Fogyatékos és ép gyerekek együtt játszhatnak egy most átadott játékeszközzel

Nincs elfuseráltabb egy nyálkás-esős-semmilyen időnél egy ünnepélyes játszótérmegnyitóhoz. Sajnos ma délelőtt ilyen volt Zugló fölött az ég. Merthogy a Nagybecskerek téri játszótéren most adták át a pillangó névre keresztelt, új játékot.

Ez a játszóeszköz pedig semmi mást nem tud, mint közelebb hozni egymáshoz az ép és fogyatékos gyerekeket, hogy együtt játszhassanak. Egymást elfogadva, természetesen viselkedve, megismerve a másikat. Vagyis rengeteget.

Az eső ellen felhúzott sátor alatt tartott megnyitón először is Harsányi Eszter szólalt fel. A Magikme csapatának képviseletében elmondta, hogy ők tényleg alulról szerveződő, civil kezdeményezésként jutottak el idáig. Az alapítók közül hárman sérült gyereket nevelnek, és egy olyan játszóteret akartak csinálni, ahol a gyerekeik egészséges társaikkal is együtt tudnak játszani.

Az avatóra jó sok gyerek is eljött volna, a szervezők azonban az óvónőkre bízták, hogy vajon elhozzák-e a gyerekeket, akik érthetően az eső miatt most kihagyták a lehetőséget, de majd később pótolják a játszóprogramot.

Gyerekek helyett pogácsákból, újságírókból és politikusokból így jóval nagyobb mennyiség jutott az avatóra, szerencsére az alapító szülők azért néhány lurkót is elhoztak.

Nem olyan nagy dolog, ami itt történik. A kérdés nem az, hogy miért adunk át most egy ilyen játszóeszközt, hanem hogy miért nincs az országban nagyon sok ilyen játszótér?

– tette fel a retorikai kérdést a következő beszéd tartója, Karácsony Gergely. A zuglói polgármester gondolatát teljesen a magaménak éreztem. A szónokló politikust testközelből megfigyelve meglepődve szúrtam ki: abban is hasonlítok rá, hogy

 már ha nem szűnt volna meg a műsor. Merthogy hozzám hasonlóan ő is foghíjas. Persze egyikünknek sem durván, valamelyik metszőfoga hiányzik, csak úgy diszkréten, oldalt negatív az állomány. Azért megnyugtató, hogy porcelánfehér, negyvenfogas, kaliforniai mosoly nélkül is lehet sikeres közéleti karriert építeni.

Az UNICEF is támogatja a projektet, így az ő képviselőjük is tartott egy rövid beszédet, majd egy Auchan-igazgató következett, mivel a hipermarket egyik alapítványa is pénzeli a Magikmét. A hipermarket-igazgató bedöntötte az előítéleteimet, merthogy lefogadtam volna, hogy az ő beszéde lesz a leginkább klisés, semmitmondó: „Mi vagyunk a jó multi!”– és a többi. Pedig nem!

Élményszámba ment az a röpke pár perc, amíg esztergomi gyerekkoráról és az ottani játszóterezésekről beszélt. Ha akadt a hallgatóság között egy Esztergom-ősellenség, szomszédvár dorogi, akkor ezt még talán ő is elismerné. Született tehetség lehet az áruházigazgató, ha meg nem, akkor pedig én is kérném azt a manualt, amiből a coachuk oktatja őket a rövid megnyitóbeszédek rittyentésére.

Az ember, akiből a nyolcadik komment hozta ki a messiást

Azért a gyerekek mellett mégiscsak a civilek voltak a nap hősei. Például eljött egy srác, aki egy, a most átadottól eltérő, azonban szintén fogyatékos gyerekeknek szánt játszótéri játékot tervezése körül bábáskodott.

A Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja valamint a Faberland Kft. támogatása mellett három budapesti műszaki egyetemista lány: Papp Ágnes, Szabó Veronika és Varga Martina tervezett egy kekeresszék-barát körhintát.

– Egy internetes fórumon vitattunk meg egy olyan, amerikai játszótéri körhintát, amire egy kerekesszékes gyerek önállóan, segítség nélkül felszállhat a kerekesszékével együtt – avatott be a kezdetekbe.

– Majd úgy a nyolcadik kommentnél már arról szólt a sirám, hogy Magyarországon ilyen a büdös életben nem lesz.

– Bármilyen témáról van szó, úgy a nyolcadik kommentnél ez jön elő – szórtam az észt.

Igen ám, csak velem meg a többi nyolcmillió-nyolcszáznyolcvannyolcezer potenciális kommentelővel ellentétben emberünk dacból, csak azért is tett a fogyatékos gyerekek játékeszközéért. A már-már mesebeli hős még a tüzet okádó, hétfejű bürokráciát is legyőzte.

– A legdurvább a szabványügyi hivatal volt. Amikor elmondtam, hogy mit is szeretnénk, hosszasan, tételesen sorolták, hogy azt miért is nem lehet itt Magyarországon megcsinálni.

Emberünk azért végül azt is elérte, hogy a szabványügyi hivatal irattárából szabadon másolhasson szabványokat. (Mondjuk így a 2010-es évek közepén valahogy alapnak tűnne, hogy mindez ingyenesen fent legyen a neten, a jogszabályokhoz hasonlóan.)

De még a szabad szabványmásolás is csupán részeredmény, mert most már a happy end kapuján kopogtat: a végül engedélyezett terv alapján el is lehetne készíteni a körhintát, sőt, itt Magyarországon akár egy játszótéren fel is lehetne azt szerelni.

– Szóval, akkor te lennél a körhintás Henrik! – üdvözölte boldogan annak a hirtelenszőke, súlyosan fogyatékos fiúnak az anyukája, aki a most fölszerelt pillangót az elsők között próbálta ki.

Nemsoká még néhány játszótérre telepítik a pillangót. Remélem a BME-s lányok és Henrik körhintája is mielőbb felszerelésre kerül, hogy a fogyatékkal élő gyerekeknek is minél több lehetőségük nyíljon arra, hogy a négy falon túlra merészkedve is jól érezzék magukat.