Új típusú botulinum toxint, közismertebb nevén botoxot fedezett fel a Kaliforniai Közegészségügyi Hivatal Sacramentóban. A H típusú botox alapját egy botulizmussal, egy botoxmérgezés következtében kialakuló bénulásos betegség gyanújával kezelt kisgyerek székletéből nyerték ki.
A Clostridium botulinum nevű baktérium által termelt méregből 0,002 mikrogramm is halálos lehet. Ugyanennek a baktériumnak az eddig ismert legmérgezőbb változatából 0,075 mikrogramm volt a halálos adag, és már abból is elég lenne 1 kilogramm a teljes emberiség kiirtásához.
A botulinum fehérje blokkolja a szervezet acetilkolin nevű neurotranszmitter kiválasztását, ami az izmok működésének alapfeltétele. Azok, akik a természetes formájában, például az egyes ételekben megtelepülő bacilusok által megtermelt változatában találkoznak vele, a botulizmus tüneteibe halnak bele. Mivel a méregnek egyelőre nincs ellenszere, a hivatal nem tette közzé a méreg DNS-szekvenciáját a nyilvános adatbázisokban – ez az első olyan eset, hogy ezt biztonsági okok miatt nem teszik meg. A kutatók az amerikai hadsereg, a Nemzetbiztonsági Minisztérium, a járványügyi és más kormányzati egészségügyi szervekkel egyeztetve úgy döntöttek, hogy pillanatnyilag az a leghelyesebb, ha titokban tartják a szuperméreg előállításához szükséges lépéseket. A felfedezésről szóló tanulmány leközlését ugyanakkor engedélyezték.
David Relman, a Stanford Egyetem munkatársa szerint ez volt a helyes lépés, a méreg adatainak közlése azonnali komoly veszélyt jelentett volna a társadalomra. Relman tagja volt annak a hattagú bizottságnak, amely tavaly a halálos H5N1-es madárinfluenza vírus elkészítésének lépéseit leíró tanulmány közzétételét vizsgálta, és már akkor is ellenezte, hogy az írás nyilvánosságra kerüljön. A nyilvánosság azonban nemcsak a terroristáknak ad előnyt, az ismert adatok alapján a világ bármelyik laborja bekapcsolódhat az ellenszer kutatásába.
A beteg székletéből előállított bakteriális DNS-t elemezve kiderült, hogy az eddig ismert botulinumoktól eltérő ágról van szó. A jelentés szerint az általában használt antitestek közül csak néhányra reagált, azokra is gyengén. Az alkalmazott terápiák egyike sem védte meg a kísérletben használt egereket.