Kaputt, mondta a Vörös Báró
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Kevés technológia fejlődött olyan látványosan sokat az első világháborúban, mint az 1914-ben még mindig csak az óvatos kezdeteit megélő repülés. A tábornokok közül sokan voltak, akik egyenesen hülyeségnek tartották a légierő bevetését, de a szokatlanul pontos és gyors felderítő repülések meggyőztek mindenkit arról, hogy a jellemzően fából és vászonból készült gépeknek helyük van a modern ütközetekben. A felderítő gépekből szép fokozatosan vadász- és bombázórajok lettek, elkészült a pontos célzást lehetővé tévő szinkrongéppuska, kialakultak az első bombavető célzóoptikák, megszülettek a modern lovagok, a repülő ászok. Az első világháború talán egyetlen valamennyire is romantikus szálát, a huszadik század technikai fejlődését és minden további háborúját meghatározó légi csatákat mutatjuk be az alábbi képekkel.
Párizsiak nézik meg közelebbről a madárszerű német repülőt, a Taubét. Az 1915-ben készült kép jól mutatja, milyen kezdetleges volt akkoriban a repülés: már egy éve használták a gépeket háborús célokra, de még mindig nem sikerült elszakadni attól az alapvető élménytől, hogy a madarak repülnek, de az ember nem. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Ez a kép csak látszólag ábrázol egy pilótát és egy hozzá köthető nőt, valójában sokkal valószínűbb, hogy egy, a háború vége felé született és az 1914. augusztus 5-én kezdődött liege-i csatának állít emléket. Ez lehetett az egyik első olyan csata, ahol a harcoló felek repülőgépeket vetettek be, a német támadás előtt egy nappal ugyanis repülőkről szórt röpiratokkal terrorizálták a helyi lakosságot. A kép már csak azért is gyanús, mert a pilóták már akkor sem hordtak hosszú szabású kabátot. (Fotó:
drakegoodman/flickr)
A tonderni zeppelinbázis lebombázására készülő repülők a HMS Furious fedélzetén 1915-ben. A Furious volt az első repülőgép-hordozók egyike, a brit admiralitás egy, amúgy csatahajónak szánt hajót építtetett át úgy, hogy repülők tudjanak fel- és leszállni a fedélzetről. A Furious még a második világháborúban is szolgált, 1948-ban adták el ócskavasnak. (Fotó:
Universal History Archive / Europress / Getty)
Légi torpedót indít egy francia katona valamikor 1914 végén. Az első világháborúban kevés technikai eszköz fejlődött annyit, mint a repülőgépek, illetve a légvédelem. A kezdetleges, fából és vászonból összetákolt gépek ellen füstöt és srapneleket eregető gránátokkal vették fel a harcot odalentről, pedig eleinte a repülők még csak felderítőként vettek részt a harcokban. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Német katonák nézegetik egy lelőtt vadászgép roncsait valamikor 1915-ben. Érdekesség, hogy a repülőkön eleinte semmilyen fegyverzet nem volt, az elsődleges cél az ellenség megfigyelése és a saját ágyútűz vezetése volt. Az ellenséges pilóták eleinte úgy repültek el egymás mellett, hogy nem bonyolódtak harcba, sőt, néha még intettek is egymásnak. A modern kori lovagi tornák csak később kezdődtek, egyes források az első fegyveres légiharcot a monarchia pilótája vívta egy szerb pilótával 1914-ben, de ez nem volt más, mint hogy az előbbi pisztollyal az utóbbi felé lőtt. (Fotó:
Popperfoto / Europress / Getty)
