Megdöbbentő mennyiségű ivóvízre van szükség még a legalapvetőbb használati tárgyak és élelmiszerek elkészítéséhez is, legalábbis ez derül ki arról a honlapról, amit az Európai Bizottság támogatásával indítottak a közelmúltban.
Az ivóvíz takarékosabb felhasználását propagáló, Képzelje el mindazt a vizet... című weboldal adatai szerint például a marhahús kilójának előállítása 15415 liter vizet emészt fel, de egy hamburger (2393 liter) vagy egy sima sajtos pizza (1215 liter) is sokba kerül a Földnek. Az ételeknél maradva van még pár meglepetés: egy korsó sörhöz nagyjából 170, egy csésze kávéhoz 132 liter vizet használnak fel, egy vekni kenyér pedig 48 liter vizet kíván.
A ruházkodás terén is várnak ránk meglepő adatok: egy farmerhez 9982, egy pár cipőhöz 8547, egy pólóhoz pedig 2495 liter víz kell, és ezzel a nagyjából húsz köbméterrel el is értük egy négytagú család átlagos havi vízfogyasztását.
Mit is jelentenek ezek a mennyiségek? Egy póló elkészítésekor annyi víz folyik el, mintha kétszázötvenszer lehúznánk a vécét. A farmernadrágra elpocsékolt vízzel húsz órán át locsolhatnánk egy átlagos méretű kertet. Ha sírással akarnánk előteremteni annyi vizet, amennyi egy kiló kenyérhez kell, akkor 84 napon ár kellene megállás nélkül könnyeznünk.
Elsőre meglehetősen fals adatnak tűnnek ezek, azonban fontos tudni, hogy az oldal készítői a teljes gyártásfolyamat figyelembe vételével adják meg a vízmennyiséget, tehát például a hamburger esetén nemcsak az állat itatására, illetve a húsfeldolgozás közben ellocsolt vízre gondoltak, de arra is, mennyit kellett locsolni azt a takarmányt, amit a később a zsömle és a zöldségek közé kerülő marha evett.
A vízfelhasználás korlátozásának szükségessége legalább akkora vitát gerjeszt, mint az, hogy az ember mekkora szerepet vállal a bolygó klímájának változásában. A szkeptikusok szerint felesleges arról beszélni, hogy mennyi vizet locsolunk el a mezőgazdasági termelés, vagy akár az esti fürdés során, hiszen a víz visszakerül a körforgásba, ráadásul a földre hulló csapadék mennyisége milliárd köbméterekben mérhető csak. A mértékletességet fontosnak tartók nem is feltétlenül ezzel vitatkoznak, inkább csak arra próbálják felhívni az emberek figyelmét, hogy az egyszer már felhasznált ivóvíz tisztítása hatalmas költségeket emészt fel, ráadásul az iparból visszaömlő szennyezett vízben maradó mérgező összetevők még generációkkal később is mérhetők maradnak a rendszerben.