Nem is hinnétek, mennyi hibás utcanév van Budapesten. Összeszedtünk néhányat a legszebbek közül

2015.03.29. 13:54
56 hozzászólás

Van és volt egy csomó olyan utcanevünk, ami tulajdonképpen tévedés volt. Leggyakrabban rossz fordítás, az életrajzi adatok figyelmen kívül hagyása vagy egyszerű félreértés hatására születtek, aztán utóbb vagy korrigálták a hibát, vagy úgy maradtak. Ráday Mihály a megmondhatója hány tucat ilyen közterületi elnevezés van még ma is, én csak néhány régi történetet idézek.

Félrefordítások

Azt régóta tudjuk, hogy első utcaneveink németül hangzottak (főleg Budán), s ezeket a XIX. században szép lassan lefordítgatták magyarra. Ezekből a félrefordításokból idézek kettőt.

 

Alkotás utca (XII.) 

Városszerte ez a leghíresebb félrefordítás. A mai Magyar jakobinusok tere 5., 6., 7. számú házak helyén állt egy XVIII. században épült lakóház, aminek a timpanonján egy dombormű volt, amin

Isten éppen a világ teremtésével foglalatoskodik.

Az épület neve Schöpfungshaus, vagyis Teremtés-ház volt. Az az utca, ami ez előtt az épület előtt húzódott, hamar megkapta a Schöpfungs Gasse nevet (még korábban Budaörsi útnak, vagyis Budaörscher Wegnek nevezték).

Amikor lefordítgatták a német utcaneveket, a Schöpfungst nem teremtésként, hanem alkotásként ültették át magyarba, így lett az Alkotás utca. Alkotás, nem pedig Teremtés, mint lennie kellett volna.

Az utcanévadó Teremtés-ház 1934-ben
Az utcanévadó Teremtés-ház 1934-ben
Fotó: Magyar Bálint / egykor.hu

Azért azt hiszem mégsem volt ez rossz választás, mert az 1950-es években biztos nem maradhatott volna Teremtés, így viszont megúszta: az utca neve 1945 óta változatlan, 1945 előtt pedig pár évig Gömbös Gyula út volt a neve. (A történetet megírta egyébként a Szerelmem Budapest blog , a Hegyvidék Újság és az Egykor.hu is, mindhárom érdekes, izgalmas olvasmány).

 

Kőponty/Pontykő utca (VIII.)

Ma már persze nem Kőponty a neve, hanem Karácsony Sándor utca, de ez a kedvenc félrefordítás-sztorim, amihez egy gúny-utcanév is kapcsolódik - muszáj leírni. A történet a Mészáros-Buza-Ráday-féle utcanévlexikonban szerepel, szerintem zseniális.

Az utca mentén a Karpfenstein-családnak voltak birtokai. Régi pesti família volt, még bírót is választottak közülük Kőbányán. Ahogy abban az időben előfordult, az utcát az egyszerűség kedvéért arról nevezték el, akinek a telkén átvezetett, így lett Karpfenstein utca. Aztán jött a magyarosítás.

A Karpfenstein - Magdolna utca sarka az 1930-as években
A Karpfenstein - Magdolna utca sarka az 1930-as években
Fotó: Ilyenisvoltbudapest.hu

1874 körül egy rövid időre lefordították a családnevet, és lett Pontykő, illetve Kőponty is, mert így még több értelme van. De hamar rájöttek, hogy egy családnevet nem illik lefordítani, ezért viszonylag gyorsan visszacsinálták Karpfensteinre.

Na de ezzel meg az volt a baj, hogy a fene sem tudta leírni vagy kimondani. Történt egyszer, hogy egy fuvaros lova pont ebben az utcában döglött meg. A kiérkező rendőr, amikor jegyzőkönyvezni akarta a történteket, 

felnézett az utcatáblára, próbálta leírni az utca nevét, de nem ment. Megvakarta a fejét és felvetette, hogy vonszolják át a lovat a Magdolna utcába. 

Lett is derültség, mert átláttak a rendőr javaslatán. Ettől kezdve - az anekdota szerint - sokáig így emlegették: Ahol az a ló megdöglött utca. (A történettel a nagyszerű Nyest is foglalkozott pár hónapja.)

Amikor rosszul tudják a névadó nevét

 

Görgey Artúr utca (IV.)

Az utca felújítása kapcsán a megjelent poszt után kaptam kedves és bumburnyák leveleket egyaránt, hogy az általam Görgeinek írt Görgei valójában Görgey.

Nos, a helyzet az, hogy őt ugyan valóban Görgeyként anyakönyvezték, ám a szabadságharc plebejus jellege mellett úgy akart demonstrálni a nevével, hogy elhagyta az y-t, és 1848-tól haláláig i-vel írta a nevét, tehát élete nagyobb részében ő Görgei Artúr volt.