De nem is akárhogy: eleinte köveket és gránátokat hajigáltak egymásra, aztán a pilóták már pisztolyt is vittek magukkal, és azzal próbálták elintézni egymást. Ezen a képen is két olyan repülő látszik, amikből revolverrel tüzelnek egymásra a pilóták. Az első, légi harcban elintézett gép a Monarchiáé volt, egy orosz pilóta ütközött össze vele szándékosan 1914. szeptember 8-án. Az ütközésben mindkét gép és azok személyzete elpusztult. Pjotr Nyikolajevics Nyesztyerov nemcsak erről volt híres, őt tartják a műrepülés kitalálójának is. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Az Essexhez közeli partoknál lezuhant és kiégett zeppelin 1915-ből. A fémváz nagyjából sértetlen maradt, de mivel a léghajókat hidrogénnel töltötték meg, minden más, éghető anyag, köztük a személyzet is elpusztult, ha egy ilyen gép találatot kapott. A németeknek bombázókötelékeik is voltak zeppelinekből, elég sok közülük hasonló véget ért, főleg mikor az antant katonái speciális gyújtólőszerrel kezdtek lőni rájuk. (Fotó:
The British Library)
Manfred von Richthofen, a legendás Vörös Báró, és kutyája, Moritz, valamikor 1916-ban. Richthofen volt az első igazi ász, 1918-as haláláig összesen 80 légi győzelmet húztak be a neve mellé. A háború elején még a lovasságnál szolgált, de aztán a lövészárkok térnyerésével és a lovasság lehetőségeinek beszűkülésével egyszerű híradós tisztté vált. Csak a háború alatt jelentkezett pilótának, és eleinte elég kutyaütőnek tűnt: az első repülésekor balesetet is szenvedett. Később azért kiderült, hogy remek stratéga és igazi mesterlövész: bár voltak nála szebben repülő pilóták, az eredményei magáért beszéltek. Érdekesség még az is, hogy bár neve összeforrt a háromfedeles Fokker Dr.I-gyel, győzelmeinek háromnegyedét kétfedelű Albatros D.II-ben érte el. 1918. április 21-én halt meg, halálos sebet kapva még letette a gépet, a hozzá sietők szerint utoljára azt mondta: kaputt. (Fotó:
Spencer Arnold / Europress / Getty)
Pilóta és lövész egy francia egyfedeles gépben, 1915 decemberében. A háborúban sokáig komoly problémát okozott, hova is tegyék a géppuskákat a repülőkön, ugyanis csak a háború kezdete után, 1915 májusában mutatták be a szinkrongéppuska első változatát. Bár nem Fokker, a híres holland mérnök volt az első, aki kitalálta, hogy lehet elintézni, hogy a géppuskák csak akkor tüzeljenek, mikor épp nincs előttük a légcsavar lapátja, a világháborúban sokáig inkább fémmel vonták be a lapátok tövét, hogy ne nyírják el őket a lőszerek. Később, a két világháború között a nagyobb teherbírású szárnyak megoldották a kérdést: a géppuskákat egyszerűen a légcsavar körívén kívülre szerelték fel. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
Halláserősítő tölcsérekkel felszerelt sisakban szolgálatot teljesítő német katonák 1916 augusztusából. A kép láttán tévesen azt gondolnánk, hogy a légelhárítás katonáit látjuk, de a két férfi a tüzérségnél szolgált, a légvédelem pedig a légi szolgálat feladata volt, így valójában ötlete sincs senkinek, miért is állt ez a két ember a fején azokkal a furcsa szerkezetekkel. Talán a polgári lakosság védelmével voltak megbízva, akkoriban még a légiriadó is gyerekcipőben járt, ahogy ezt egy másik képen mindjárt látni is fogjuk. (Fotó:
drakegoodman/flickr)
Ritkaságszámba menő fotó egy lelőtt német repülőről, és a körülötte összegyűlő, a magasból kráternek látszó tömegről. Az első világháborúban az adatok szerint több pilóta halt meg kiképzés és gyakorlatozás közben vagy balesetben, mint légi harcban. Ugyanakkor szép lassan kialakultak a légi harc alapjai is. A britek repültek először hármas csoportokban, a németek viszont kifejezetten az ellenséges gépek lelövésére kialakított vadászkötelékekben szálltak fel. (Fotó:
drakegoodman/flickr)
"Bújjanak fedezékbe", áll a légiriadókor a környéket körbebicikliző rendőr nyakában lógó táblán. 1917. július 14-én készült a kép, ami jól megmutatja, hogy a polgári lakosság védekező mechanizmusa nem fejlődött olyan gyorsan, mint a repülők technikája. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
