Melegedőt terveztek a Duna-parti kifolyóra

Hogy a Duna mennyire el van választva a várostól, és mennyire nem használjuk ki a lehetőségeit Budapesten, az akkora közhely, hogy már szinte ciki keseregni rajta. Mondjuk annyi jó van benne, hogy egy csomó gerillaakcióra sarkallja a kreatívabb elméket, tulajdonképpen ennek köszönhetjük a Valyót. (Tényleg, láttátok már az új Valyo Kikötőt az Összekötőnél? Baromi jó, tessék kipróbálni.) Különösen izgalmasak azok az elképzelések, amelyek a Dunába ömlő termálvízre épülnek, legyen szó bár egyszerű pancsikálásról, vagy a betonból épült Kifolyóról.

A MOME Építészeti Intézetének három diákja – Hegyi Fanni, Dresch Anna, Suriny Balázs – éppen ez utóbbi kettőből merített ihletet, amikor megalkotta a Thermal point elnevezésű projektjüket, amellyel második helyet értek el az indonéz Architecture Festival építészeti versenyen.

Elég sok olyan sajtóközleményt kapok, amelyben az szerepel, hogy általam még soha nem hallott, de a közlemény szerint iszonyúan fontos díjat nyert el egy magyar csapat (lehetőleg valaminek az Oscarját). Nos itt nem nagyon volt melldöngetés, nem is oscaroztak, sőt igazából maga a döntő április 13-án volt, szóval dicsekedni is elfelejtettek vele. Ami miatt mégis felkeltette az érdeklődésemet, amikor valaki megmutatta nekem, az az, hogy tényleg jópofa ötletről van szó.

A versenyen környezetükre reagáló, apró terek kialakítását várták a kiírók, szóval nem irodanegyedet kellett tervezni, sokkal inkább, mondjuk kicsiny parazitamegoldásokat. Ja igen, parazita az építészetben az nem egy kórokozó, amitől lehullik a vakolat az egy éve átadott beruházásokról, hanem amikor egy meglevő épületre, építményre utólag telepedik rá valami csöppség.

A momés diákok terve épp ilyen: a Lukács Gyógyfürdő egyik kifolyóját hasznosítja, vagyis annak geotermikus energiáját. Azzal fűt föl egy kis melegedőt. Ahogy írják: 

"A csapat célja az volt, hogy ezt az alig hasznosított energiát valamilyen módon visszafogassák és tervükkel a közösség szolgálatába állítsák. A kiválasztott helyszín, a Lukács Fürdőnél található dunai kifolyó, mely területileg, formailag is izgalmas, emellett viszont remek lokációjának köszönhetően könnyen észrevehető, sőt kitűnő kilátást is biztosít a Parlamentre.

A hallgatók tehát egy olyan kisléptékű épületben kezdtek el gondolkodni, amely hasznosítani képes a kiáramló magas hőmérsékletű vizet, meleget kínálva ezáltal az extrám hideg téli napokon. Koncepciójuk alapján a víz hőmérsékletét padlófűtés formájában alkalmaznák, míg a kiáramló vízmennyiség ereje az elektromos áram generálásába is visszaforgatódhatna.

Tervük szerint egy olyan mikroépületet hoznának létre a kifolyónál, amely parazitaként csatlakozik a környezete nyújtotta lehetőségekre, de egyúttal az odavezető lépcsők hatására könnyen megközelíthető. Az épületüket a kifolyóhoz 25 csővel tervezték csatlakoztatni 5x5-ös kiosztásban, átfolyást biztosítva tehát az épület alsó részén, a víz Duna ömlését megelőzően.

Nem állt szándékukban beleavatkozni a víz természetes folyásába, inkább egy olyan megoldásban gondolkodtak, amely még egy utolsó használatot kínálhat a később eltűnő geotermikus energiának. A csövek az épület hátsó oldalánál lépnek be követve a szabálytalan alaprajzot, majd áthaladnak a betonból készült belsőpadon és elől elhagyják az épületet majd a Dunába ömlenek.

A víz hőmérsékletének köszönhetően a csövek fűtöttek maradnak, amely felmelegíti a padot is kellemes belső hőmérsékletet biztosítva ezáltal. A csövek kilépését megelőzően felfutnak az épület elülső falában, mely felvezetésnek hatására a víz szabadon tud esni gőzfelhőt eredményezve.

Az anyaghasználat tekintetében a vasbeton mutatkozott a legjobb megoldásnak, hiszen tartóssága az időjárásváltozásnak is ellenáll. Az épületben futó csövek rézből készülnének, hiszen ez az anyag egyszerűen képes átvenni a víz hőmérsékletét. Az épület megvilágítása főként természetes fénnyel történik, mely a tetőn található újrahasznosított üvegeken és az épületen elhelyezett kis ablakon keresztül jut a beltérbe. A tetőn keresztül érkező fény és az épület belsejében lévő lecsapódott gőz különleges, már-már szakrális belső teret eredményez.

A látszó csövek koncepciója tudatos, ezzel is példázni tervezték a hallgatók a rendszer működését. Az így létrejövő épület nem más tehát mint egy meleg menedék a hideg téli napokon, mely méretéből adódóan pár ember egyidejű befogadására alkalmas. A könnyen megközelíthető épület mindenki számára nyitott, kontextusba illeszkedő, de mégis távolról is felismerhető építmény, mely igyekszik felhívni a figyelmet a természetes erőforrások kiaknázásának fontosságára és ötletes megoldási javaslatként szolgál a hideg telek során jelentkező társadalmi jelenségre, a melegedőhelyek szükségességére."

A projekt nagyon tetszik, s bár nem tudom, milyen volt a többi pályamű, valóban elismerésre érdemes. Hogy a gyakorlatban megállná-e a helyét egy ilyen szabadon látogatható fűtött pont, abban nagyon nem vagyok biztos, kicsit rosszak a tapasztalataim. De ha meg lehetne oldani a karbantartását, a tisztítását és hogy ne sajátítsa ki senki, akkor működhetne - kár, hogy ez nem olyan egyszerű. De ne legyen igazam.

Az ötlet mindenesetre remek, gratula a megérdemelt győzelemhez!

Érdekel Budapest építészete? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!