Na most az utcanévadók bizonyára úgy gondolkodtak, hogy úgy kell írni egy "híres ember" nevét, ahogy őt anyakönyvezték. Én azonban arra gondolok, hogy ha azért vált számunkra tiszteletreméltóvá, mert a szabadságharcunkban szerepet vállalt, akkor talán azzal az írásmóddal kellene megörökíteni a nevét, amit ő maga is használt az életét értékessé tevő időszakban. 

Petőfit sem Petrovicsként írjuk az utcatáblára, 

pedig az anyakönyvben úgy szerepel. Ti mit gondoltok? 

Egyébként Újpesten csak 1991 óta létezik Görgei/Görgey utca, ezen kívül csak a XXII. kerületben van közterület róla elnevezve. (A Görgei név írásmódjáról a Wikipédián olvashattok.)

Ez az i-y írásmód egyébként is problémás, tudok olyan utcanév elnevezési határozatról, amelyik következetesen Rákóczyt ír (Rákóczi a helyes), de a Báthori-Báthory is gyakori variációk (Báthory István erdélyi fejedelem, de pl. Bátori László szerzetes, bibliafordító), szóval alighanem lehet még találni jó pár i-y írásmód szempontjából hibás utcanevet, vagy utcanévtáblát.

 

Répásy Mihály utca (XIV.)

Azon kevesek, akik esetleg ismerik ezt az utcát, most kutakodhatnak az emlékeikben: "én úgy emlékszem, hogy az Répásy Jenő volt..." És tényleg: 1953-tól 1999-ig az utca neve Répásy Jenő volt. Csakhogy senki nem tudta, ki az a Répásy Jenő.

Akkor válhatott gyanússá a dolog, amikor már

több utcaneves könyv úgy írt erről a közterületről, hogy névadója ismeretlen,

valaki elővette a régi utcanév-előterjesztést, és látta, hogy az 1848-as szabadságharc tábornokáról van elnevezve, aki viszont Mihály volt.

Répásy Mihály honvédtábornok
Répásy Mihály honvédtábornok
Fotó: Kemecsei Történelmi Arcképcsarnok - kemecseonline.hu

Így aztán több évtizedes dilemmázás után 1999-ben kijavították az utca nevét: átkeresztelték Répásy Jenőről Répásy Mihályra. Ugyanakkor tulajdonképpen sosem lehetünk biztosak abban, hogy nem élt valaha egy érdemdús Répásy Jenő is. (Az átkeresztelésről megemlékezik a Vasárnapi Hírek is egy régi cikkében.)

 

Rädda Barnen utca (XV.)

Szerintem még ma is

sokan úgy teszik fel a kérdést: ki volt Rädda Barnen? Pedig nem ember volt.

Ez egy svéd gyermekmentő szervezet neve, mely a menteni (rädda) és a gyermekek (barnen) szavakból áll össze. Ma is működik a nemzetközi Save the Children részeként.

A szerencsés svédek mindkét világháborút megúszták, mindkettő után nagy segélyakciókat szerveztek. Magyarországon a II. világháború után juttattak ételhez rengeteg gyereket főleg vidéken. De nem ciki ám, ha valaki embernek hitte a Rädda Barnent! Ugyanis Rákospalotán -  ami ekkor önálló város volt - a névadó képviselő-testület is ezt hitte.

Emléktábla a Rädde Barnen utcában
Emléktábla a Rädde Barnen utcában
Fotó: Agnes Morandini-Harrach / Riksföreningen Sverigekontakt - sverigekontakt.se.hemsida.eu

Történt ugyanis, hogy a palotaiak annyira hálásak voltak a svédeknek a gyermekmentő akcióért, hogy 1947-ben felkeresték hazai képviselőjüket, miszerint utcanevet adnának nekik, csak válasszák ki, mi legyen a név. A képviselő pedig rávágta, hogy akkor legyen Rädda Barnen, hiszen ez a szervezet neve. Az előterjesztésben ez már így szerepelt: 

a svéd nemzet boldog lenne, ha a gyermekmentő akció elindítójáról, Rädda Barnen nevű szociális érzésű, áldozatkész asszonyról neveznék el városunk egy utcáját.

Szóval az előterjesztő sem tudta, mi az a Rädda Barnen, de azt tudni vélte, hogy az "illető" nem férfi, hanem nő. Aztán a félreértés tisztázódhatott, mert az 1947-es emléktábla már precízen fogalmaz. (A teljes történet a XV. kerületi blogon is olvasható.)

Amikor mindkét variáció helyes

 

Határmalom/Határhalom utca (X. és XVII.)

