Tíz diktátor, több mint százmillió halott

Sztálin halála a nevével jelzett rémuralom végét is jelentette; egy olyan rezsimét, aminek több tízmillió áldozata volt. A szovjet vezető így a történelem leginkább véreskezű diktátorai között vonult be a történelembe. E diktátorok listáján az áldozatok száma szerint a talán legismertebb diktátor, Adolf Hitler csak a harmadik lehetett: Mao Ce-tung és Sztálin uralma külön-külön is több tízmillió ember halálához járult hozzá.

A lista tartogat néhány meglepetést: például azt, hogy az Afrikában tomboló szocializmus legalább annyi áldozatot követelt, mint a második világháborús japán agresszió, és sokaknak az is újdonságként hathat, hogy II. Lipót belga király még Kim Ir Szennél is nagyobb söpredék volt. Fontos megemlíteni, hogy az áldozatok számára többnyire becsült adatok vannak: a történészek sok esetben még ma is vitatkoznak a pontos számokról.

Yakubu Gowon

Tisztség: Nigéria miniszterelnöke
Hivatalban töltött idő: 1966-1975
Áldozatok becsült száma: 1,1 millió (százezer katona, egymillió civil)

Az 1967 júliusától 1970 elejéig tartó nigériai polgárháború az ország gazdasági, etnikai és kulturális feszültségei miatt robbant ki.

A Nigéria elsődleges exportcikkének számító kőolajból a Niger deltájánál volt a legtöbb; a keleti, Odumegwu Ojukwu alezredes vezette régió és az ország fennmaradó, Gowon által vezetett része között ekkorra már elviselhetetlenné nőtt a feszültség.

A két fél megállapodást kötött, amit egyikük sem szándékozott betartani. Gowon nyomás alá helyezte Ojukwu régióját, aki meghirdette az elszakadás politikáját, és megalapította a Biafra Köztársaságot.

Ekkor tört ki a háború, amiben legalább százezer katona halt meg, a blokád alá vont tartományban pedig körülbelül egymillió ember pusztult éhen. Később a nigériai kormány a Biafrai-öblöt átnevezte Bonny-öbölre, hogy semmi se emlékeztessen a Biafrai Köztársaságra.

Mengisztu Hailé Mariam

Tisztség: Etiópia elnöke
Hivatalban töltött idő: 1974-1991
Áldozatok becsült száma: 400 ezer-1,5 millió

Mengisztu Hailé Mariam az etióp kommunista haderő, a Derg ezredese volt; a milícia tisztjeként szisztematikusan végzett azokkal, akik ellene fordultak a vörösterror idején. Az ezredes 1974-ben jutott hatalomra; rebesgetik, hogy ő fojtotta meg a korábbi elnököt, Hailé Szelassziét, bár maga Mengisztu tagadta ezeket a vádakat. Beiktatása napján tartott beszédén „halál az ellenforradalmárokra!” felkiáltással a földhöz vágott három palack vért.

Mengisztu diktatúráját rengetegen megszenvedték: a rezsim katonái az elkövetkező években ezrekkel végeztek. Nem elég, hogy az utcákat ártatlanok holttestei borították, egy új adót is bevezettek, amit azoknak a családoknak kellett kifizetniük, akik vissza akarták kapni az áldozatot; ezt az „elpocsékolt lőszer” adója néven emlegették.

Mengisztu országlását Afrika történetének legszörnyűbb tömeggyilkosságaként tartják számon. Arról nincs konszenzus, hogy pontosan hányan haltak meg Mengisztu országlása alatt, de a legóvatosabb becslések is minimum négyszázezer áldozattal számolnak.

Kim Ir Szen

Tisztség: Észak-Korea elnöke
Hivatalban töltött idő: 1972-1994
Áldozatok becsült száma: 1,6 millió

A ma is fennálló észak-koreai diktatúra Kim Ir Szen vezetésével jött létre; a diktátor ötlete volt, hogy vezessék be a tervgazdaságot, minden hatalmat a kormány kezébe adva. A diktátor a gazdaság sikertelenségéért sosem a saját politikáját hibáztatta, hanem az Egyesült Államokat.

Az észak-koreai szocializmus a sztálini vonalat követte; a nagyarányú tisztogatás a grúz diktátor módszerét idézte, és az elsődleges célja a nép megfélemlítése volt. A moszkvai perekkel ellentétben az áldozatok tárgyalás nélkül kerültek a kivégzőosztag elé, illetve a munkatáborokba.

Mivel Észak-Korea a külvilágtól elzárt ország, nehéz megbecsülni, hogy Kim Ir Szen diktatúrája hány emberrel végzett, de a kommunista rémálomnak legalább másfél millió áldozata volt.

