Svájcban karácsonyi hagyomány a kutya- és macskaevés

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A nem direkt a húsáért tartott háziállatokat a nyugati kultúrkörben sosem volt szokás megenni - gondolja mindenki, aki a civilizáltságára oly büszke nyugati kultúrkörbe tartozik. Kutyát meg macskát enni tabu, ilyesmit gyanús délkelet-ázsiai helyekkel kapcsolatban szokás emlegetni, illetve akkor, ha vérig akarunk sérteni egy olaszt.

Ehhez képest Európa kellős közepén, Svájcban is évszázados hagyománya van a kutya- és macskahús fogyasztásának, konkrétan a karácsonyi ünnepi asztalnál.

Ugye hogy mindjárt más szemmel néz a berni pásztorra, a bernáthegyire, meg a többi híres, Svájcból származó kutyafajtára.

Időnként végigfut a médiában a rémisztő adat, hogy Svájcban a mai napig, kb. 240 ezren esznek rendszeresen kutya- és macskahúst titokban, mindenféle tiltás ellenére. Ez az adat biztosan légből kapott - illetve egy nevenincs állatvédő szervezet dobta be a köztudatba még a kilencvenes években, és azóta sem árulták el, honnan vették ezt a számot, vagy mi alapján becsülték. Azt viszont a svájci hatóságok éppen ennek a hírnek a cáfolata kapcsán rendszeresen elismerik, hogy az országban bizony régi szokás volt ez karácsonykor, és elvétve ugyan, messze nem százezres nagyságrendben, de még ma is előfordul kisebb falvakban. Még 1979-ben is adtak ki olyan szakácskönyvet Svájcban, ami kutyahúsos recepteket is tartalmazott.

Az országban egyébként a kutya/macskaevés nem explicite tilos (és ha már itt tartunk: a macskák bundájából ruhát gyártani is csak 2013 óta tiltott), csak a húst kereskedelmi forgalomba hozni az. Szóval elvileg a saját házikedvencét bárki leölheti, megfőzheti, és felszolgálhatja - pont mint mondjuk egy disznóölésnél, vagy a baromfiudvar bármelyik lakójával szokás. 1993-ban a egy petíció nyomán készült egy törvényjavaslat ennek betiltásáról, de a parlament elutasította, azzal az indoklással, hogy nem akarja törvénnyel korlátozni az állampolgárok evési szokásait.

A svájciak egyébként nem direkt a húsukért tartottak kutyát/macskát a régi időkben sem, az állatok egérfogó és házőrző funkciója pont ugyanaz volt, mint bárhol máshol Európában. Étel általában a feleslegesnek tekintett szaporulatból lett. Karácsonykor szokás volt például kutyahúsos kolbászt tölteni. A kutyahús íze egyébként állítólag a nyúlra emlékeztet leginkább, és jól harmonizál a fehérborral és fokhagymával. Népszerű volt még a rotweilerből készült mostbröckli (fűszeres pácban érlelt, hajszálvékonyra szeletelt nyers sonka), illetve népi gyógyászati praktikaként a kutyazsírt reuma ellen javasolták.