Ez egy részben kiépített, részben földút, melynek egy szakaszán a X. és a XVII. kerületek határa húzódik. Volt a 67-es busznak egy megállója, ami Határhalom utca volt. Mivel sűrűn járok arrafelé, kb. egy éve feltűnt, hogy a megálló neve Határmalom lett (aki idáig jutott az olvasásban, de átsiklott az egybetűs változás fölött: az egyik név határmalom, a másik határhalom).

Először persze azt hittem, hülye vagyok, biztos én olvastam félre még korábban, valójában mindig is Határmalom volt. De aztán helyi erők megerősítették, hogy a megálló neve korábban tényleg Határhalomnak volt írva. Az utca neve is hol Határhalom, hol Határmalom formában mutatkozik a régebbi térképeken.

Megkerestem még tavaly Ádám Ferencet, az Erdős Renée-ház vezetőjét, mi az igazság. Mint kiderült: ide valóban a malom illik, de a halom sem rossz választás. Korábban nem tudtak mindenhova határköveket kitenni, teljesen megszokott volt birtokok, települések határát nagyobb földkupacokkal jelölni, ezek voltak a határhalmok.

A halmokat persze szél, eső, víz, ember egyaránt erodálta, ma már nem nagyon vannak meg, de emlékük még sokáig megmaradt, nemritkán utcanév formájában is. Itt valószínűleg szintén volt egy határhalom, amit aztán később határkővel jelöltek, s ez még ma is áll 1738(!) óta a Jászberényi út - 526. utca sarkán. (Eredetileg nem itt volt, hanem kicsit odébb.)

De a Rákos-patak mellékágán a Malom-árkon (Malom-ág és Közép-ág néven is emlegetik ezt, ha jól tudom) malmok is voltak, sőt, itt még egy Malom-tó nevű víz is volt, amit 1948-ban csapoltak le. A XIX. században Kraiko-malom volt a neve annak az intézménynek, amelyik határmalomként is ismert volt (bár mivel három malom is állt itt, kicsit bizonytalan melyik-melyik volt).

Szóval tulajdonképpen helyes a halom és a malom is, az utca (állítólag) Határmalom, de hol így, hol úgy bukkan fel a térképeken. (A malmok és Rákoskeresztúr történetéről ebben az online olvasható könyvből, vagy ebből a pdf-doksiból tudhattok meg többet.)

A sosemvolt település?

Településnevet közterületnek kezdetben azért adtak, mert azok az utak oda, vagy arrafelé mentek, amerre a névadó település feküdt. Ilyenből egy csomót ismerünk: Váci út, Bécsi út, Üllői út, Kerepesi út stb.

Aztán a trianoni döntés következtében elcsatolt területek miatt az 1920-as években kialakult az ún. irredenta kultusz, ekkoriban a határon túlra került településekre, földrajzi nevekre azzal akart emlékezni, hogy ilyen neveket adtak az utcáknak: Maros utca (III. ), Kolozsvár utca (XV.) stb. Ezt a névadási gyakorlatot 1928-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egy határozatában is ajánlotta.

A helyes utcanévadási gyakorlat az lett volna, ha ezeket a közterületeket -i végződés nélkül nevezik el, hiszen egyik sem vezet a névadó településre, de már akkoriban is voltak bakik (pl.: a IV. kerületi Pozsonyi utca vs. XV. kerületi Pozsony utca).

1953-54-ben aztán tömegesen neveztek át utcákat (a több mint 8000 fővárosi utcanévből cirka 1000 még mindig ebből az időszakból származik), és a szakmányban végzett átkeresztelés véges számú névlehetőséget kínált, így elkezdtek országhatáron belüli településneveket adni az utcáknak, aminek semmi értelme nem volt, de legalább lett "rendes" neve a közterületnek, pl.: Bakonybánk utca ( XVIII.) ,  Dunapataj utca stb. ( XXIII. ).

Tiszakömlő utca (XVI.)

A mennyiség azonban itt-ott a minőség rovására ment, és sikerült nem létező település nevét is kitalálni: ilyen például a XVI. kerületi Tiszakömlő utca. Kömlő létező település Heves megyében, ráadásul közel is fekszik a Tiszához, de ha igaz, sosem viselte a Tiszakömlő nevet (a helyi történelemben járatosak visszajelzését azért várjuk!). A fentebb már hivatkozott utcanévlexikon is annyit ír diszkréten, hogy

lehetséges, hogy tévedés eredménye.

Biztos van még egy csomó nem létező település utcanév formájában, ha tudtok ilyet, megírhatjátok, de ne feledjétek, előfordul, hogy egy ma ismeretlen földrajzi név korábban élő volt 

Tudsz te is hasonlóan hibás, vagy félreértésből született utcanevet Budapesten vagy bárhol az országban? Írd meg nekünk kommentben, levélben, Facebookon vagy akár Twitteren. Kösz!