Legjobbjainkat ragadta el a spanyolnátha

Az 1918 januárjától 1920 decemberéig 40-50 millió, durvább becslések szerint százmillió halálos áldozata volt a történelem legsúlyosabb influenzajárványának. A két hullámban támadó, spanyolnátha néven emlegetett, fokozottan ragályos és egyben halálos betegséget az A típusú influenzavírus egyik altípusának, a H1N1-nek egy különlegesen virulens törzse okozta, és a huszadik század elején élő teljes populáció nagyjából negyedét, ötszázmillió embert megfertőzte.

A száz évvel ezelőtt a világon végigsöprő spanyolnátha részben annak köszönhette "sikerét", hogy a huszadik század elején, az első világháborúból épp csak kilábaló világon még csak felfutóban voltak a vakcinakutatások (meg általában a virológia is gyermekcipőben járt még), és a pusztító kórokozóról is sokáig azt feltételezték, hogy bakteriális eredetű. A spanyolnáthajárvány után még több mint tíz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy angol tudósok azonosítani tudják a vírust, az első sikeres vakcinakísérletek is – tojásfehérjében tenyésztett legyengített vírussal – jóval később, a 30-as 40-es évek fordulóján zajlottak.

A rémisztően sok halálos áldozatot szedő vírusról ma már tudjuk, hogy azért lehetett ennyire gyilkosan hatékony, mert a tüdőszövetekbe jutva szélsőséges immunreakciót váltott ki, ami vérzéses tüdőgyulladást, tüdővizenyőt, fulladást okozott a fertőzötteknél – és ami a lényeg: fiatal, életerős férfiak és nők körében is tarolt. A H1N1-ről már azt is tudjuk, hogy a leggyakoribb influenzás megbetegedésekért részben ez a kórokozó a felelős, és a megbetegedések sikeresen megelőzhetők az ellene – és később társai, a H3N2 és B influenzavírusok ellen – kidolgozott, háromkomponensű, évente frissíthető vakcinával.

Az összesített adatok és becslések szerint Kanadában ötvenezer, Nagy-Britanniában 250 ezer, Brazíliában 300 ezer, Japánban 390 ezer, Franciaországban 400 ezer halottja volt a járványnak. Az Egyesült Államokban 675 ezren haltak meg, az országban komplett indián és eszkimó települések néptelenedtek el. A legnagyobb pusztítást a közel- és távol-keleten végezte a vírus: Indonéziában 1,5 millió, Iránban 1-2,5 millió, Indiában 17 millió áldozata volt az influenzának. Az éppen összeomló Osztrák–Magyar Monarchia Magyarországáról nincsenek megbízható adatok, 1918-ban a becslések 50 és 60 ezer közé teszik az influenzában elhunytak számát, a többi évről még becslések sincsenek.

Senkit nem kímélt

Az, hogy több tíz-, akár százmillió halálos áldozata volt a spanyolnáthának, gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem nagyon volt menekvés előle: rangra, iskolázottságra, társadalmi státuszra tekintet nélkül vitte sírba a kór a fertőzötteket. Országonként hosszan lehetne sorolni, hogy kik azok a hírességek, politikusok, művészek, akik a pandémia áldozatául estek, az alábbiakban összegyűjtöttünk közülük néhány nekünk, magyaroknak igazán fájó vagy említésre méltó veszteséget.

Szabó Ervin társadalomtudóst, könyvtárszervezőt, anarchoszindikalista forradalmárt 1918. szeptember 30-án, 41 éves korában vitte el a kór. A modern magyar könyvtárrendszer megalkotóját, a XX. század eleji magyar (szélső)baloldali mozgalmak egyik fő ideológusát gyakran nevezik az 1919-es tanácsköztársaság és a vörös terror szellemi atyjának, annak ellenére, hogy a spanyolnátha jóval hamarabb végzett vele, minthogy megérhette és alakíthatta volna az I. világháború utáni zűrös időszakot.

Karinthy Frigyes első feleségét, Judik Etel színésznőt is a járvány vitte el 32 éves korában. Boga – merthogy ez volt a beceneve – 1903-ban végezte el az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiát, tagja volt a Thália Társaságnak, a Bonbonnière Cabaret-nek és az Új Színpadnak. 1914-ben, Karinthy Frigyessel kötött házassága után egy időre visszavonult, fiuk, Gábor születése után 3 évvel tért vissza színpadra a Budai Színkörben, Feld Irén társulatában. Az ígéretes tehetségnek tartott drámai színésznő hat hónapos terhesen,1918. október 17-én halt bele az influenzába.

Nem élte túl a spanyolnáthát Kaffka Margit költő, író sem, akit 1918. december 1-jén, 38 évesen ragadott el az influenza (másnap 12 éves fia is a járvány áldozata lett). A Nyugat első nemzedékének emblematikus nőalakja 14 évig alkotott, utolsó nagy prózai műve az 1917-ben kiadott a Hangyaboly című regény volt, 1918-ban még megjelentek utolsó novellái A révnél című kötetben, amiről kritikusai azt tartották, hogy vele új állomásához érkezett Kaffka művészi útkeresése.

