Mi a lépfene az antrax?

Antraxbaktériumok

A lépfenét a bőr, a tüdő és az emésztőrendszer megfertőzésére képes Bacillus anthracis okozza. Ez volt az első ismert baktérium, melyet 1877-ben, Robert Koch laboratóriumában mutattak ki - az általa okozott végzetes betegséget azonban már az egyiptomiak is ismerték. Mielőtt biofegyverként, spóra-aeroszolban felbukkant volna, állatokról, főleg marhákról, kecskékről és juhokról terjedt az emberre. Nyugvó formái, a spórák évtizedekig képesek fennmaradni a talajban és állati eredetű anyagokban (mint például a gyapjú). A természetes fertőzés általában a bőrön keresztül történik, de szennyezett hús fogyasztása, vagy spórák illetve baktériumok belélegzése is okozhatja.

Súlyosabb mint a heavy metal

Biofegyverek a hétköznapokban Már az ókorból ismerünk adatokat biológiai fegyverek használatára: bevett szokás volt például a kutak és vízforrások mérgezése. Hannibál egy tengeri csatában mérges kígyókkal teli korsókat lőtt át az ellenséges hajókra. A mongolok 1346-ban Kaffa ostrománál a pestishalottakat hajítógépekkel átdobálták a városfalon. Napóleon sikertelenül próbálkozott azzal, hogy Mantua lakosságát mocsárlázzal fertőzze meg. Amerikában az I. világháborúban egy német ügynök próbálta baktériumokkal megfertőzni a szövetséges erőknek küldött lovakat és marhákat, 1972-ben egy szélsőjobb csoport próbált tífuszjárványt okozni, 1984-ben pedig szalmonellával fertőztek meg egy salátabárt, aminek következtében 751 ember betegedett meg. Párizsban a Vörös Hadsereg Frakció egy tagjánál találtak nagymennyiségű Clostridium botulinum baktériumot, mely a botulotoxin nevű mérget termeli. Az Aum Shinrikyo szekta - amely az 1995-ös tokiói ideggázas metrómerényletet elkövette - korábban már kilenc alkalommal próbálkozott antrax bevetésével a japán fővárosban. A biológiai és kémiai fegyverek - fertőző anyagok és mérgek - felhasználásának tilalmát a genfi szerződés kimondta, de a terroristák azóta is kedvelik őket olcsóságuk és egyszerűségük miatt: egyetlen labor könnyedén elő tud állítani annyi baktériumot, amennyi egy ország megfertőzéséhez elég. A célba juttatás és a felhasználás azonban már jóval nehezebb, de nem megoldhatatlan: elegendő lehet az ivóvízrendszerbe juttatni, vagy a fertőzendő terület fölött a levegőben szétporlasztani. Erre egy repülőgép vagy egy rakéta is képes: Irak elismerte, hogy foglalkozott biológiai fegyvereket célba jutató SCUD rakéták kifejlesztésével.

A betegség lappangási ideje 12 órától 5 napig terjed, lefolyása a fertőzés helyétől függően többféle lehet. A bőrfertőzés a szélein kifejezetten növekvő vöröses-barna kiemelkedés formájában kezdődik. A duzzanat hólyaggá alakul és megkeményedik, majd középen megrepedve tiszta folyadékot ereszt, hogy aztán fekete vart ("pokolvar") képezzen. Az érintett terület nyirokcsomói megduzzadhatnak, betegségérzet jelentkezhet, melyet időnként izomfájdalmak, fejfájás, láz, hányinger és hányás kísér. Tüdő-antrax a baktérium spóráinak belélegzése révén keletkezik - a biofegyverekből leggyakrabban a tüdőbe kerülnek a spórák. A tüdő-közeli nyirokcsomókban szaporodnak, majd azok szétesve és vérezve, a fertőzést a mellkas szomszédos részeibe juttatják.

Kezdetben a tünetek bizonytalanok, és az influenzához hasonlóak, de a láz fokozódik, és néhány napon belül súlyos nehézlégzés alakul ki, melyet a keringés összeomlása és kóma követ. Az agy és az agyhártyák is fertőződhetnek (meningoenkefalitisz). Az antrax e formája még korán megkezdett kezelés mellett is majdnem mindig végzetes. A gyomor-bél (gasztrointesztinális) rendszer antraxa ritka. A baktérium képes arra, hogy a bélfalba hatolva erős vérzést okozzon és szövetelhalást kiváltó mérgező anyagot, toxint termeljen. A fertőzés a véráramba jutva végzetes lehet.

Nem okoz járványt, az oltás rizikós

A betegség korán felismerve antibiotikumokkal gyógyítható. Kezdeti tünetei azonban nem specifikusak, ezért általában túl későn ismerik fel ahhoz, hogy a kórokozó szaporodása megállítható legyen. Késedelmes kezelés esetén a beteg valószínűleg meghal. Biológiai fegyverekként több kórokozóval próbálkoztak már - tífusz, pestis, papagáj-kór, brucellózis stb. - leggyakrabban mégis a lépfenét használják. Ennek oka az, hogy az antraxbaktérium spórái könnyen tárolhatók és könnyen szállíthatók, belégzés útján is fertőznek, az antibiotikum kezelés pedig csak az első 12 órában hatásos, ekkor viszont a tünetek még nem súlyosak. Viszonylag csekély a továbbfertőzés veszélye is, emberről-emberre terjedve járványt nem okoz, a fertőzöttekkel azonban gyorsan végez.

Az Anthrax együttes lemezborítója

Az Irakban tapasztaltakból okulva az USA 1998-ban elrendelte harcoló alakulatainak kötelező védőoltását. Az oltóanyagban aluminium-hidroxidhoz adszorbeált legyengített B. anthracis törzset használnak - az oltás nem akadályozza meg a betegség kifejlődését, de 90-100 százalékban megmenti a fertőzött életét. Mivel az oltóanyagot csak majmokon tesztelték, sokan vitatják a hatékonyságát, és súlyos mellékhatásokat is tulajdonítanak neki - például az úgynevezett Öböl-háború szindrómát, amely az antrax ellen korábban beoltott veteránok között jelentkezett. Magyarországon az oltóanyag nincs törzskönyvezve, de az Egyesült Államokban is gondot okoz, hogy a történtek nyomán egyre növekvő civil igény jelentkezik a katonai célra kifejlesztett vakcina iránt.