Pol Pot

Tisztség: a Kambodzsai Kommunista Párt főtitkára
Hivatalban töltött idő: 1963-1981
Áldozatok száma: 1,7-2,7 millió

A kambodzsai kommunista mozgalom, a Vörös Khmer vezetője azt tűzte ki célul, hogy megtisztítja az országot a rendszerellenes elemektől. A mezőgazdasági kollektivizmus politikáját meghirdető Pol Pot arra kényszerítette a városban lakókat, hogy a földeken dolgozzanak, a parasztokat pedig beterelte a városba; természetesen az érintettek sokkal rosszabbul teljesítettek az új környezetben.

A diktátor nem érte be ennyivel: a sanyargatott népnek alig adott élelmet vagy orvosi ellátást, sokukat pedig kivégeztette. Pol Pot terrorja az ország lakosságának körülbelül egyötödével végzett. Csak 1998-as halála után sikerült teljesen felszámolni a Vörös Khmer uralmát az országban.

A hatalomra jutását megelőző polgárháborúból maradt taposóaknál még ma is szedik áldozataikat.

İsmail Enver pasa

Tisztség: az Oszmán Birodalom hadügyminisztere
Hivatalban töltött idő: 1908-1922
Áldozatok száma: körülbelül 2,5 millió

İsmail Enver albán parasztszülők gyermekeként született a mai Tádzsikisztán területén. Fiatal korában katonaiskolába járt, ahol a török hadsereg tisztjévé vált, majd később az ifjútörök mozgalmat vezette. Végül magához ragadta a hatalmat, és a balkáni háborúk, valamint az első világháború idején ő irányította az egész Oszmán Birodalmat.

Hadügyminiszerként Enver nem volt túl sikeres, az egyik vereséget a másik után szenvedte el, de a legtöbb diktátorhoz hasonlóan ő sem ismerte el, hogy hibázott. Amikor a szarikamisi csatát is elvesztette, az örményeket nevezte meg bűnbakként; mindezt véres megtorlás követte, amit manapság az örmény népirtásként emlegetnek.

A népirtásban Enver 1,2 millió örményt gyilkoltatott meg, valamint 830 ezer görögöt és körülbelül félmillió asszírt ölt meg a világháború idején.

Tódzsó Hideki

Tisztség: Japán miniszterelnöke
Hivatalban töltött idő: 1941-1944
Áldozatok száma: körülbelül 5 millió

Tódzsó a japán hadsereg tábornoka volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy miniszterelnöksége idején egyidejűleg hadügyminiszterként, bel- és külügyminiszterként, valamint oktatási és gazdasági miniszterként is dolgozzon; a hatalmat szinte diktátorként összpontosította a saját kezében. Vezetése alatt az iskolákban teret nyert a nacionalista doktrína, a diákokat katonai képzésben részesítették, és Hitlerhez hasonlóan ő is hitt a tiszta vér eszméjében.

A második világháborúban Tódzsó nagy népszerűségnek örvendett, mivel számos ütközetet megnyert, és támogatásáról biztosította Németországot. A tábornok háborút provokált az Egyesült Államok, Kína, Hollandia és Franciaország ellen is.

Tódzsóról feltételezik, hogy közvetve vagy közvetlenül, de része volt több millió kínai, koreai, fülöp-szigeteki, indokínai és más, a Csendes-óceán térségében élő civil meggyilkolásában, és állítólag több tízezer hadifogoly megkínzását is jóváhagyta, holott a nemzetközi szerződések ezt szigorúan tiltják.

Tódzsó akkor sem adta föl a küzdelmet, amikor a szövetségesek megfordították a háború menetét, és ez végzetes következményekkel járt. 1944-ben Hirohito császár lemondatta a tábornokot, aki 1945-ben sikertelen öngyilkossági kísérletet hajtott végre. A tokiói perben, ahol a második világháború távol-keleti hadszínterének háborús bűnöseit ítélték el, Tódzsót halálra ítélték, és 1948. december 23-án felakasztották.

II. Lipót

Tisztség: belga király
Hivatali idő: 1865-1909
Áldozatok száma: 2-15 millió

II. Lipót a gyarmatosítás híve volt: úgy vélte, a tengerentúli gyarmatok garantálhatják egy ország jólétét. Belgium azonban nem volt a gyarmatosítás híve, így Lipótnak más módszerhez kellett folyamodnia. Létrehozta az Afrika Nemzetközi Társaságot, ami látszólag tudományos és karitatív tevékenységet végzett.

A társaság álcája alatt Lipót Kongóba utazott, ahol bejelentette, hogy az országból egy, Belgium területének 14-szeresét kitevő tartományra tart igényt, amit a saját milíciája fog irányítani. II. Lipót tervét 14 ország, köztük az Egyesült Államok is támogatta.

