Több tízmilliós kincset találtak a Párisi udvar felújítása során

A Párisi udvar épülete eredetileg irodaház volt lakószintekkel, meg üzletekkel, az elődje pedig az ország első bevásárlóközpontja volt. Szóval minden volt már itt, csak hotel nem – egészen mostanáig. A jövő nyáron megnyíló szálloda fejlesztői ma megmutatták a sajtónak, hogy is áll az átalakítás. Elmentünk, megnéztük.

A mai Párisi udvar helyén éppen kétszáz éve, 1817-ben nyitotta meg kapuit az ország egyik első üzletközpontja, mint az többek közt a Fővárosi blog remek összefoglaló posztjában is olvasható. Az épület tervezője (a Nemzeti Múzeumot is jegyző) Pollack Mihály volt, és a tulajdonosa után Brudern-háznak hívták. Meg amúgy Párisi-háznak is, mert egy francia passzázs volt az előképe: egy utcácska vezetett rajta keresztül, melynek mentén 32 bolt sorakozott. 

Aztán a 20. század elejére elavult az üzletház, viszont az Erzsébet híd megépültével nagyon felértékelődött a telek, állítólag 1906-ban, amikor megvette a Belvárosi Takarékpénztár Rt., hogy ide építse az új székházát,

ez volt a legdrágább ingatlan a fővárosban.

Már a korabeli pályázati kiírásban is hangsúlyozták, hogy egy elegáns épületet akarnak ide:  "A homlokzatok tekintetében a tervezőnek szabad keze van, megkívántatik azonban, hogy az komoly és méltóságteljes benyomást gyakoroljon.

Tornyok és erkélyek kerülendők, ezzel szemben azonban balkonok létesítendők.

Persze nem csak a flancról szólt a felhívás, hanem részletesen leírták, hogy az egyes osztályoknak milyen elvárásai vannak az irodában a tűzvédelmi előírásoktól a lifteken át a piszoárokig. 

Jött egy csomó izgalmas nevezés, a győztes végül a mássalhangzó-milliomos Schmahl lett. Schmahl Henriknek nem ez az egyetlen háza a Rákóczi tengelyen, ő tervezte az Urániát is. Hasonló is a stílusuk, mindkettőben van egy nagy adag arabos, mór hatás, és mindkettő kiegyensúlyozott, elegáns épület.

Az új takarékpénztár szerkezetében és díszítésében is központi szerepet kaptak a hatszögek, nem véletlenül: ezzel a méhkaptár sejtjeire utalt a tervező, amely már akkoriban is a pénzintézetek jelképe volt. A földszinten egy elegáns passzázst alakítottak ki boltoknak, a félemeletet és az első szintet irodák foglalták el, a felsőbb emeletekre lakások kerültek.

Elképesztő mennyiség díszítőelemet pakoltak fel a homlokzatra és a belső terekbe. Az átépítési munkákat vezető Hermesz János szerint több mint négyszázféle Zsolnay-kerámiaelemet építettek be annak idején, ami már önmagában nagy szám, de ami igazán kemény, hogy állítólag összesen százezer darabot. Megépültekor ez volt egész Európa legnagyobb kerámiahomlokzata.

A szokásos elemek mellett vannak tök furcsák is, például a felsőtestükkel merőlegesen kilógó emberi alakok. Elég ijesztők. Nem véletlenül szerepelt az épület például az Underworld című horrorban, itt tessék nézni például 2:34-től, ahol az a rémalak leugrik a BIZTOSÍTÓ felirat mellett.

De nem csak Zsolnay-elemek díszítették a házat, mindenből a legmenőbbet hozták össze: Róth Miksa-üvegek, (a Steindl-villa kapcsán emlegetett) Jungfer Gyula vasmunkái,  rengeteg hajlított üveg, rézfoglalat, öntöttvascsodák, gyönyörű Villeroy & Boch padlóburkolatok. 

Persze az igazi csoda a passzázs mennyezete volt. Egy olyan üvegkupola, amire sokáig én is azt hittem hogy a nap süt be rajta, pedig dehogy. Már eredetileg is villanyvilágítást szűrődött át rajta. A szerkezetet úgynevezett Luxfer prizmák alkották. Ez a kor technikai újítása úgy törte meg a fényt, hogy azt egyenletesen szórta szét, így tökéletes volt üvegmennyezetek kialakítására. 

A passzázsban nem csak fenn voltak meglepő üvegmunkák, hanem lenn is: a padlólapok közt szintén vannak üvegelemek, amelyeken keresztül a pinceszint kapott fényt (akár csak a jó húsz évvel később átépített Hotel Britanniánál a Nagykörúton).

