Másfél Földet fogyasztunk

A jelentést (Living Planet Report, LPR) kétévente készíti el a WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet, együttműködve a Londoni Zoológiai Társasággal és az emberiség ökológiai lábnyomát figyelő Global Footprint Networkkel (GFN). A dokumentum mindig három évvel korábbi adatokkal dolgozik, vagyis a mostani jelentés a 2007-es számokból következtetett.

Romló biodiverzitás

A tanulmány szerint az emberiség már ötven százalékkal több természeti erőforrást használ, mint amennyit a természet regenerálni képes, vagyis másfél Földet fogyasztunk. Ha ebben az ütemben folytatódik a bolygó kizsákmányolása, 2030-ra az emberiség eljut oda, hogy már két Föld kellene neki. A négy évvel ezelőtti jelentés még csak 2050-re jósolta ezt.

A jelentés egyik fő mérőszáma az Élő Bolygó Index (LPI), ami a Föld biodiverzitásának állapotát jelzi és 2544 emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfaj 7953 populációinak adatain alapul. Ez tovább romlott, globálisan most már körülbelül 30 százalékkal 1970-hez képest – mondta el a jelentést kommentálva a WWF Magyarország megbízott igazgatója, Figeczky Gábor.

"A trópusi LPI 60 százalékkal romlott, míg a mérsékeltövi LPI csaknem 30 százalékkal javult. Az ellentétes trendek mögött valószínűleg a földhasználati módok változásával és így az élőhelyek elvesztésével kapcsolatos időbeni és mértékbeni eltérések állhatnak. A mérsékeltövi LPI mutató 1970 óta megfigyelhető növekedése annak is köszönhető, hogy nagyon alacsony szintről indult, ezzel szemben a trópusi LPI egy jóval magasabbról" – fogalmazott Figeczky.

2,7 hektárt élünk fel 1,8 helyett

A jelentés kitér az egyes országok ökológiai lábnyomára is. Az ökológiai lábnyom olyan érték, ami területben fejezi ki az ember természetierőforrás-fogyasztását a fosszilis tüzelőanyagoktól a halászatig. Az ökológiai lábnyom mellett a biokapacitás a másik érték, amit a GFN számol: ez szintén területben adja meg a Földön levő, biológiailag aktív vizeket és szárazföldeket.

Az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 2007-ben 2,7 hektár volt, ha azonban bolygónk biokapacitását elosztjuk a 2007-ben mért 6,67 milliárd emberrel, az derül ki, hogy valójában minden emberre csak 1,8 hektárnak szabadna jutni.

A részletes jelentést a WWF holnapjáról lehet letölteni (pdf, 24 megabájt), de néhány ország egy emberre vonatkoztatott ökológiai lábnyomát a lenti grafikonon is megtalálja.

Figeczky szerint a természeti erőforrások ilyen mértékű túlhasználata nagyrészt a szén-lábnyom növekedésének tulajdonítható, ami 1961 óta tizenegyszeresére emelkedett és mintegy harmadával növekedett a jelentés első, 1998-as kiadása óta is.

A vízlábnyom is romlik, ma már 45 ország kénytelen kék (vagyis a kiemelt) vízkészleteit illetően mérsékelt vagy komoly problémákkal szembenézni. Ezen országok között olyanok is vannak, mint például India, Kína és Izrael. A vízforrások jelenlegi kizsigerelése az emberiség gyarapodásával és a gazdasági növekedéssel csak még akuttabb problémává válik és a helyzet súlyosságát a klímaváltozás is fokozza majd.

A környezetszennyezés, az erdőirtások és a túlzott halászat is rontja a lábnyom és a biokapacitás arányát. Ezt az arányt mutatja a lenti diagram kontinensenként. Jól látszik, hogy Észak-Amerika a legtékozlóbb, őket követi Ausztrália, ahol viszont a biokapacitás fedezi a szükségleteket. Európa, Ázsia is jóval több területet használ, mint amennyit a kontinens ad.