A király kényszermunkára fogta a bennszülött lakosságot, akik az általa létrehozott gumiiparban dolgoztak embertelen körülmények között. Egy misszionárius, John Harris szerint soha életében nem tapasztalt olyan leírhatatlan nyomorúságot, mint amilyennel Kongóban kellett szembesülnie.

Az áldozatok számát nem lehet pontosan felbecsülni, de a Kongói Szabadállamban legalább kétmillióan haltak bele a kényszermunkába; egyesek szerint elképzelhető, hogy ez a szám a 15 milliót is elérheti.

Adolf Hitler

Tisztség: Németország kancellárja, Führer
Hivatalban töltött idő: 1933-1945
Áldozatok becsült száma: 17 millió

A náci párt vezetőjeként Hitler az antiszemita és nacionalista politikájával vált népszerűvé. 1933-ban kancellárrá választották, és megalapította a Harmadik Birodalmat.

A hataloméhes Hitler Európa hegemóniájára törekedett – részben azért, hogy megelőzze az orosz gyarmatosítást –, ezért militarista politikát folytatott, ami végül a második világháború kirobbanásához vezetett. A náci haderők legalább 17 millió civilt, köztük hatmillió zsidót és körülbelül másfél millió cigány gyilkoltak meg.

Joszif Visszarionovics Sztálin

Tisztség: Az Oroszországi Kommunista Párt főtitkára, a Szovjetunió diktátora
Hivatalban töltött idő: 1922-1953
Áldozatok becsült száma: 23 millió

Sztálint 1922-ben választották a szovjet Kommunista Párt főtitkárává, majd Lenin 1924-es halála után ő lett a Szovjetunió vezetője is.

A főtitkár új gazdaságpolitikája az élelmiszer-termelés összeomlásához, majd tömeges éhínséghez vezetett: csak az ukrajnai holodomor (éhhalál) 6,5-10 millió emberrel végzett.

Sztálinnak ez nem volt elég, a harmincas években elindította a Nagy Terrort; a paranoid, politikai tisztogatásban mindenkit kiiktattak, aki szembeszállt Sztálin politikájával, az áldozatokat gyakran ki is végezték.

1939-ben Sztálin megnemtámadási szerződést kötött a náci Németországgal, de a németek megsértették a megállapodást. A Szovjetunió csatlakozott a szövetségesekhez, és belépett a második világháborúba – Sztálin áldozatainak száma így 23 millióra emelkedett a háború végére.

Mao Ce-tung

Tisztség: A Kínai Kommunista Párt vezetője, a Kínai Népköztársaság elnöke
Hivatalban töltött idő: 1945-1976
Áldozatok becsült száma: 49-78 millió

Noha a Kínai Kommunista Párt egykori vezetője, a Kínai Népköztársaság első elnöke olyan politikát folytatott, ami közvetve legalább negyvenmillió emberéletet követelt, Mao Ce-tung megítélése Kínában még ma sem feltétlenül negatív. Uralkodása első öt évében Mao 4-6 millió embert végeztetett ki, vagy küldött munkatáborokba, megszervezte a tömeges elnyomást, és mindezt azzal indokolta, hogy a Kínai Népköztársaság sorsát akarja biztosítani.

Mao meghirdette a Nagy Ugrás politikáját. A Nagy Ugrás lényege Kína iparosítása volt: a diktátor úgy tervezte, hogy Kína lesz az ország legnagyobb vas- és acélexportőre. Ennek jegyében minden kínaitól elkobozta a háztartási eszközeit és szerszámait, ami teljesen értelmetlen lépés volt: az így szerzett fémnek nemcsak a piaci értéke volt alacsony, de a szerszámok és eszközök nélküli emberek egyszerűen éhen haltak. Egyes becslések szerint csak ez az éhínség legalább húszmillió emberrel végzett.

A kulturális forradalom legalább ennyi károkozással járt. Mao úgy vélte, hogy a régi ötletek, a régi kultúra, a régi szokások és régi elképzelések elpusztítása hozhatja el Kína újjászületését. 1966 őszétől az iskolákban és az egyetemeken szünetelt az oktatás, a kommunista fiatalokból szervezett Vörös Gárda pedig halomra gyilkolta a tanárokat és a Maóval szemben álló értelmiségieket. A forradalom során tömegesen rombolták le a kínai történelem alkotásait: műemlékeket, könyveket és tekercseket pusztítottak el, hogy megszabaduljanak a burzsoá múlttól. A gárdisták leromboltak több ezer tibeti buddhista szentélyt, és hajtóvadászatot rendeztek Belső-Mongóliában és az iszlám hitet valló ujgurok között is. A vörösgárdisták legalább negyvenezer embert öltek meg, de egyesek szerint ez a szám hétmillió is lehet.

Mao Ce-tung közel harminc éven át tartó uralmát kínaiak tízmilliói szenvedték meg. Az áldozatok számát 49-78 millióra becsülik.