Mit olvasson a gyerek nyáron?

A hébe-hóba jelentkező Urbanistás könyvajánló sorozatban most három gyerekkönyvet mutatunk be. Egyik sem hétköznapi olvasmány: az egyikhez kivágó jár, a másikhoz matricák, harmadikat pedig ki kell színezni. Ám ami összeköti őket: mindegyik több egyszerű időtöltésnél, mindháromból rengeteg lehet tanulni építészetről és Budapestről. Lássuk őket sorra!

Mednyánszky Miklós: Vályogtégla, patakkő, boronafal, nádtető

A népi építészet talán a legjobb terület ahhoz, hogy megszerettessük a gyerekekkel a házak világát. Ilyenekben laknak a népmesei hősök, egyszerű szerkezetűek, átláthatók, szépek, befogadhatók, s még az építésük is felfogható, bemutatható. Ezért is örültem meg nagyon Mednyánszky Miklós kötetének. Azután már a bevezetőben visszahőköltem.

A népi építészet háromsoros definíciójában olyan szófordulatok vannak, mint "szorosabb közösség bevonásával létrehozott", meg "ezekre irányuló tevékenységet". Az ilyenektől egy jobb érzésű felnőtt is visszahőköl, nem hogy egy gyerek.

Aztán szerencsére továbblapoztam, és az első fejezettől már sokat javul a helyzet. Onnantól már olyan mintha egy nagypapa magyarázna az unokájának mi is az a paticsfal, az ajtólap vagy a pitvar. És onnantól tényleg nagyon érdekessé és izgalmassá válik az egész.

Szégyen, nem szégyen, tele van olyan fogalmakkal a könyv, amit egy átlagos magyar felnőtt sem ismer, vagy csak hallotta valahol a szót, de a pontos jelentését nem tudja. Pedig hát mégis csak a mi hagyományos kultúránkról van szó. (Vagy tán tudjuk kapásból mit jelent a címben szereplő patakkő és boronafal?)

Hogy a stílusa mennyire felel meg egy átlagos kisiskolásénak, azt nehéz lenne megmondani - alighanem gyereke válogatja. De arra tökéletesen jó, hogy együtt olvassa gyerek és szülő. Amolyan esti mese gyanánt, ahol vissza lehet kérdezni, el lehet kalandozni saját történetekbe. Legalább ilyen jó arra, hogy a szülő felkészüljön belőle.

A nyaralás pont az az időszak, amikor elég könnyen belebotlik az ember egy-egy régi népi építészeti emlékbe, vagy utcaképbe, településszerkezetbe (jó, oké, nem mindegy, hova megyünk nyaralni, de mondjuk a Balaton mellett nem nehéz ilyet felfedezni). Előtte, utána vagy akár közben is érdemes elővenni a könyvet a gyerekekkel, és megkeresni benne azt, ami a nyaralóhely környékén előfordul.

A szerkezete nagyon jó, világos, és mesekönyv-kinézete valódi komoly tudást rejt. A ház szerkezete, a településtípusok, a tájegységekre jellemző épületváltozatok, a különböző építési módok mind megtalálhatók benne. Fotók és archív képek épp a legjobb arányban bukkannak fel a színes vízfestmények között, sőt néhány valódi gyerekrajz is helyet kapott benne, amit néhol kedves helyesírási hiba is hitelesít.

Bár jól felépített és logikus a történetvezetése, tökéletes ez a könyv arra is, hogy vaktában olvassunk bele. Vagy olyan legyen mint gyerekkorom több ismeretterjesztő kiadványa, amiket rengetegszer végiglapoztam, s miután már kívülről tudtam az összes képaláírást, erőt vettem magamon és elolvastam az egészet betűről betűre.

Na és hogy a lényegről el ne feledkezzem! A könyvhöz tartozik négy jókora keménypapírlap is, melyekből részletes, fényképes illusztrációk alapján kivághatunk és összeragaszthatunk egy teljes parasztudvart. Van benne lakóház, istállók, csűr, góré, nyári konyha, kerítés, fák, de még gémeskút is! Ha szerettétek a Papírbaktert, ezt is szeretni fogjátok.

A 72 oldalas, keménykötéses könyv ára a 4 kivágós mintalappal 3900 forint. Ahogy nézem, legolcsóbban a kiadó honlapján lehet megrendelni, 3120 forintért.

Nemes Anita: Fess Budapest!

A Fess Budapest! nem igazán könyv, hanem egy kifestőfüzet. Illetve annál azért kicsit több: Budáról, Pestről, a Városligetről, valamint +3 tipp címszóval a Budai-hegyekről, a cukrászdák és kávéházak világáról, illetve a karácsonyi vásárról van benne egy-egy rövid cikk. Nem túlírtak, nem is ezek adják a kiadvány lényegét, de azért segítenek a ráhangolódásban, ráadásul olyan titkos apróságok is szerepelnek bennük, mint mondjuk a Vajdahunyad vár Drakula-szobra.

A tavalyi év a felnőtteknek szóló kifestőkről szólt, aminek köszönhetően a hagyományos gyerekkifestők piaca is fellendült. Enélkül a divathullám nélkül aligha született volna meg a Fess Budapest!, és én nagyon örülök neki, hogy így történt. A kifestőkészítés ugyanis egyáltalán nem olyan egyszerű meló, mint amilyennek tűnik. A legtöbb gyerekeknek szóló kiadvány megúszós: "minél egyszerűbb, annál jobb" alapon készül, hogy "felfogja a gyerek". Meg hát úgy olcsóbb is. (Ez magyarázza meg például a fájdalmasan bugyuta gyerekdalok létezését.)