Német kétfedelű gép dob bombát, a képet az előtte haladó gép pilótája készítette. Bár a háború végére minden nagyobb hadseregben szétváltan fejlődtek tovább a vadászgépek és a bombázók, a bombázás maga elég esetlegesen ment még 1918-ban is. A pilóták eleve csak igen kevés bombaterhet vihettek magukkal, a bombavetést segítő optikai műszerek híján pedig már az is csoda volt, ha a célpont közelébe sikerült lehajítani a robbanóeszközt. (Fotó:
Three Lions / Europress / Getty)
Ettől függetlenül a felek hátországa már az első napoktól kezdve célponttá vált, egyszerűen azért, mert a repülők ha hatékonyan bombázni nem is tudtak, azért elég nagy gyakorisággal jutottak el távoli célpontok fölé is. Az antant már 1914 októberében is bombázta a német léghajóbázisokat, a németek pedig már 1914 decemberében bombázókötelékeket küldtek át a La Manche csatornán. A képen a Londontól északra található Southend egy háza látható, ami 1916-ban kapott bombatalálatot. (Fotó:
entral Press / Europress / Getty)
Megfigyelőballon a frontvonalak mögött, 1916 júliusában. A ballonokat már korábbi háborúkban is használták, de az első világháború fegyvereinek megnövekedett hatékonysága miatt az ilyet használó legénység komoly veszélynek volt kitéve. Nem is feltétlenül a zuhanás miatt: a töltőgázként használt hidrogén berobbanásához még az ellenség lövedékeire sem volt mindig szükség, elég volt egyetlen szikra az egymáshoz dörzsölődő anyagokból. (Fotó:
Faber / Europress / Getty)
Német katonák állnak egy gyorstüzelő légvédelmi géppuska mögött, valamiért gázálarcban. Ezt a fegyvertípust jellemzően az alacsonyan szálló gépek ellen vetették be, főleg a megfigyelőballonok környékén, amikre mindkét fél pilótái előszeretettel vadásztak. A légvédelem nehéz kenyér volt, egyrészt a repülők folyamatos fejlődése miatt, másrészt mert a célzás eddig nem használt módjával kellett lőni, jóval az amúgy is villámgyorsan repülő gépek elé. A légvédelmi ütegek ráadásul csak a háború végén lettek elég mozgékonyak ahhoz, hogy hatékonyan használhassák őket, addig jellemzően csak ott nem voltak, ahol leginkább szükség volt rájuk. (Fotó:
General Photographic Agency / Europress / Getty)
Ismeretlen olasz pilóta holttestét nézik a halált amúgy már rezignáltan fogadó katonák 1917-ben. Bár ekkoriban már rendelkezésre álltak olyan ejtőernyők, amik néha még ki is nyíltak, a pilóták egyszerűen nem használtak ilyesmit. Volt hadsereg, ahol egyenesen megtiltották nekik, nehogy csökkenjen a harci kedvük, de volt olyan pilóta is, aki egyszerűen nem akart felesleges terhet cipelni a gépen. Nem is a lezuhanástól tartottak a legtöbben, hanem a tűzhaláltól: volt, aki azért vitt magával pisztolyt, hogy ha tűz üt ki a gépen, még a borzalmas kínhalál előtt főbe lőhesse magát. (Fotó:
drakegoodman/flickr)
A Repülő Cirkusz, a német birodalmi hadsereg híres vadászalakulatának egy szakasza. A képen alulról számolva a második gép elméletileg a Vörös Báró Albatrosa. A Repülő Cirkusz egyrészt a vörösre színezett gépekről kapta a nevét (eleinte csak Richthofen festette ilyenre a gépet, aztán az egész alakulat), másrészt pedig arról, hogy az alakulat gyorsan mozgó, mobil haderő lett, szinte bárhol felállítható saját sátortáborral. (Fotó:
General Photographic Agency / Europress / Getty)
