Nahát!

A mindennap dohányzó kamaszok több egészségügyi problémával küzdenek, mint a nem dohányzó társaik. A helyzet a cigarettázó lányok esetében súlyosabb – írja az MTI.

A dohányzás káros hatásiról szóló jelentések ismeretében ez evidenciának tűnhet, de az amerikai és norvég kutatók által készített tanulmány elsőként vizsgálta a napi dohányzás és az egészségi panaszok közötti kapcsolatot a tinédzserek körében.

Marc Braverman, az Oregoni Állami Egyetem professzora szerint a világ nagy részén ugyan csökken a dohányzó felnőttek és tinédzserek száma, de néhány kamasz az egészségi problémáival igyekszik megbirkózni a cigaretta segítségével, és ezeknek a fiataloknak az aránya egyre nő a korosztályon belül.

A dohányzó kamaszok jóval több egészségi problémáról számolnak be, mint a nem dohányzó társaik. Az eredményeink alapján a két csoport közti szakadék évek óta nő, annak ellenére, hogy a kamaszkori dohányzás összességében csökkenő tendenciát mutat.

A 43 ország közreműködésével készülő felmérés az 1980-as években kezdődött. A tanulmány négyévente ismétlődik 11-, 13-, és 15 éves iskolások bevonásával. Az új tanulmány készítői Norvégiában vizsgálták a 15 éves gyerekek dohányzási szokásait és egészségi problémáit az 1993-2009-es időszakban, amikor drasztikusan csökkent a dohányosok aránya az országban.

A felmérés részeként a tanulókat a dohányzási szokásaik mellett arról kérdezték, hogy milyen gyakran érzékelnek olyan testi és lelki egészségi problémákat, mint a fej-, gyomor-, hátfájás, szédülés, ingerlékenység, idegesség, rossz közérzet és alvási nehézségek. Az eredmények szerint a lányok több problémáról számoltak be, mint a fiúk: a nemek közti különbség sokkal jelentősebb volt a dohányzó, mint a nem dohányzó tinédzserek körében.

Braverman elmondta, hogy a naponta cigarettázó kamaszlányok számoltak be a legtöbb egészségi problémáról. Bár a tanulmány nem ad magyarázatot a jelenség okára, figyelmeztet, hogy 

Braverman szerint ha a kamaszok azért gyújtanak rá, hogy megbirkózzanak a testi vagy lelki panaszaikkal, magasabb lehet a függőség kockázata, mint azoknál a fiataloknál, akik társaik vagy csoportnyomás hatására dohányoznak. Az előbbi csoport esetében valószínűleg a szokásostól eltérő stratégiákra és intenzívebb közbelépésre lenne szükség, hogy leszokjanak a dohányzásról.

Ahogy a dohányosok aránya csökken, a még dohányzók leszoktatása egyre nagyobb kihívást jelent. Néhány kutató szerint az utóbbiak olyan keményvonalas dohányosok lehetnek, akik nagyon régóta cigarettáznak, és vagy nem akarnak leszokni, vagy úgy vélik, hogy nekik úgysem sikerülne. Braverman reméli, hogy a kamaszok egészsége és dohányzási szokásai közti kapcsolat megértése segítséget nyújthat az új leszoktatási stratégiák kidolgozásához.