A nagy kihívás, olyan kiadványt csinálni, ami színvonalas művészi alkotás, de a kicsiknek is befogadható marad.

Ebben a kifestőben ezt tök jól oldotta meg Nemes Anita grafikus, engem teljesen levett a lábamról. Az egymásba fonódó vonalvezetés és a rengeteg képi humor Réber László rajzait juttatja eszembe, a figurák kedvessége pedig Marék Veronika Kockásfülű nyulát, miközben minden oldalpáron épp annyi érdekesség van elrejtve, mint Richard Scarry Tesz-Vesz városában. Nincsenek benne megúszós képek, minden ki van találva benne az utolsó vonalig.

Kifestőt készíteni tulajdonképpen hálás feladat lehet. Egy olyan művészeti albumról van szó ugyanis, amit tényleg nem csak végigpörget az olvasó, hanem színezés közben egészen alaposan megismer. Mint ahogy jelen esetben egész Budapestet is!

A 44 oldalas kiadványt 1890 forintért lehet megvenni, a Bookline-on pedig 1606 forint.

Kaposi Dorka (szerk): Városi titkos füzet

A Városi titkos füzet sok szempontból egyedülálló a három kiadvány közül. Leginkább abban, hogy mivel a főváros adja ki, tök ingyen beszerezhető, ami szuper dolog. Ráadásul ott veheted át, ahonnan a benne bemutatott séták is indulnak: a Deák Ferenc utcában, a Deák17 Galériában.

Igaz, az ingyenességnek ára van: kinyitva egyből a budapesti humán főpolgármester-helyettes háromnegyed alakos képe és háromnegyed oldalas beköszöntője fogad. Hozzá képest a szerzők fel sincsenek tüntetve, csak egy szerkesztő a 49. oldalon, a lapalji impresszum ötödik sorában. Ettől egy kicsit olyan érzésem van, mintha egy falunapok programajánló füzetét tartanám a kezemben, ahol a rendezvény fővédnöke a helyi autókereskedés tulajdonosának becses felesége, s neki ugye muszáj a szórólap tetején vigyorognia.

Kár ezért a kisstílűségért, mert ami utána jön, az valóban nagyon izgalmas és politikamentes.

Ha valamihez hasonlítani kell a kiadványt, akkor az Szolga Zsófiék Tiéd a város! című sorozata. Van, amiben a hasonlóság sajnos tényleg elég szoros: például egyszerűen lenyúlták az ötletüket, hogy a két címertartó állat, a griff és az oroszlán rajzfigurája mutatja be a várost a gyerekeknek. Na de ennyit a negatívumokról. Miután túllendültem az első csalódásokon, el kellett ismernem, hogy tényleg ez a legjobb gyerekeknek szóló Budapest-kalauz, amivel eddig találkoztam.

Először is nyelvezetében tökéletesen elkerüli a két legnagyobb csapdát, amibe a kisebbeknek szóló ismeretterjesztő kiadványok eshetnek.

1. El tud szakadni a körülményes, komolykodó szaknyelvtől, de
2. nem akar mindenáron gyerekes, vagy ami a legrosszabb, fiatalos lenni.

Legalább ilyen fontos, hogy megtalálja az egyensúlyt a játék, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás között. Kezdjük azzal, hogy ha valamihez matricák tartoznak, az nem lehet rossz. Ha nincs is különösebb funkciójuk, már akkor is imádni valóvá teszik a kiadványt. A feladatok nem öncélúak, valóban játékosak. Nem tengenek túl a városismeret rovására, de a gyerekek sem fulladnak bele a szövegtengerbe.

A harmadik kényes egyensúly, amit sikerrel talál el a Városi titkos füzet, az az ismert és ismeretlen látnivalók között van. Utálom az olyan útleírásokat, amelyek nem vesznek tudomást a fontos nevezetességekről, csak azért, mert azok nem annyira menők. Az Országházról például muszáj írni! Az viszont tök jó, hogy mellette nem a Kossuth- vagy a Rákóczi-szoborról szerepel ismertető, hanem mondjuk a Kossuth-híd emlékművéről, vagy az 56-os golyókról.

Az már nem a könyv hibája, hogy nem tud 100%-ban naprakész lenni: a megjelenése óta például befejeződött a Design Terminal évek óta tartó kiszorítása az Erzsébet térről, és végleg a vendéglátóipari lobbi győzedelmeskedett az egykori buszpályaudvar-épületében.

A kiadvány tökéletes megoldást jelent azokra a borongósabb nyári napokra, amikor épp nincs se tábor, se nyaralás. Ha muszáj valamivel elütni az időt a városban, akkor itt a remek alkalom megismerni azt!

Az 52 oldalas kiadvány ingyenesen beszerezhető a matricákkal együtt a Deák17 Galériában (Bp. V. ker. Deák u. 17.).

Érdekelnek a felnőtteknek szóló városos és építészeti könyvek is? Olvasd el a többi könyvajánlónkat is! Ha pedig még többet meg akarsz tudni Budapestről, kövesd az Urbanistát a Facebookon!