Speciális, pisztolymarkolattal ellátott fényképezőgépet használ egy felderítő gép másodpilótája valamikor az első világháború utolsó éveiben. A felderítők többször komolyan befolyásolták egy-egy csata kimenetelét, a földről amúgy láthatatlan csapatmozgásokat felfedezve komoly támadásokat akaszthattak meg. 1916-ra annyira elfogadott gyakorlat volt a fegyvertelen felderítő gépek lelövése, hogy minden hadsereg elkezdett kifejezetten az ilyen gépek védelmére használt vadászokat reptetni a felderítők mellett. (Fotó:
Interim Archives / Europress / Getty)
A Királyi Légierő toborzóirodája előtt állnak a hősjelöltek. A brit hadsereg 1917 tavaszán szenvedte el a legkomolyabb veszteségeit, ekkor egy pilóta átlagosan 93 repült óra után halt meg. A britek 275 gépet és 400 pilótát veszítettek az első félévben, miközben csak 55 német gép zuhant le. Bár a németek pilótáit jobban képezték és a gépeik is jobbak voltak ebben az időszakban, a britek negatív mérlegét az is magyarázza, hogy a németek főleg a saját területeik felett repültek, így a légvédelem nem tizedelte őket, és az ütközetek helyét és idejét is ők választhatták ki. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
Egy francia torpedónaszád legénysége fényképezte le ezt a német hidroplánt az Északi-tengeren 1916. április 8-án. A francia katona épp arra készül, hogy a vízbe ugorjon, miután felgyújtotta a gépet. (Fotó:
Universalimagesgroup / Europress / Getty)
Légvédelmi tüzéreket oktatnak a helyes célzásra. A repülők elleni védekezést nagyban nehezítette, hogy a légvédelmi ágyúk lövedékének időzítését nehéz volt úgy beállítani, hogy eleinte csak tippelgettek a sebességet és a magasságot illetően. Aztán megjelentek a sztereoszkopikus távmérők, de még ekkor is csak komoly mennyiségű lőszerrel lehetett eltalálni egy gépet. A britek speciális célzórendszerekkel látták el az alacsonyan repülő gépek ellen hatékonyabbnak bizonyuló géppuskákat. Állítólag a Vörös Bárót is egy Vickers géppuska sebezte halálra. (Fotó:
drakegoodman/flickr)
Ae 800-as típusú német megfigyelőballont eresztenek fel a kezelők 1917. szeptember 17-én valahol a nyugati fronton. Bár a ballonokat előszeretettel támadták mindkét fél vadászrepülői, a német ballonok körül mindig erős légvédelmi tűz fogadta a hívatlan látogatókat. Az Ae 800-as amúgy a francia Caquot-ballon másolata volt, nagyobb magasságokban is stabil maradt. 300 és 1200 méter között használták, 1918-ra már olyan szerkezetet is kitaláltak, ami néhány perc helyett néhányszor tíz másodperc alatt csévélte vissza a földre a ballont. A levegőbe 4-5 embert vihetett fel egyszerre, a földi személyzet 48 főből állt. (Fotó:
Lt. William Bishop, 60 Squadron, RFC. / drakegoodman/flickr)
A német légierő földi kiszolgálószemélyzetének egy tagja áll egy kétüléses DFW C.V. típusú, fegyveres felderítőgép előtt. A gép százkilónyi bombaterhet cipelhetett magával, vagyis a nekünk jobb kézre eső bombából egyet, a balra lévőből kettőt, a katona lábánál heverőből pedig nyolcat vihetett volna (ha lett volna ennyi felfüggesztési pont a gépen). A gépből 3250-et gyártottak, amik nem a háborúban pusztultak el, azokat nagyrészt a békeszerződés értelmében kapták szét. 8 került a német postához, az egyetlen, ma is épségben látható gép pedig Lengyelországban van kiállítva. (Fotó:
Wikipedia)
Egy Gotha G.V nehézbombázó kiégett roncsa mellett állnak a büszke francia katonák. A németek nehézbombázóját főleg éjszakai bevetéseken használták, messzi célpontok ellen. A típusnak több javított változata is volt, mert az első egyszerűen rosszabb volt a megelőző G.IV-nél. Az utolsó, már minden szempontból továbbfejlesztett G.V-ösöket csak az 1918-as tűzszünetre sikerült legyártani, így a német üzemből egyenesen az antanthoz szállították őket, különleges jóvátételként. (Fotó:
Universalimagesgroup / Europress / Getty)
