Lincolnt valójában utálták elnökként

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Abraham Lincoln az egyik legismertebb és legelismertebb volt elnöke az Egyesült Államoknak, aki úgy vonult be a történelembe, mint aki eltörölte a rabszolgaságot az országban. Hivatali ideje alatt azonban általában azt gondolták róla, nagyon rossz munkát végez, és sokan teljesen idiótának tartották. És nem a rabszolgasággal kapcsolatos lépései miatt. Csak meggyilkolása után kezdtek el máshogy nézni rá.

Lincoln 1861. márciusában lépett hivatalba az Egyesült Államok 16. elnökeként. Rendkívül alacsony támogatottsággal, az összes szavazónak csak 39,8 százaléka voksolt rá. Annyira negatívak voltak a reakciók megválasztásával kapcsolatban, hogy a beiktatás éjszakáján úgy kellett becsempészni a fővárosba.

Mindenért lenézték: alacsony iskolázottsága, furcsa megjelenése, magas hangfekvése és társaságbeli viselkedése miatt. Lincoln valóban nem volt túl iskolázott, nehéz gyerekkora volt, hivatalosan csak 18 hónapot járt iskolába. Később azonban nagyon sokat olvasott, autodidakta módon képezte magát. Társaságban visszahúzódó volt, felesége emiatt gyakran kritizálta.

Nagyon nehéz időszakban lett amerikai elnök, az ország kettészakadt számos kérdésben, de a legnagyobb vita a rabszolgaság körül dúlt. Az Egyesült Államok a polgárháború küszöbén állt és az amerikai nép minden rosszért Lincolnt hibáztatta. A déliek gyűlölték, mert megpróbálta megváltoztatni az életmódjukat, de az északiak sem voltak oda érte, mert szerintük meg pont túlságosan óvatoskodva kezdte elnökségét.

A ma már legendás beszédeit sem szerették akkoriban. A gettysburgi beszédet ma minden idők egyik legjobb szónoklatának tartják, az amerikai kisiskolások kívülről tanulják meg, és még ma is idézik számtalan helyen. De valójában nem túl dicsőséges körülmények között, a polgárháború gettysburgi csatája után a nemzeti sírkert avatóján mondta el az összesen 273 szóból álló rövid beszédét. A beszédet a jelenlévők túl rövidnek tartották, nem is tapsolták meg, kínos csend követte. A demokrata kötődésű Chicago Tribune laposnak és ostobának nevezte a beszédet, és a nem kifejezetten republikánus érzelmű lapok többsége is így írt róla. Még a külföldi sajtó is kritizálta, a londoni Times például nevetségesnek nevezte.

Felesége, Mary Todd Lincoln azt mondta, hogy a támadások nagyon mélyen érintették Lincolnt. De annyira azért nem mélyen, hogy ne tudja újraválasztatni magát 1864-ben, hogy aztán győzelemre vezesse az északiakat a háborúban. A választás a polgárháború kellős közepén zajlott, ellenfelei megosztottak voltak, az éppen megnyert csaták is az ő malmára hajtották a vizet. Ezen a választások már az összes szavazat 55 százalékát kapta meg, de így is szoros volt az eredmény, alig néhány szavazat kellett volna ellenfelének a billegő államokban az elektori szavazatokhoz.

Lincolnnak voltak támogatói is az elnöksége alatt, de a népszerűsége igazán csak a megölése után kezdett el szárnyalni. Lincolnt nagypénteken ölték meg, és az egyházi szónokok, akik négy évig kritizálták, azonnal át is írták húsvéti beszédeiket. Az amerikai Mózesnek nevezték őt, aki kivezette népét a rabszolgaságból, de nem tudott velük menni az ígéret földjére. Lincoln testét vonaton utaztatták keresztül az országon, milliók gyászolták, a feljegyzések szerint soha nem látott tömeg búcsúztatta. Akik látták, rögtön elfelejtették korábbi sérelmeiket, kritikáikat és a nemzetért meghalt patriótát és mártírt látták benne. Ez a kép fejlődött tovább a következő évtizedekben, évszázadokban, és mára a legelismertebb amerikai elnökké vált.