Az ember, akit a Holdon temettek el

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Az emberek mindig is vonzódtak az extrém és látványos temetési szertartásokhoz és helyszínekhez, elég ha a piramisokra gondolunk, vagy a vikingek temetkezési szokásaira a lángoló hajókkal. Ez a 21. században is megvan, ma a legmenőbb temetkezési mód az űrtemetés; több cég is ajánl megoldásokat rá, hogy az elhunyt hamvait egy kapszulában Föld körüli pályára juttassuk, ahol egy ideig keringenek, majd végül hullócsillagként végzik a légkörbe visszajutva. Valljuk be, van némi romantikája a dolognak, még ha nem is olcsó: 3-5 ezer dollárt kérnek érte. Az első ilyen temetést egyébként a Star Trek atyja, Gene Roddenberry kapta, az ő hamvait a Columbia űrsikló vitte fel az űrbe 1992-ben (mondjuk az lett volna az igazi, ha az Enterprise viszi az utolsó útjára, de hát semmi nem tökéletes).

És van egy még ennél is egy fokkal extrémebb űrtemetési mód, amit eddig egyetlen ember kapott csak meg: a Holdra temetés.

Mivel a Holdra legutóbb 1972-ben tette ember a lábát (az Apollo 17 legénysége), a dolog technikai megvalósítása elég problémás: kell hozzá egy űreszköz, ami becsapódik a Holdba, hogy ott így egy kráterben találjon örök nyugalomra az elhunyt. Eugene Shoemaker geológus-csillagász, a bolygótudományok egyik úttörője esetében ez pont így történt.

Eugene Shoemaker

Fotó: Snowbound / NASA

Shoemaker nevét leginkább a Levy-Shoemaker 9 üstökös kapcsán ismerheti a nem csillagász közönség. Ez az üstökös arról híres, hogy 1994-ben összeütközött a Jupiterrel, és máig ez a legnagyobb bolygóbecsapódás, amit a csillagászok meg tudtak figyelni. Egyébként a meteoritkráterek egyik vezető kutatója volt, részt vett a Holdra szálló amerikai űrhajósok kiképzésében, sőt, egy ideig ő maga is esélyes jelölt volt a Holdra utazásra, mint geológus specialista (egészségügyi problémák miatt nem mehetett végül).

Shoemaker 1997-ben halt meg autóbalesetben, és a NASA felajánlotta a családja számára, hogy a világ első holdbéli temetésével tiszteleg az emléke előtt. A tudós hamvait (pontosabban a hamvai egy részét) tartalmazó kapszulát a Lunar Prospector Hold-szondára rögzítették, ami 19 hónapig keringett a Hold körül, és ezalatt rengeteg fontos megfigyelést és mérést végzett, például több helyen kimutatta a talajban a jégkristályok jelenlétét. A misszió végeztével aztán 1999 július 31-én a szonda a Hold déli sarkvidékének örök sötétségbe burkolózó részén, éppen a Shoemakerről elnevezett kráter közelében becsapódott a felszínbe, örök nyugalomra helyezve a csillagász hamvait.