Sokan nem is gondolnák, de Velence, amellett, hogy természetesen fontos tengerészeti bázis volt az első világháborúban, folyamatos bombázásoktól szenvedett. A Monarchia pulai bázisáról összesen 42 bombázást indítottak az osztrák-magyar gépek, többször komoly kárt téve a város műemlékeiben. (Fotó:
Universalimagesgroup / Europress / Getty)
Egy amerikai operatőr rögzíti, ahogy 1918-ban felszáll egy Nieuport 28-as repülő a nyári hadjárat idején. Érdekesség, hogy bár a hadseregek úgy általában nem voltak jól felszerelve repülőkkel a háború elején, az USA még 1917-ben, a háborúba lépéskor is főleg brit és francia gépekkel repült, például olyanokkal, mint a képen is látható francia gép. A két háború között persze aztán ledolgozták a hátrányukat. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
Így nézett ki a levegőből a franciák lángszórós támadása 1918-ban. A háború alatt természetesen a repülés mellett a fotózás is rohamléptekben fejlődött. A háború elején még kézzel papírra vetett jegyzeteket használtak a pilóták, de a fényképezés hamar teret nyert, hiszen bár a kezdetleges gépek nehezek és bonyolultak, a képek pedig szemcsések voltak, a jó előhívási technikával olyan részleteket tudtak meg az ellenségről, amit még a legjobb szemű megfigyelő sem látott vagy jegyzett volna meg. A háború végére a németek már olyan lencséket használtak, amik 5000 méteres magasságból megmutatták a sárban hagyott lábnyomokat. (Fotó:
Nara / Europress / Getty)
A Királyi Tengerészeti Légiszolgálat Handley Page O/400-as bombázója. A kor legnagyobb brit gépe volt, a neve annyira egybeforrt a nagy repülőgép jelentéssel, hogy sokáig minden új, nagy gépet csak Handley Page-nek hívtak angolul, és még a háború után megjelent szótárakban is szerepelt ez a köznevesedett alak. Az eredeti O/400-as 750 kilónyi bombaterhet vihetett magával, és a legénység ezt már modern, a szélsebességet is mérő célzószerkezettel dobhatta le (amivel mondjuk még mindig csak szembe- vagy hátszélben lehetett hatékonyan bombázni). (Fotó:
Iwm/getty Images / Europress / Getty Images)
A Királyi Légierő 1. repülőszázadának tisztjei és pilótái az Ypres közelében lévő Clairmarais repülőtéren, 1918. július 3-án. A képen két, a britekkel harcoló amerikai pilóta is látható a két szélen: az egyik Knight, a másik Kullberg hadnagy. Kullberget eredetileg eltanácsolta az amerikai légierő, mert túl alacsonynak tartották pilótának, így a kanadai hadseregbe állt be, ott is képezték ki, onnan került 1918 májusában a Franciaországban harcoló britekhez. Hamar ász lett, júliusban már egyedül szállt szembe hét német Fokkerrel, egyet le is lőtt közülük. Az amerikait egyszer le is tartóztatták, mert kiderült, hogy a bevetésekre rendszeresen saját fényképezőgépet visz, de aztán a jó eredményei miatt nem lett semmi az ügyből. 1916 szeptemberében súlyos sebet kap, de még visszaviszi a gépet saját terület fölé, és csak ott zuhan le. Fél évig fekszik kórházban, 1919-ben kitüntetéssel szerel le. 18 gépet és egy ballont lőtt le a háborúban. (Fotó:
Iwm/getty Images / Europress / Getty)
Zsákmányolt német repülőket vonultatnak fel Londonban a Lord Mayor's Show-n, 1918. november 9-én. A háború után a repülés a civil életben is fontos szerepet töltött be, a folyamatos fejlődést a repülőversenyek és a távrepülés terén elért eredmények biztosították. A harmincas években az addig jellemzően fából és vászonból készített gépeket felváltották a fémből készült gépek, a második világháborúban már szinte kizárólag ilyen gépek estek egymásnak. (Fotó:
A. R. Coster / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon