tankönyveknek. A hagyományos tankönyvek olyan korábbi, az Oktatási Hivatal által újraakkreditált tankönyvek, melyeket a tantervi változások szerint tavaly is átírhattak – ez történt ezzel a nyolcadikos történelemkönyvvel is. A kísérleti tankönyvek ezzel szemben teljesen újak, kifejlesztésük azonban a kritikák szerint a korábbi években rohamtempóban zajlott, és a bennük maradt hibák ellenére sok iskolában ezekből tanítanak, „kísérleti jelleggel”. A legtöbb tárgyból ma az iskolák hivatalosan csak két, esetleg három tankönyv közül választhatnak.

Ez kicsit úgy hangzik, mintha a tankönyvekben lévő hibák még jót is tennének a kísérleti tankönyvek renoméjának. Ne felejtsük azonban el, hogy ezek is, azok is állami tankönyvek, ugyanúgy az OFI a gazdájuk, ők felelnek a tartalmukért, a végső felelősség a szerkesztőké és az engedélyezőké, nem a szerzőké. Amúgy pedig, amikor a legtöbb tantárgyból az iskolák csak két állami tankönyv közül választhatnak, nem túl jó érv a szinte teljes tankönyvpiac állami einstandolása mellett az, hogy az egyik állami könyv rosszabb, mint a másik.

FI-504011201

A legújabb (12.-es) kísérleti történelemtankönyv azonban kétségtelenül jobbnak tűnik. Komolyabb tartalmi elemzésbe, didaktikai, pedagógiai módszertani kérdésekbe nem megyünk bele, mert nem értünk hozzá – alapos elemzést egyébként a TTE idén is tervez, hasonlóan a tavalyi, szinte már túl részletes tankönyvkritikájukhoz. Az azt jegyző Reparszky Ildikó a nyáron megjelent 12.-es kísérleti történelemtankönyvben is több hibát talált, nekünk azonban összességében jó benyomásunk van a könyvről. Biztos lesznek benne vitatott mondatok, de nekünk kiegyensúlyozott, különösebb ideológiai torzításoktól mentes könyvnek látszik, egész lendületesen megírt, informatív fejezetekkel, sok elemezhető forrással, melyek itt valóban különböző szempontokat hordoznak.

Feltűnő, hogy a források között milyen sok a korabeli vicc, akár a koalíciós időszakról, akár az ötvenes évekről vagy a kádárizmusról van szó. Például:

Kohn és Grün a véletlen szerencse folytán életben maradt. A járda széléről a május elsejei felvonulást nézik, és egymás szavába vágva hüledeznek:

– Odanézz! Aki ott elöl azt a vörös csillagot viszi, nemrég még nyilaskereszttel feszített!

– Mögötte, aki a jelszót cipeli, az jelentett fel engem!

– Aki a Rákosi-képet viszi, az ellenőrizte a gettót!

– Hát ez már mindennek a teteje, tennünk kellene valamit!

– Ugyan, hagyd! Kis nép vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van.

A bal- és jobboldali terror összeérését szemléltető poén persze jól beilleszthető a NER és a Terror Háza történelemképébe is, de a jelenség attól még valós és fontos. Tartalmilag mi egy vitatható állítást találtunk, ez viszont elég problematikus: a tankönyv szerint „a győztes hatalmak potsdami konferenciájának határozata döntött a magyarországi németek részleges kitelepítésről” –valójában erről erős szakmai vita van, Potsdamban szovjet és magyar kezdeményezésre inkább csak jóváhagyták a kitelepítést; itt a könyv úgy is olvasható, mintha elkenné a magyar felelősséget a németek elűzésében.

A sok korabeli forrás mellett fontos funkciójuk van a „Történészszemmel” című keretes írásoknak is, melyek mai történettudományi vitákra, értelmezési kérdésekre utalnak. Ezekben alkalmanként a kormányközeli emlékezetpolitikát bíráló történészek (például Rainer M. János, Ungváry Krisztián) is megjelennek – ez sokaknak váratlan lehet egy olyan könyvben, amelynek a kormányzati Veritas Intézetet vezető, legutóbb a numerus clausus törvény jogfosztó voltát megkérdőjelező, általában pedig a Horthy-korszak rehabilitálásával azonosított Szakály Sándor volt az egyik szakmai lektora.

torikonyv 1

Külön fejezet foglalkozik a cigányság Kádár-kori társadalomtörténetével és jelenlegi helyzetével, és a könyv elég részletes képet ad az öbölháborúkról és a délszláv háborúkról is. „Fontos tanulsága a délszláv eseményeknek, hogy a tömegtájékoztatás és a közbeszéd nem lehet elnéző vagy cinkos azokkal a történelmi mítoszokkal, amelyek az etnikai felsőbbrendűség és alsóbbrendűség, vagy az örök történelmi ellenség és fenyegetettség képzetét sugallják” –olvashatjuk, és Šešelj-idézet szemlélteti az etnikai uszító retorikát, valamint a gyűlöletbeszéd következményeit.

