Igenis létezik művészet-túladagolás

2014.10.19. 10:36

A francia író, Stendhal a Nápoly és Firenze: Egy utazás Milánóból Reggióba című 1817-es útikönyvében örökítette meg a róla elnevezett szindróma tüneteit. A Stendhal-szindróma, bármilyen lehetetlenül is hangzik, tulajdonképpen művészet-túladagolás. Stendhal ezt Firenzében tapasztalta meg először, amikor bement a Santa Croce templomba, és elájult, mert nem tudta földolgozni az egy négyzetméterre jutó műalkotások hatását.

Elszigetelt eset, lehetne mondani. Lehetett is, mert a Stendhal-szindrómát csak 1979-től ismerték el betegségként, miután egy olasz pszichiáter Graziella Magherini több mint száz hasonló esetet diagnosztizált, elsősorban az Uffizi-képtárba látogatóknál.

A Stendhal-szindrómára nincs tudományos bizonyíték, így a pontos hatásmechanizmusát sem lehet leírni. A jelenségre viszont létezhet tudományos magyarázat: a műalkotások élvezete ugyanazt az agyterületet stimulálja, amelyik az érzelmekért is felelős. Ha kis területen zsúfolnak össze nagy mennyiségű kultúrkincset – ahogy ez a firenzei galériákban és múzeumokban is megfigyelhető –, az agy inkább kikapcsolja magát, hogy megelőzze a katarzis-túladagolást.

Máshogyan ugyanúgy - Hétköznapi emberek, különleges sorsok

Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM