Egy Kondor Béla-rajz mintájára alakítottak át egy pesti parkot. Klassz lett!

2015.11.12. 10:14
1 hozzászólás

Budapest egyik leghosszabb ideje eredeti formáját őrző, a 30-as évek óta változatlan szerkezetű parkját újították fel félig a közelmúltban, s adták át munka első ütemét szerdán Pestszentlőrincen. Kicsit körbenéztünk, milyen is lesz az új Kossuth tér az Üllői út mellett, ahol egy Kondor Béla-rajz elemeivel bolondították meg az összképet. Annyit elöljáróban elárulhatunk, hogy a végeredmény kifejezetten tetszik.

Ha valami régihez nyúlnak hozzá, azt mindig kicsit gyanakodva fogadom. Mikor azt olvastam a parkról, hogy az eredetileg a Szegedi Dóm terét is tervező Rerrich Béla munkája, ami gyakorlatilag 1931 óta nem esett át átfogó rehabilitáción, nekem nem az ugrott be, hogy fú de jó, hogy végre megszépül, hanem az, hogy

jaj mi lesz vele?

Mert egy park épp úgy alkotás, mint egy épület.

Aztán a helyszínen megnyugodtam. Egyrészt mert bár tényleg felfrissült, nem forgatták fel gyökerestül az egészet. Ami a legfontosabb: a fák a helyükön maradtak, vagyis az új koncepció nem azt jelenti, hogy mondjuk kivágtak egy fasort, és inkább keresztbe ültettek egy másikat, mert az úgy korszerű. Főleg, hogy itt vitán felül értékes öreg fák is vannak, nem csak nyárak, amelyek felett gyorsan eljár az idő. Ráadásul kifejezetten finom módszerekkel nyúltak a parkhoz (egy pontot kivéve, de arról majd később).

A másik, ami miatt nem vérzik a szívem a régi parkért, az pont amiatt van, mint amit az előbb írtam: 

mert egy park épp úgy alkotás, mint egy épület.

Ahogy egy templomnál/művelődési háznál sem várhatjuk el a hívektől/polgároktól, hogy pusztán műemlékként tekintsenek rá, a parknál is természetes, hogy azt a használók igényeihez kell igazítani, bármennyire is szívesen néznénk páran egy "parkmúzeumot".

Na de mit is jelentett a régi, és mit jelent az új?

Felvonulási út gyöngykavicsból

A 30-as évek elején eszeveszett pörgésben volt Szentlőrinc. Alig húsz éve nyerte el a függetlenségét Kispesttől, már arra hajtott, hogy megyei város lehessen, és csupán az állami bürokrácián múlt, hogy csak pár évvel később, 1936-ban kapta meg a címet. Ekkor tervezték ide a parkot is. Szép geometrikus formák, nagy és széles felvezető utakkal, melyek amúgy nem mindig futnak ki fontos pontokhoz, de azért többnyire igen, például a templomhoz.

Egy igazi nagyvárosi főtér akart lenni, bár akkoriban többnyire földszintes nyaralók vették körbe, melyek közül pár még ma is megvan. Úgy volt, hogy ide költözik majd a közigazgatás is, és két oldalról emeletes közintézmények zárják majd közre, ebből végül nem lett semmi. Jött a háború.

A saccra mintegy nyolc méter széles utak nagyon szépen nézhettek ki egykor, amikor tényleg csak annyi volt egy park funkciója, hogy szépen nézzen ki. De ma már csak arra jó az ilyen, hogy míg a padon az anyukák beszélgetnek a szélén, 

a gyerekek a cipőjükkel mintákat rajzolnak bele, vagy por&kavics várat építenek.

A gyöngykavics fénykorában még valószínűleg kevesebben jártak szandálban korzózni és alighanem babakocsiból sem volt ennyi.

Ma már az ember a parktól inkább intimitást vár. Nyugit, kuckós helyeket ahol leülhet és egy normális vécét, ahol pisilhet. Az a helyzet, hogy ez utóbbit egész egyszerűen ma már nem lehet megoldani máshogy, csak ha egybekötik valamilyen pénztermelő tevékenységgel, leginkább egy büfével. Ehhez viszont kell egy épület, ami mindig érzékeny pont egy parkban.

Szóval lássuk, mi minden változott a SAGRA Architects (Sajtos Gábor, Virág Péter, Páll András és Vastagh Gabriella) tervei nyomán.

