A Masat-1 kicsattan az egészségtől

„Nagyon össze van rakva" – mondja elismerőleg a Masat–1 műholdról Kovács Kálmán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Egyesült Innovációs és Tudásközpontjának igazgatója, a Magyar Űrkutatási Tanács elnöke, akivel két hete együtt néztük Francia-Guyanában a Vega rakéta startját. A BME E épületének legfelső szintjén, a vezérlőállomás szobájában ülünk, és éppen arra várunk, hogy áthaladjon fölöttünk az első magyar műhold, és saját fülünkkel halljuk adását. Az eseményig körülbelül tíz perc van hátra, addig a Masat–1-ről faggatom a csapat jelenlévő tagjait.

„A Masat–1 remekül van, túl a kétszázadik körön, minden a terveknek megfelelően alakul eddig, sikeres pályára állás után hibátlanul működik, folyamatosan szolgáltatja az adatokat" – foglalja össze Horváth Gyula villamosmérnök, a Masat–1 programmenedzsere a jelenlegi helyzetet. A napi 6-7 áthaladás során a Műegyetem csapata eddig körülbelül százezer adatcsomagot tudott letölteni, míg a világ rádióamatőrei körülbelül ugyanennyit gyűjtöttek be a magyar műholdtól. Köreikben egyébként töretlen a lelkesedés, egyre többen csatlakoznak a Masat–1-et megfigyelőkhöz.

„Nagyon kommunikatív a Masat–1, a Cubesat szabványú műholdak közt mindenképp világelsők között van e tekintetben" – teszi hozzá Várhegyi Zsolt. „Igaz, egyelőre semmi más dolga nincs, mint hogy saját működésének és környezetének adatait begyűjtse és továbbítsa, de ezt páratlan gazdagsággal teszi, ráadásul az adatok java része publikus, a rádióamatőrök számára hozzáférhető."

Előremutató mozzanata az adatok gyűjtésének, hogy sikerült egy digitális fotót is letölteni a Masat-1-ről. Az egyik mérnököt munka közben ábrázoló tesztkép a műhold memóriájában utazott az űrbe, és az egyik adatcsomagban érkezett vissza a Földre. A sikeres képátvitel jelentősége pedig az, hogy ha a jövőben például kamerát is visz magával egy magyar műhold, akkor űrben készült fotókat is lehet majd a földi bázison fogadni.

A Vega rakétával pályára állított hét Cubesat műhold közül a Masat–1 működik messze a legkifogástalanabbul, amit az is jelez, hogy az Amsat, a rádióamatőr műholdakat minősítő, koordináló szervezet bő egy hete megadta neki az OSCAR (Orbiting Satellite Carrying Amateur Radio) minősítést, azaz elismert és nyilvántartott rádióamatőr műholddá avatta a magyar űrkockát. A Masat–1 neve ennek megfelelően MO-72-re változott (MagyarSat-OSCAR-72), ami jelzi azt is, hogy a rádióamatőr műholdak történetében a Masat–1 a 72. amelyik megkapta ezt a minősítést.

A két hete pályára állított hat társáról nincsenek ilyen jó hírek, négy közülük – a PW-Sat, a Robusta, a Xatcobeo és az e-St@r – többé-kevésbé üzemel valamilyen szinten, ezek jeleit fogták már és némelyiket dekódolták is, de folyamatos és stabil adásról esetükben nem lehet beszélni. Kettőről (UniCubeSat és Goliat) gyakorlatilag nincs megbízható hír, sőt, a Vega egyik fő rakományával, 30 kilogrammos Almasat-1 rádióamatőr műholddal sem sikerült még felvenni a kapcsolatot, így kijelenthető, hogy a Vega rakéta által Föld körüli pályára állított műholdak közül a magyar teljesít eddig a legjobban.

Ránézek az egyik monitoron futó modellre, ami a Masat–1 helyzetét mutatja. A műhold horizontjából jól látszik, hogy a budapesti bázison Izlandtól Szudánig tudják követni és venni az adását. A műhold működését tekintve fontos változás volt a napokban, hogy a 102 perces pályáját már nem tölti végig napsütésben, egy kör alatt most átmenetileg közel 30 percet árnyékban tölt, ami remek lehetőséget nyújt az energiaellátás és a termikus viselkedés tesztelésére. Egyébként március 14-ig ez a sötétben töltött időszak egyre hosszabb lesz.

Már csak másodpercek vannak hátra a kapcsolat felvételéig. Egyszer csak morzejeleket hallok, majd a 437,345 megahertzes rádióamatőr frekvencián megszólal a Masat–1 rádióadása. Az űrből érkező sistergő, sípoló, periodikusan ismétlődő hangok, az oszcilloszkópon látható hullámkép, az adatletöltés vizualizációja mind azt mutatja, hogy ezúttal is sikeres a Masat–1-gyel való kapcsolat. Egy pillanatra átérzem, hogy mit érezhettek annak idején a Szputnyik szovjet mérnökei, amikor először hallhatták meg az első műhold rádiójeleit.

Körülbelül 15 percig tart a kapcsolat, ez idő alatt körülbelül 50 kilobájt adatot sikerül letölteni. Ez az átlagosnál kevesebb, de normális a magas pályáknál, ami annak is köszönhető, hogy időnként az antennája merőlegesen áll a Föld felszínéhez képest, ami csökkenti a hasznos vételi lehetőségeket.

Mindent összevetve eddig 12 megabájt adatot gyűjtöttek össze a műhold működéséről, de a java még hátra van. A műhold – ami jelenleg egyet fordul maga körül percenként – utolsó próbája az orientációját befolyásoló, saját fejlesztésű, elektromágneses stabilizáló rendszer tesztelése lesz, erre legkésőbb március vége felé sort is kerítenek. Izgulnak is a BME mérnökei, ha valami nem a számítások szerint alakul, az akár komoly kihatással lehet a Masat–1 küldetésére.

Ha az orientációs kísérletek is jól sikerülnek – amire azért az eddigiek alapján minden esély megvan –, akkor a tervezett 3 hónapos élettartamon túl minden nap ajándék, és akkor jöhetnek az olyan kérdések, hogy vajon a fizika vagy elektronika kerül ki győztesen az öregedési folyamatokból. De ez még távlati kérdés, és a Masat–1 csapatban már a következő műholdon gondolkodnak. Több területen is tovább lehet lépni: nyitható napelem beépítése, giroszkópos stabilizáció kidolgozása, nagyobb adatközlési sebesség elérése, kozmikus sugárzás mérése, más intézetek kísérleteinek beépítése - mind-mind a Masat–2, Masat–3 fejlesztési feladata lehet.