Megnéztük, hogy a mostani listavezetők az előző két, 2008-as és 2006-os jelentésben hogyan álltak (ezek 2005-ös, illetve 2003-as adatokat mutatnak, de Katarra nincs korábbi adat, ezért azt kihagytuk a grafikonból). Az Egyesült Államok jelentősen csökkentette lábnyomát, de Hollandia és Belgium lábnyoma látványosan nőtt. Magyarország négy és két évvel ezelőtt is 3,5 hektáron állt, de az idei jelentésben már csak 3 hektárral szerepel.

A WWF Magyarország megbízott igazgatója nem tudta még elmondani a magyar javulás pontos okát. "Megkértük a Magyarországra vonatkozó részletes adatokat, mivel a jelentést idén először magyarul is szeretnénk megjeleníteni és ehhez tervezünk egy Magyarországra vonatkozó részletesebb elemzést is. A GFN még nem küldte át a részletes számokat" - magyarázta Figeczky. "Hagyományosan a két legnagyobb tényező az a szénlábnyom és a szántóföldi lábnyom. Valószínüsíthetően ezek csökkenhettek. A 2006-os jelentés a 2003-as évre vonatkozó lábnyomot tartalmazza, amikor 77 millió tonna körül volt Magyarország üvegházhatású gáz kibocsátása, a 2010-es jelentés a 2007-es kibocsátási adatokat használja, amikor  73 millió tonna körül volt. A világgazdasági válság miatt valószínűleg a 2008-as és 2009-es kibocsátásaink is csökkentek, így a 2012-es következő jelentésben a lábnyomunk tovább csökkenhet."

Egy palack víz ára

Természetesen vannak lehetőségeink ökológiai lábnyom további csökkentésére, például ésszerűbb és fenntarthatóbb fogyasztási minták meghonosítása. Ha például csapvizet iszunk, akkor fél liter víz elfogyasztásáért egy grammnál kevesebb szén-dioxiddal fizetünk, de ha egy félliteres műanyag palackos vizet iszunk meg, akkor a palackozás, hűtés, szállítás miatt már 160 grammnál tartunk. A jelentés idézi az egy csésze kávé vízlábnyomának példáját is, egy csésze latte hazavitelre 200 liter vízbe kerül.

A magyar ökológiai lábnyom esetében az ország biokapacitásának növelése is fontos, a szakember szerint növelhetjük erdőterületeinket és javíthatjuk az erdőterületeink természetességét és az aszály illetve az árvizek sújtotta szántókon érdemes lenne legeltetéses állattartásra is áttérnünk.

A szén-lábnyom magas súlya miatt az sem mindegy, hogy mi történik Magyarországon a szénerőművekkel. "Jelenleg folyik Visontán egy évi 2.5-3 millió tonna szén-dioxidot kibocsátó ligniterőmű engedélyezése. Ha ez a beruházás megvalósul, az önmagában felülírhat minden ökológiailábnyom-csökkentésre irányuló tervezett kormányzati lépést, például a Nemzeti Épületenergetikai Program összes potenciális pozitív kibocsátás-csökkentési hatását" - fogalmazott Figeczky.

Ökológiai mancsnyomok

A jelentés apropóján érdemes felidézni az új-zélandi Victoria Egyetem kutatóinak egy tavalyi tanulmányát is, amely a házikedvencek ökológiai lábnyomát próbálta megállapítani. A tanulmány jóléti társadalmakban élő, gyakorlati hasznot nem hozó háziállatokat vizsgált, elsősorban azt, hogy mennyi élelmiszert és almot fogyasztanak, illetve hogy maguk az állatok milyen hatással vannak a természetre (a házimacskák például ritkítják a vadon élő madarakat). A könyv formában is kiadott tanulmány szerint már egy átlagos méretű kutya ökológiai mancsnyoma is nagyobb, mint egy terepjáróé, egy nagy testű kutya pedig több mint egy hektárt fogyaszt. De még egy aranyhal 0,00034 hektáros uszonynyoma is soknak tűnhet, ha azt vesszük figyelembe, hogy ennyi természeti erőforrásból két mobiltelefon kijön.

A lenti grafikonban ezeket az adatokat mutatja. Mivel az új-zélandiak és a WWF nem teljesen ugyanazt a metodológiát alkalmazta a kutatásban, ez a grafikon inkább csak érdekesség, ami legfeljebb nagyjából mutat olyan arányokat, amiket későbbi kutatásoknak még árnyalniuk kell.