Mi okozta az öreg tölgy pusztulását az Anna-réten?

Nem is olyan rég jelent meg egy kép a Facebookon, amin egy megcsonkolt tölgy látható a Normafánál, az Anna-réten. A fa a játszóhely központi eleme volt, amely árnyat adott az ott tartózkodóknak, ezért is érintett sokakat. Először azt hittem csak erősen visszavágták, bár az gyanús volt, hogy egy erdőben, még ha parkerdő is, miért ifjítanák így a fákat.

Aztán nem sokkal később egy egész képsorozat jelent meg egy másik helyi Facebook-oldalon, ahol látható, hogy a tölgy már tavasszal sem hajtott ki.

A rét látogatói természetesen a játszótér építését okolják, az önkormányzat szerint erről szó sincs. Vajon mi az igazság?

Kezdjük rögtön azzal, hogy jól körbejárhatjuk a kérdést, de egyértelmű választ nem fogunk tudni rá adni. Ez nem olyan, mintha nekimentek volna egy láncfűrésszel és kivágják, egy fa kiszáradását nagyon sok minden okozhatja. A konkrét esetben alighanem mindenki érzelmi alapon hozza meg a döntését, hogy mi is történt szerinte. (Az mondjuk különösen szimpatikus volt, hogy minden megkérdezett hozzátette, nem lehet száz százalékig biztos abban, hogy az ő verziója a helyes.) Viszont vannak olyan tanulságok, amelyek általánosabb érvényűek lehetnek.

Mi is történt? Az Anna-réten felújították a játszóteret. Erre mindenképpen szükség volt, a játékok elöregedtek, némelyikük már balesetveszélyes is volt. Az új helyszínt civil szervezetekkel egyeztetve választotta ki Hegyvidéki önkormányzat. Mint elmondták, a játszóteret azért helyezték a felújítás során közelebb az úthoz, mert így a természeti értéket jelentő rét is kevesebb környezeti terhelést kap, és a gyerekek is közelebb kerültek az árnyékot nyújtó fákhoz.

Igen ám, de a felújítás végére a terebélyes tölgyfa kiszáradt. A Normafa - természetesen Facebook-oldal üzemeltetői szerint valószínűleg a játszótér felújítása lehet az oka a pusztulásnak. Mint kérdésemre elmondták, a fa

a játszótér bővítése előtt teljesen egészségesnek tűnt. Az építkezést követő tavasszal viszont már látszott rajta, hogy a végét járja.

Azt azért ők is hozzáteszik: "Hogy pontosan mi is történt, természetesen nem tudhatjuk." 

Az önkormányzat viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a tervezők és a kivitelezők nem csak úgy általában vigyáztak a növényzetre a munkák során, de a tölgyre kiemelten odafigyeltek, hiszen kifejezetten e köré tervezték az új játszóteret. Mint fogalmaztak: "ezt a fát nemcsak a szépsége miatt tartották fontosnak, hanem azért is, mert árnyékot adott az alatta játszó gyerekeknek, ezért megóvása, megőrzése kiemelt szempont volt".

Szerintük a játszótér felújítása a fa gyökérzónáját egyáltalán nem érintette, a felújított homokozó is az eredeti helyére került vissza. A Normafán, mint más erdős területen is, egyébként több helyen tapasztalható, építés által nem érintett területeken is a fák kiszáradása, ebben az esetben ráadásul ez a fa soliterként jobban ki is volt téve az időjárás okozta változó körülményeknek.

"Miután a fán megjelentek a betegség jelei, azonnal megkérdeztünk kertész  szakembereket, aki bár utólag kizárni nem tudták,

nem tartották valószínűnek, hogy összefüggés van a játszótér felújítás és a fa betegsége között.

Véleményük szerint sajnos azt sem lehet kizárni, hogy valaki rosszindulatúan, szándékosan megmérgezte vegyszerrel a fát."

Az Anna-rét tölgyét már elvesztettük, soha nem tudjuk meg pontosan, miért, de a későbbiekre azért szolgálhat tanulságokkal az eset. Megkérdeztem Bardóczi Sándor tájépítészt, akit faügyben szoktam megkeresni az Urbanistával, hogy szerinte mi történt, és mit lehet tenni az ehhez hasonló helyzetekben. Természetesen ő sem tudta a megoldást, de azért néhány dolgot elmondott:

"A tölgyek elég érzékeny lények. Lassan nőnek, sokáig élnek, baromira rosszul tűrik a külső környezeti változásokat és a gyökereik a bolygatást. Az a bizonyos mikorrhiza-kapcsolat (fonalgomba-hajszálgyökér szimbiózis) náluk nagyon erős és nagyon sérülékeny. A Normafa esetében én is szakmai hibának tartom ellépni az ottani parkerdei infrastruktúrától a közparki felé. Ott a gyepes dombnak, meg a kidőlt fatörzseknek kéne lenni a játszótérnek, nem egy átlag belvárosi tér játszótéri kliséit kéne elpuffogtatni ütéscsillapító burkolattal." 

Példaként két fotót is küldött, az egyiket egy osztrák hegyi faluban készítette:

A másikat Hamburg, Hafen cityben, egy hullámtéri park játszóterén, ahol uszadékfákat használtak fel játszótérépítésre.

Szimpatikus mindkettő, emlékeimben még élnek a hasonló (igaz sokkal kevésbé menő) rönkfajátszóterek, ahol gyerekkoromban játszottunk. Pedig Németországban aztán komolyan veszik az EU-szabványokat, mégis van lehetőség hasonlóan természetes játszóterek alkotására.

Hogy mi lesz a Normafa és az Anna-rét további sorsa? Tapasztalataim szerint a kerületi önkormányzat nem éppen a fák ellensége (nem csak azért, mert elmondásuk szerint csak idén százat ültettek), és ahogy mondjuk a Városmajorban is alárendelték a meglevő zöldnek az infrastruktúra-fejlesztéseket, úgy bízom benne, hogy a Normafa esetében is a természeti értékek védelme lesz az elsődleges szempont. Mindenesetre követjük az eseményeket, és akárhogy is alakulnak, beszámolunk róla.

Érdekel, mi történik Budapest zöldfelületeivel? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!