A saigoni kivégzés igaz története

A vietnami háború egyik leghíresebb fényképe, amikor egy dél-vietnami tiszt fejbelő egy megkötözött kezű foglyot. A fénykép a háborúellenesség szimbóluma lett, hiszen ha csak a képet nézzük azt gondoljuk, háborús bűnt örökített meg Eddie Adams fotós, amiért később megkapta a Pulitzer-díjat, World Press Photo díjat nyert, és egyike a történelem 20-25 legfontosabb képének. A képet a vietnami háború ellen tiltakozók is felhasználták demonstrációikban. Ha azonban megtudjuk a szereplők történetét, más szemmel nézünk a fotóra.

A kivégzett férfi neve Nguyen Van Lem volt, nem volt civil, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, röviden Vietkong tagja volt. De nem akármilyen tagja, egy halálosztag vezetője volt, akiknek a feladata megtalálni és megölni a dél-vietnami rendőrség tisztjei és azok családját. Lem csapata számos gyilkosságot követett el, magas rangú tiszteket és családjukat ölték meg a háború alatt. Megölte Tuan alezredest és egész családját, közte 80 éves anyját is, mert az alezredes nem akart együttműködni velük. Csak egy súlyosan sérült tíz éves kisfiú élte túl a tömeggyilkosságot.

Elfogása is egy tömegsír mellett történt, hét dél-vietnami tisztet és családtagjaikat temették el éppen, összesen 34 holttestet találtak, mind lőtt sebbel. Lem özvegye sem tagadta, hogy férje a Vietkong tagja volt.

Lemet Saigonba vitték, Ngoc Loan tábornokhoz, aki egy .38-as  Smith & Wesson pisztollyal a nyílt utcán végezte ki. Eddie Adams így emlékezett a történtekről:

Csak követtem a géppel hármukat, ahogy közeledek felém, szokványos képeket készítettem. Amikor közel értek hozzám, a katona megállt és hátrébb lépett. Láttam egy embert a kamera látómezejébe lépni, elővett egy pisztolyt és felemelte. Nem tudtam, hogy lőni fog. Gyakorlat volt akkoriban, hogy pisztolyt tartottak a foglyok fejéhez, miközben kikérdezték őket. Arra készültem, hogy készítek néhány képet a fenyegetésről, a kihallgatásról. De nem ez történt. Az ember csak odaemelte a pisztolyt a fogoly fejéhez és meghúzta a ravaszt. Én pedig pont akkor fényképeztem.

A tábornok utána Adamshez sétált és azt mondta neki, hogy "nagyon sok emberemet megölte, és a tieidet is". Majd elsétált.

Azóta vitatkoznak azon, hogy Loan megsértette-e a genfi egyezményt. Loan nézőpontjából Lem hidegvérű gyilkos volt, aki ártatlan embereket is ölt. A történet nem ért véget Lem halálával, a kép a háborúellenesség szimbóluma lett, ha kicsi szerepet is, de szerepet játszott abban, hogy vége legyen a háborúnak. A kép miatt démonizálták Loan tábornokot, pedig Eddie Adams ezt végképp nem akarta.

A tábornok megölte a vietkongot, én megöltem a tábornokot a kamerámmal.

Adams úgy gondolta, hogy a fényképpel tönkretette a tábornok életét. Szerinte Loan jó ember volt, rossz helyzetben és nagyon sajnálta, hogy a kép negatívan befolyásolta a tábornok életét. Személyesen is bocsánatot kért tőle és családjától, amiért elkészítette a képet. Loan a háború után az Egyesült Államokba költözött. Megérkezésekor az amerikai bevándorlási hivatal Adamst hívta, hogy tanúskodjon a tábornok ellen, hogy ki tudják utasítani az országból. Adams azonban mellette tanúskodott és Loan megkapta a tartózkodási engedélyt. Loan pizzázót nyitott Washingtonban, de 1991-ben elhagyni kényszerült munkahelyét, amikor kiderült személyazonossága. 1998-ban halt meg rákban.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)