Az persze a tanáron is múlik, hogy mit tud kihozni a kísérleti tankönyvből, hogy a szemelvényeket az órákon adekvát módon értelmezik-e, ez alapján nem megjósolható; ráadásul tanári segédanyagok tudomásunk szerint egyelőre nincsenek.

„A sok forrás és történészi vélemény alapján a tanárok, ha akarnak, nyílt vitákat tudnak beindítani a gyerekek között” – mondta a koncepcióról Bódy Zsombor történész. Ő ebben a tankönyvben „nyersanyag-beszállító”, a kísérleti tankönyveknél ugyanis hagyományos értelemben vett szerzők és így szerzői jogok sincsenek, a szerkesztők lényegében szabadon gazdálkodhatnak a megrendelt fejezetrészekkel.

torikonyv 2

Az 1945 utáni magyar történelemről szóló fejezetek nagy részét író Bódy két szempontot emelt még ki nekünk. Egyrészt, hogy viszonylag sok a könyvben a társadalomtörténet – valóban így van, és ez jó irány; fontos, hogy a kerettanterv kényszerei között a lehető legtöbbet essen szó a klasszikus politikai eseménytörténeten kívül másról is, például az életmód átalakulásáról, szubkultúrákról, társadalmi mozgalmakról. Bódy ezenkívül azt hangsúlyozta – persze ez értelemszerű, de mi sem láttuk másként –, hogy kiegyensúlyozottságra törekedett: már a könyv elején, mondja, ahol a szovjet hadsereg működéséről van szó, igyekezett nem egy egyoldalú áldozatnarratívát nyújtani, így például egy Polcz Alaine- és egy Gyarmati Fanni-szemelvényből is kiderül, hogy az üldözöttek a magyar társadalom sok tagjától sem kaptak segítséget.

Végül néhány idézet a kísérleti tankönyvből – hogy ne mi döntsük el, ezek korrektek vagy elfogultak, túlzottan leegyszerűsítők vagy gimis szinten feleslegesen bonyolultak, kiegyensúlyozottak vagy áthallásosak:

Az iszlám fundamentalizmusról:

Az iszlám fundamentalizmus nem az arab társadalmak tradicionális, vidéki csoportjaiból indult ki. Olyan személyek igyekeztek saját identitásukat kialakítani az iszlám régi hagyományaihoz való visszafordulással, akiket a modernizáció nagyon is érintett, és korábbi életformájuk felbomlott, ezáltal a követendő értékek tekintetében elbizonytalanodtak. Miután az arab nacionalizmus már nem nyújtott nekik fogódzókat a világban való önmeghatározásukhoz, a vallás felé fordultak, és ennek során egy olyan mitikus iszlám rendet vetítettek vissza a modern kor előtti időkbe, amely valójában sohasem létezett.

Az első Orbán-kormányról:

Az első Orbán-kormány javuló gazdasági helyzetet, kedvező külpolitikai kilátásokat (ekkor indultak meg érdemben az EU-csatlakozási tárgyalások) örökölt. (...) A „Több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás” szlogent hirdető Fidesz elképzelése számos területen alapvetően különbözött az előző kormányokétól, és nem félt a politikai konfliktusoktól sem. Az ellenzék gyakran „egészpályás letámadásnak” nevezte az akkor szokatlannak számító hatalomgyakorlási stílust, amihez azonban nemcsak hatalomtechnikai fogások sorolhatók, hanem egy önálló politikai ideológia, a „polgári Magyarország” ideológiájának meghirdetése is.

 A kettős állampolgárságról:

A 2010-ben született honosítási törvény a magyar állampolgárság felvételét is lehetővé tette nemzettársaink számára. Ezt mintegy félmillió nemzettársunk vette igénybe 2013-ig, mert ez a magyar nemzethez tartozást jelenti tulajdonosa számára. Sajnos, a környező országok kormányai nem voltak túlzottan együttműködőek, sőt egyesek egyenesen ellenségesen viselkedtek a kettős állampolgárság felvételének lehetőségét illetően.

A kísérleti tankönyv egésze fent van a neten, itt lehet lapozgatni. Az Orbán-beszédes másik könyv nem érhető el az interneten; ennek szerzői jogi okai vannak, de az OFI-nak talán jobb is így.