Budapest tele van 56-os emlékművekkel

Ma véget ér az 56-os emlékév. Az országban számtalan helyen állítottak emlékműveket, amelyek arra emlékeztetnek, hogy hatvan éve eleink bátran vették fel a harcot az orosz birodalommal. Ez nagyon szép dolog, még akkor is, ha néhol röhejesre sikeredett a megemlékezés, és az Urbanistán is visszatérő vitatéma, hogy milyen is a jó emlékmű. Amiről most lesz szó, az valószínűleg mindenkinek egyformán izgalmas és szívszorító, s alighanem a megindítóbb mint egy címeres kő hárommillióból. 

Vannak ugyanis 1956-nak olyan emlékművei, amelyek nem kerültek egy fillérbe sem. Sőt. Épp annak köszönhetik a létüket, hogy nem volt elég pénz az eltüntetésükre.

Ezek az 1956-os golyónyomok.

A napokban azzal keresett meg Csecsődi Mária lakberendező, hogy Székely Péter fotóssal kettesben összeszedték szinte valamennyi sérülést, ami a budapesti lakóházakon megmaradt a hatvan évvel ezelőtti harcokból (s a merítésbe még egy-két közintézmény is belefért). 

"A mi egykori házunkon is voltak a golyónyomok, minden nap találkoztam velük. – emlékszik vissza Csecsődi Mária. – Gyerekként mögé képzeltem az eseményeket, és persze meglódult a fantáziám. Már akkoriban is mindig az épületeket bámultam, ahogy most is, és megjegyeztem, melyik sérült, hol és mennyire.

Ezt figyeltem a 29-es buszról is nap mint nap. Egy-egy ház kedvéért gyakran többször fordultam a köröket le a Pasarétig, hogy újra lássam őket. Remek játék volt, mely mára az életem része lett.

Mint írta, ma a legtöbb sérült épület a hetedik és a nyolcadik kerületben található, de a számuk évről évre csökken a felújításoknak és a bontásoknak köszönhetően. Az adatgyűjtésnél igyekeztek személyesen elbeszélgetni az ott élőkkel. Bár kevesen vannak, akik a szabadságharc óta ugyanott laknak, a környék egykori lakói, arra járó, harcoló szemtanúk és más visszaemlékezések alapján mindenhol megpróbálták feltárni a részleteket.

Persze Isten őrizzen attól, hogy tiltakozzam egy lövedékek szaggatta épület felújítása ellen: senki sem szeretne évtizedek óta romosan álló házban lakni. Ugyanakkor egy-egy emléknyom megőrzése egyáltalán nem lehetetlen, gondoljunk csak az Országházon meghagyott háborús sérülésekre külső falon (sőt az ülésteremben is van egy revolvergolyónyom, ami egy sikertelen merénylet emlékét őrzi).

Szívesen ágyaznék most ide egy frankó térképet vagy linkelnék egy jól kereshető adatbázis, de az a helyzet, hogy a nagy halom kép egyelőre még feldolgozásra vár. Remélem hamarosan elérhető lesz valahol a teljes gyűjtemény, addig is néhány fotót elküldtek ízelítőnek az Urbanistának. 

Borítókép: golyónyomok az Andrássy út 47. falán. Fotó: Székely Péter. Érdekel a budapesti házak története? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!