Szárazföldön szült az ősbálna
További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
Sokat elárul a bálnák vízbe szokásáról egy pár éve Pakisztánban talált lelet, egy ősbálnában talált utód. Közel 50 millió évvel ezelőtt a cetek bizonyos szokásaikban még szárazföldi, másokban meg a vízi életmódhoz alkalmazkodtak.
Több mint 47 millió évvel ezelőtt egy bálna arra készült, hogy életet adjon utódjának, méghozzá a szárazföldön, legalábbis erre a következtetésre jutottak paleontológusok az állat csontvázának elemzése után. Az utód ugyanis fejjel lefelé helyezkedett el anyjában, ami jellegzetes testtartás az emlősöknél, de csak a szárazföldieknél.
Az utód fogai olyan fejlettek voltak, hogy a fosszíliákat elemző szakértők szerint napokon belül megszületett volna, ha nem pusztul el az anya. Ez az első olyan lelet, amikor a magzatot az anyjában találták meg, éppen ezért rendkívül fontos információkat nyerhetnek a tudósok arról, hogyan éltek az ősi bálnák, amikor 55-34 millió évvel ezelőtt fokozatosan átszoktak a vízi életre.
A Michihani Egyetem paleontológusa, Philip Gingerich 2000-ben találta meg a terhes bálnát Pakisztánban, majd négy évvel később egy kifejlett hímet is felfedezett a közelben. A felnőtt állatok körülbelül 2,5 méteresek és 300-400 kilósak lehettek, a hím jóval testesebb volt a nősténynél.
A kutatócsoport először egy mészkőnek tetsző fosszíliát ásott elő, amiről aztán kiderült, hogy az valójában a magzat fogazata volt. Glingerich tovább ásott, aminek eredményeképp újabb csontok kerültek elő, amik viszont sehogy sem passzoltak az első lelethez: túl nagyok voltak hozzá képest. A hosszú munka után aztán kiderült, hogy a magzatot az anyjában sikerült megtalálni, a nagyobb csontok tehát egy már kifejlett állathoz tartoztak.
A Maiacetus inuusnak nevezett leletről hamar kiderült, hogy az egy cetfajta, ami azonban fogazatában és orrlyukában a szárazföldi emlősökre, nem pedig a vízben élő bálnákra emlékeztet. Az állatnak négy lába volt, ezek segítségével úszott, mászott, bár súlya miatt a szárazföldön már nem juthatott túl messzire. A kutatók szerint a Maiacetus inuus a vízben táplálkozott, de pihenni, párosodni és szülni még visszajárt a partra.
A magzat elhelyezkedése is tipikusan szárazföldi: fejjel előre születik a disznó, az őz, a tehén és ideális esetben az ember is, hogy minél előbb levegőhöz jusson még akkor is, ha elakad a szülőcsatornában. A vízben születő emlősök azonban farokkal előre születnek, hiszen ha elakadnának a szülőcsatornában, nem tudnak feljönni a felszínre levegőt venni, ezért megfulladnak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