Kezdjük a neuralgikus ponttal, az épülettel

Ha nem tudnám, hogy eredetileg nem volt ott egy ekkora létesítmény, gond nélkül elfogadnám. Kifejezetten tetszetős, finom íve követi az ösvényét, közben a belső kanyarulatával körbeölel egy másik kis parkocskát. Jó, hogy át lehet sétálni rajta, tetszik, hogy sok benne az üveg (bár azt majd tavasszal kellene csekkolni, hogy a közeli bokrok visszatükröződése hány madár halálát okozza, reméljük egyét sem). Nekem az anyagválasztás is tetszik, szépen rímel az Üllői út túloldalán álló téglaépületre.

Viszont nem volt itt előtte korábban, csak egy kis lepukkant trafik, szóval felmerül a kérdés, hogy megbocsájtható-e, ha egy parkba épületet emelünk. Sokat tűnődtem rajta, és inkább afelé hajlok, hogy itt igen. Ami miatt a Városligetben nem tudom lenyelni a megalomán ingatlanfejlesztői álmokat, az az, hogy egyrészt fákat vágnak ki és nem szimplán bozótot vagy gyomfákat. A másik, ami sokkal fontosabb: a Városligetet most használják az emberek, rengeteg infrastruktúra van benne. Az állapotuk ugyan csapnivaló, de a megoldás ott egyszerű karbantartás, korszerűsítés lenne, nem még nagyobbak építése.

Lőrincen a Kossuth térnek hívott park viszont, ha hinni lehet a tapasztalatoknak, nem igazán működött így, vagyis kifejezetten hiányzott egy ilyen funkciójú épület. Hogy aztán a vécéken és a közeli iskolák által használható galérián kívül milyen vendéglátóegység lesz benne, és azt ki fogja hasznosítani, az már egy másik történet, ez a poszt most a parkról szól.

A többinek minden ellenérzés nélkül örültem

Először is több lett a zöldfelület, azon egyszerű oknál fogva, hogy keskenyebbek lettek a sétautak. Az anyaguk vízáteresztő aszfalt lett, az ösvényeket pedig a szigorú mértani vonalak helyett kicsit organikusabban vezették végig, és ahol kell ott kis terekké szélesítették azokat.

Kondor Béla: Rajz
Kondor Béla: Rajz
Fotó: epiteszforum.hu

Tulajdonképpen ennek a szervesülésnek a részei azok a kis dombok is, amelyek az egész parkban kinőttek a földből, mintha csak őszi levélkupacok lennének. A céljuk mindössze annyi, hogy kicsit oldják a terep lejtését, mely egészen nagy, majd egy méter a park két oldala között.

Használható bringatárolók vannak, ráadásul értelmes pontokon elhelyezve, a park bejáratánál, ahol valóban otthagyja az ember a cangát.

Lett egy csomó klassz utcabútor, egységes arculattal a behajtásgátlóktól a szemetesekig. Ráadásul akármennyire is ott leendő a kereskedelmi egység, lettek új ivóvízkutak is. A park legizgalmasabb és legmarkánsabb eleme azonban sok fura emberke. Ez köszön vissza mindenhol a sétautak burkolatán, de ezeket a formákat tükrözik az ülőkék is.

A kerület egyik leghíresebb lakójának, Kondor Bélának az alkotásáról van szó, melynek egyszerűen annyi a címe, hogy Rajz. Innen vették a tervezők a kis figurákat és nagyították fel a park „emblémájává”. Az eredeti tervet sok illusztrációval itt nézhetitek meg.

A park hangulatát talán a legjobban úgy lehetne megfogni, hogy tulajdonképpen a már meglevő japánkert hangulatát terjesztették ki az egészre. Lehet, hogy nem volt tudatos, de nagyon jól sikerült!

A Kossuth tér „belső”, Üllői úttól távolabb eső része még a régi arculatot tükrözi, szóval aki szeretné összehasonlítani, hogy milyen volt, milyen lett, az most megteheti. Egy kicsit amúgy ez a parkrész is megváltozott: a Valyo és a D1618 Műhely segítségével a szomszédban tanuló gimnazisták egy variálható, aranyos lelátót (vagy mit), megy egy tök jó kis fűszerkertet, amiben még lekvárrecept is van!

Frankón néz ki a megújult lőrinci park, egy Kondor Béla-rajz elemeivel megbolondítva

Szerző: Urbanista2015. november 12.