Aztán, ahogy az lenni szokott a háború után sanyarú időszak következett az épület életében, bár sok más pesti házhoz képest tulajdonképpen jól megúszta a szocializmust. A kerámiákat újragyártották, a homlokzatot egész jól rendbe tették. Viszont a passzázs egy részén felszedték a követ, egy időben el is zárták a Ferenciek tere felé néző bejáratát. A rézelemeket elérhető magasságig lelopták. A felsőbb szinteket teljesen átalakították (ebből a korból származik az IBUSZ-palota kifejezés), és a Jungfer-vasrácsokat is hiába keressük már a házon

Ezzel együtt kifejezetten élt egy csomó fontos és ismert bolt a házban. Messze kiemelkedik közülük persze a Jégbüfé, de én például vettem koncertbelépőt a sarki jegyárusnál, na és benn volt a hologrammbolt, ahol ugyan nem tudom, vett-e valaha bárki bármit, de csodálatos volt a kirakata.

Újabb luxushotel a Ferenciek terén

A Csipkerózsika-álmot aztán az szakította meg, amikor 2014-ben eladta az önkormányzat az ingatlant 2,1 milliárdért, hogy azután az új tulajdonos szállodává építse át. A sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott a leendő szállodaigazgató, Fazekas Tamás, hogy nem csak egyszerűen egy ötcsillagos hotelt akar csinálni az épületből, hanem a top három budapesti ötcsillagos közé szeretné belőni.

Az adottságok mindenesetre megvannak, elég jó helyen fekszik, és hát a Belváros egyik legszebb műemlék ingatlana, aminek a helyrepofozásába most 12,5 milliárdot beleölnek. Természetesen mindent a műemléki előírásoknak megfelelően állít helyre a Market: pótolják a hiányzó padlórészt és a lelopott rézelemeket (az új részeket öregítik, hogy passzoljanak a régiekhez). Az egész erkélyt újraépítik, mert annyira rossz állapotban van jelenleg.

A Zsolnay-elemek egy részét újragyártják, de szerencsére jó részüket elég restaurálni. Az épület feltárása során ugyanis a pincéből, a padlásról, és falak közötti feltöltésekből is 

Ezeket alighanem egy hatvanas években végzett felújítás során szedtek le és cseréltek le tömeggyártott elemekre.

Rekonstruálják a kristálykupolát is: a prizmák mögötti megvilágításon jelenleg is dolgoznak, a műemlékesekkel kísérleteznek azon, hogy hogyan lehetne visszaállítani a korhű fényviszonyokat.

Nem csak ez az egyetlen dolog, ami még formálódik. Pólus Károly, az Archikon vezető tervezője (ők jegyzik a 100 lakásos passzívházat a Jász utcában, meg a csodálatos Meséskert ovit) úgy nyilatkozott, hogy 2014 óta három éven át tervezték a házat. És tervezik most is. Sőt valószínűleg tervezni fogják folyamatosan, amíg át nem adják.

Kívül lesz egy kétszintes bolt a sarkon (ez igazából tetszik, szeretem a klasszikus pesti földszint+félemelet üzlethelyiségeket), bent a budapesti átlaghoz képest tágas szobákat alakítanak ki. A tetejére egy szintráépítés kerül, de eléggé hátratolva, a látványtervek szerint nem nagyon fog látszani az utcáról. Itt 250-300 négyzetméteres lakosztályok lesznek. Persze mindenkit az érdekel, hogy

mi lesz a passzázzsal?

Merthogy a mai sajtóbejárásnak amúgy semmi más értelme vagy apropója nem volt, mint hogy ezt tisztázzák a fejlesztők. Egy átépülő házat akkor érdemes megnézni, amikor még látszik milyen volt, vagy akkor, amikor már látszik, milyen lett. Itt gyakorlatilag nem nagyon lehetett fotózni semmit az állványoktól, építési hálóktól és padlót védő deszkáktól, épp a nagy átalakítás közepén jártunk. Ráadásul csak azt a részt láthattuk, amit amúgy is be lehetett járni évtizedeken keresztül: a felsőbb szintekre nem engedték fel az újságírókat.

Nos alighanem arról lehetett szó, hogy muszáj volt valahogy reagálni a felröppent sajtóhírekre, hogy nem csak az épület, hanem a passzázs, vagyis a tulajdonképpeni Párisi udvar is magánkézbe került egy utólagos szerződésmódosítással, vagyis ha a tulajdonosnak kedve van, akkor akár egyhuzamban öt napra, egy évben összesen harminc napra lezárhatja.

Bár kiadtak egy közleményt, hogy a passzázsok nem kerültek magántulajdonba, most tulajdonképpen elismerték, hogy tényleg jogukban állna kitiltani bárkit, de azt ígérik, becsszó nem fogják. Amit elmondtak, az alapján 

Érdekel, mi épül Budapesten?  Kövesd az Urbanistát a Facebookon!