Az 1919. január 27-én, 41 évesen elhunyt Ady Endrét is a spanyolnátha áldozatai közé sorolhatjuk, bár a gyertyát két végén égető nyugatos költőóriás már eleve nem volt valami jó bőrben, amikor a spanyolnáthát elkapva kórházba került. A szifilisz szövődményeivel küzdő poétát magas lázzal és tüdőgyulladás tüneteivel kezelték a Liget Szanatóriumban, és két hét után távozott az élők közül. Halálát közvetlenül a késői, harmadlagos szifilisz szövődménye, az aortatágulat, illetve a főverőér megrepedése okozta, hogy meddig élhetett volna, ha nem kapja el az egészségeseket is próbára tévő influenzát, nehéz megmondani. Életében utolsó versgyűjteménye, A halottak élén című kötet 1918-ban jelent meg. 1923-ban, halála után 4 évvel adták ki az addig kiadatlan verseit tartalmazó Az utolsó hajók című kötetet, benne halála előtt írt utolsó verse, a magyarság jövőjéért aggódó Üdvözlet a győzőnek.

A járvány miatt nem tölthette be 17. életévét a csodagyereknek tartott Pártos István hegedűművész, aki 1920. február 4-én Amszterdamban halt bele a spanyolnáthába. Az ötévesen zeneiskolai növendék, hétévesen előkészítős zeneakadémista, tízévesen már rendes akadémista budapesti fiú zenész karrierje üstökösként ívelt fel, számos nagy sikerű koncertet adott külföldön, kora egyik legnagyobb tehetségeként tartották számon. A szegény családból származó, apa nélkül fölnőtt ifjú művész európai turné közben bekövetkezett haláláról kontinensszerte jelentek meg gyászhíradások.

A spanyolnátha egy utólagos hulláma győzte le az utolsó magyar királyt. Az 1918. november 13-án a trónról lelépni kényszerülő IV. Károly először 1918-19 telén betegedett meg az influenzában, majd a nagy világjárvány lecsengése után másfél évvel, másodszor is elkapta a kórt: 1922. április 1-jén, Madeira szigetén halt bele a spanyolnátha okozta súlyos tünetekbe. IV. Károlyt egyébként 1921. októberi, második sikertelen visszatérési kísérlete után szállították a portugál szigetre, ahol 1918 és 1922 között rengeteg áldozatot szedett a járvány (különösen 1920 nyarán volt nagyon magas a halálozási arány), és ahol a H1N1-vírus – más fertőző légúti kórokozók társaságában – sokáig meg is maradt a helyi lakosság körében az izolált körülményeknek köszönhetően.

A spanyolnátha neves külföldi áldozatai közül mindenképp érdemes megemlíteni őket:

• Edmond Rostand, francia költő, drámaíró,
• Guillaume Apollinaire, francia költő, író, grafikus,
• Egon Schiele, osztrák festő és felesége, modellje,
• Edith Schiele, Egon Schiele felesége és modellje,
• Max Weber, német szociológus, filozófus, közgazdász,
• Gustav Klimt, osztrák festő,
• Bohumil Kubišta, cseh festő,
• Frederick Trump, az Egyesült Államok jelenlegi elnökének nagyapja,
• Rodrigues Alves, Brazília elnöke,
• Jakov Mihajlovics Szverdlov, a bolsevik párt egyik legfontosabb embere.

És hogy ne érjen ennyire gyászos véget ez a cikk, nézzük néhány hírességet, akik elkapták ugyan a spanyolnáthát, de sikeresen meggyógyultak és tovább tevékenykedhettek az emberiség üdvére:

• Raymond Chandler, amerikai regényíró,
• Walt Disney, amerikai rajzfilmzseni,
• Greta Garbo, svéd mozicsillag,
• Kassák Lajos, magyar író, költő, képzőművész,
• Szilárd Leó, magyar fizikus,
• Franklin D. Roosewelt, amerikai elnök,
• Friedrich Hayek, osztrák közgazdász,
• Franz Kafka, európai prózaíró,
• Edvard Munch, norvég festő,
• H.G. Wells, angol író,
• Woodrow Wilson, amerikai elnök.

További források:

1. 1918 Influenza: the Mother of All Pandemics
2. KSH - Az influenza
3. Arcanum Digitális Tudománytár
4. The 1918 Spanish Flu and What It Cost Humanity: A Timeline
5. Wikipédia: Spanyolnátha
6. Wikipedia: Spanish flu
7. Wikipedia: List of Spanish flu cases

(Borítókép: Ady Endre. Fotó: Székely Aladár/PIM)