További Tudomány cikkek
Vérellátás
Nagyobb szövetek kitenyésztése azonban már bonyolultabb lenne. A legnagyobb probléma a sejtek folyamatos tápanyagellátásának biztosítása. A szervezetben a vérkeringés által táplált szövetekben ugyanis legfeljebb 200 mikron (0,2 mm) távolságra vannak egymástól a hajszálerek, ennél nagyobb távolság esetén a szövet elüszködösik és elpusztul.
Bár a kutatóknak már sikerült mesterséges körülmények között csirkehúst előállítaniuk, vérellátás nélkül a szövetek csupán két hónapig maradtak életben. Morris Benjaminson, a kutatás vezetője a következőkben olyan mechanikus vagy elektromos módszerekkel szeretne kísérletezni, melyek stimulálhatják a vérerek kifejlődését.
A jövő a hamburgeré
A jó vérkeringés azonban csak nagyobb méretű húsok előállításához kell. Vlagyimir Mironov, a dél-karolinai orvosi egyetem munkatársa úgy véli, a jövő inkább a feldolgozott húsé, például a kolbászé vagy a hamburgeré. A NASA-hoz benyújtott javaslatában ismerteti elképzelését: a sejteket táptalajon, kis proteintelepeken növesztené, ezekből azután pástétomot vagy fasírtot lehetne készíteni.
Ő is mioblaszt sejteket alkalmazna, mivel jobban használhatók, mint az embrionális őssejtek, ugyanis azokkal ellentétben már részben specializálódtak. Van azonban egy nagy hátrányuk is: ha nem tapadnak hozzá valamihez, elpusztulnak, ezért jóval nehezebb tenyészteni őket. Ennek megoldására Mironov kollagén proteinekkel keverné a sejteket és egy mikrogravitációs bioreaktor segítségével tartaná őket összetapadva.
Mironov elmondta, hogy a legegyszerűbb tengeri állatok húsát előállítani, mivel a sejtjeik jobban osztódásra bírhatók. A kutató álma egyébként az, hogy az otthoni kenyérsütő géphez hasonlóan egyszer olyan szerkezetek is lesznek, melyekkel akár éjjel is elő lehet friss virslit készíteni, és egyúttal meg is lehet sütni azt.
Torna
Bár darált húst bizonyára jóval hamarabb elő tudnak majd állítani, a kutatók nem adták fel a reményt, hogy egyszer akár sertésflekkent is készítsenek a laboratóriumban. Mironov a vérellátási problémát bioreaktorban előállított mesterséges kapillárisokkal küzdené le. Ahhoz, hogy a hús hasonlítson a valódihoz, azaz a szövet komplex struktúrát kapjon, a mioblaszt sejteknek rendszeresen össze kell húzódniuk és ki kell nyúlniuk. Más szóval, nemcsak táplálni kell a flekkent, hanem tornáztatni is.
Herman Vandenburgh, a Brown egyetem munkatársa erre sajátos eljárást dolgozott ki: ahelyett, hogy elektromos úton vagy vegyszerekkel stimulálná a szövetet, speciális kitinlabdacsokat állított elő, melyek hőmérsékletváltozásra változtatják a méretüket; ezeket a mioblasztokhoz tapasztva, összehúzódásra és nyúlásra késztetik a sejteket.
Kínzásmentes
A NASA azonban időközben elvetette Mironov elképzelését, szerintük ugyanis az űrhajósoknak nem feltétlenül szükséges húst enniük az út alatt. "Vannak a világon vegetariánusok, és elég jól elvannak" - mondta Thomas Dreschel, a NASA egyik igazgatója. - "Hatékonyabb, ha növényeket termesztenek, és azt eszik. Ha az asztronautáknak szüksége lesz aminosavakra, majd beveszik tablettában." Persze Mironov így sem marad munka nélkül. A gyorsétteremláncok például érdeklődhetnek az eljárás iránt. Egyúttal ki lehetne fejleszteni számukra különösen sovány, vagy koleszterinszegény húsokat is.
A nagyközönség valószínűleg könnyen megbarátkozik majd a mesterséges hússal, ha jó az íze. Kérdés azonban, hogy a vegetariánusok és az állatvédők etikailag elfogadhatónak tartják-e majd az így előállított húsételeket. Ha nem, egy biztosan állatkínzásmentes megoldás még mindig marad. Az egyik kutató megemlítette, hogy egyik vegetariánus tanítványa érdeklődött: vajon egy napon lehetségessé válhat-e, hogy biopsziát végezzen saját magán, majd a saját sejtjeiből előállított szelet húst egye meg.