Gábor Gábor, a simlis vállalkozó a valóságban is létezett, és halottakkal üzletelt

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Ha azt mondjuk, Gábor Gábor, az egészen fiatalok kivételével mindenkinek a legendás Szomszédok tévésorozat nem kevésbé legendás szereplője jut eszébe: a kisstílű, simlis, a rendszerváltás korának zavarosában halászó vállalkozó, akinek mindig zseniális és nem feltétlenül száz százalékig legális üzleti ötletei vannak, de valahogy sosem lesz belőlük milliárdos.

Nos, Gábor Gábor, pontosabban Gabe Gabor valóban élt, és valóban volt legalább egy olyan ötlete, amin a fél világ ledöbbent – de a sorozathős névrokonától eltérően neki sikerült is pénzt csinálnia belőle, mai értéken és forintban számolva több mint százmilliót.

A vállalkozása azzal foglalkozott, hogy üzeneteket közvetített a túlvilágra végstádiumú halálos betegek közreműködésével.

Gabe Gabor '56-os magyar kivándorló volt, aki Kaliforniában, Los Angelesben telepedett le. A korabeli sajtó szerint ingatlanközvetítéssel foglalkozott, illetve egy lámpagyárban volt részesedése, mielőtt a túlvilági táviratok nagy ötlete kipattant a fejéből. Az inspirációt édesanyja 1978-as halála adta neki, illetve az, amikor egy halálos beteg barátját arra kérte, a mennyországban keresse meg majd az anyját, és mondja el neki, hogy mennyire szereti. Az ismerős megígérte, hogy átadja az üzenetet, Gabe lelke pedig egy kicsit megnyugodott ettől. Annyira, hogy három évvel később, 1981 decemberében meg is alapította a Heaven's Union nevű céget, ami ugyanezt a szolgáltatást pénzért árulta.

A Heaven's Union négy halálos beteget alkalmazott, rajtuk keresztül lehetett tetszőleges személynek üzenetet küldeni. Egy ötvenszavas levél 40, egy százszavas 60 dollárba került, és lehetett 125 dollárért expressz kézbesítést kérni, ezért az járt, hogy három beteg is megkapta az átadandó üzenetet, ezzel növelve az esélyét arra, hogy odaér, és lerövidítve a kézbesítés idejét is (hiszen nem kellett egy ember halálára várni, a háromból a leggyorsabban elhunyt már vitte is a mennyországba a levelet). Az üzeneteket a haldokló hírvivők csak elolvasták, de nem memorizálták, de Gabe szerint ezzel az üzenet a spirituális részük lett. A kézbesítők egyébként 10 dollárt kaptak levelenként.

Bár az ötlet meghökkentően morbid volt, Gabe Gabor üzlete elég jól futott. Egy 1982 novemberéből származó interjúban azt állította, már 4000 üzenetet vettek át a Heaven's Union hírvivői, ez pedig – mai értéken és forintban számolva – simán százmilliós bevételt jelentett a magyar–amerikai üzletembernek. Gabor a People magazinnak elmondta, hogy az emberek általában elhunyt családtagjaiknak üzennek olyasmiket, hogy mennyire hiányoznak nekik, de előfordult olyan is, hogy egy hölgy halott férjének azt üzente, tudja, hogy megcsalta. Hírességek is gyakran szerepeltek a címzettek között, mint John Lennon, Marilyn Monroe vagy John F. Kennedy. Egyszer a drogtúladagolásban meghalt színész, John Belushi volt egy üzenet címzettje, amire Gabor azt mondta, „nem vagyok Szent Péter, de megkérdőjelezném, hogy ő a mennyországba jutott-e”. Amikor az újságíró visszakérdezett, hogy a pokolba nem vállalja-e a cég üzenetek kézbesítését, sértődötten annyit felelt, ne csináljanak bohózatot a vállalkozásából.

1983 után aztán hirtelen elfogynak a korabeli sajtóból a Heaven's Unionnel vagy Gabe Gaborral foglalkozó cikkek, a vállalkozás valószínűleg arra kényszerült, hogy lehúzza a rolót. A médiamegjelenések és a hírnév ugyanis felkeltette az egyházak figyelmét is, és komoly felháborodást váltott ki több vezetőnél. Gabor azzal védekezett, hogy az üzenetközvetítő vállalkozás a levelek feladóinak lelki megnyugvást ad, a kézbesítőknek pedig segít leküzdeni a halállal kapcsolatos félelmeket és szorongást azzal, hogy küldetéstudatot nyújt nekik, és feladatot a túlvilágra.